You've changed my Life - 3. rész

Sziasztok! :)

Na, most hogy letudtam ezt a díjas dolgot, jöhet az, ami igazából érdekel titeket! Igen, az új rész, méghozzá a 3. a "You've changed my Life" töriből! :)
Remélem tetszeni fog Nektek, nincs is nagyon több hozzáfűznivalóm, inkább olvassatok! Jó szórakozást!

puszi :)

3. rész: Montreal vs. London?? 

Chuck elengedett az öleléséből, és kíváncsian bámult valamit a hátam mögött. Megfordultam, hogy én is lássam, mi az. Jace-el nézték egymást, nekem pedig a hideg futkosott a hátamon a fagyos pillantásuktól.

- Chuck, ő a barátom, Jace- törtem meg a kínos hallgatást.

- A vőlegénye- javított ki Jace, anélkül hogy levette volna a szemét Chuckról.

Kezet fogtak, Chuck is bemutatkozott, de még mindig nem oldódott fel a levegőben lévő feszültség. Csengett a telefon, de Jace nem mozdult.

- Majd én felveszem- mormoltam magam elé, és bocsánatkérő pillantást vetettem Chuck-ra, majd kirohantam, kettesben hagyva őket.

- Miért akarod visszavinni őt?- kérdezte Jace cseppet sem barátságosan.

- Mert szükségünk van rá- felelt egyszerűen Chuck.

- Nekem is szükségem van rá! És nem fogom csak úgy szó nélkül hagyni, hogy elvegyétek tőlem! Pierre már egyszer tönkre tette őt, miért nem hagyjátok békén?- fonta karba a kezét, és dühösen meredt Chuck-ra.

- Azért nem, mert Pierre szereti őt, legalábbis most ezt hiszi- sóhajtott.

- Mi a bánatot akarsz ezzel mondani? Most azt hiszi? Míra nem valami játékszer, hogy Pierre kénye kedve szerint szórakozhasson vele, és váltogassa az iránta való érzéseit!

- Nézd, én nem akarom elvenni tőled. És Pierre sem. De…

- Hazudsz!- vágott közbe Jace.

- De ha most nem jön vissza Kanadába, azzal akaratán kívül tönkre teheti Pierre-t. Teljesen- folytatta Chuck figyelmen kívül hagyva a vádaskodást.

Közben én már letettem a telefont, csak a szomszéd hívott valami hülyeségért. Épp készültem belépni a nappaliba, de ahogy meghallottam ezt a mondatot, megdermedtem, és akaratlanul is hallgatózni kezdtem.

- Na és aztán!? Legalább kvittek lennének, Pierre ezt már megtette vele. De Míra elég erős volt ahhoz, hogy felálljon. Majd Pierre is megoldja, és különben is, miért akarna ő segíteni nektek?

- Mert sokat jelentünk neki.

- Már nem! Engem szeret, és nem fogom hagyni, hogy elmenjen!

- Vicces, hogy ennyire nem ismered őt- válaszolta Chuck higgadt mosollyal, mire Jace persze még ennél is jobban felhúzta magát- nagyon is jól kéne tudnod, hogy mit fog tenni Miri, ha megtiltasz neki valamit. De nekem úgy is jó, ha te magad kergeted vissza Kanadába. Én nem fogom erőszakkal elcibálni, mert én, ellentétben veled, szem előtt tartom azt, amit ő szeretne, és nem fogom önző érdekekből rákényszeríteni az akaratomat. Pedig nálam csak egyvalaki akarja jobban, hogy hazajöjjön, és ez Pierre.

- Nem érdekel, hogy Pierre mit akar! Mírának szüksége van rám, és nem kell neki hazamennie, mert itt az otthona!

- Nem, nincs szüksége senkire. Mint már te is említetted, ő elég erős ahhoz, hogy megálljon a lábán.

Nem bírtam ezt tovább hallgatni, közbe kellett lépnem. Próbáltam közömbös arckifejezést ölteni, és beléptem a nappaliba.

- Bocsánat, csak a szomszéd volt. Minden rendben?- néztem rá a két srácra.

- Kellemesen elcsevegtünk- bólogatott Chuck. Jace grimaszát látva, még akkor sem hittem volna el Chuck szavait, ha nem hallok semmit. De mi is volt ez az egész? Ezen majd ráérek később agyalni, hátha ki tudok még húzni belőle valamit, és végre összerakhatom a képet.

- Gyere Chuck, megmutatom a vendégszobát!- kezdtem el húzni a karjánál fogva. Kettesben akartam maradni vele, és lehetőleg minél többet megtudni.

- Nem is mondtad, hogy házasodni készülsz- szólalt meg, miután Jace hallótávolságon kívül került.

- Nem készülök- válaszoltam grimaszolva.

- Hát, akik az eljegyzésen már túlestek, azok általában készülnek- jegyezte meg.

- Nem mondhattam nemet neki- szaladt ki a számon-, de te ezt úgysem értenéd…

- Azért csak próbáld meg elmagyarázni, hátha felfogom.

- Itt most te vagy az, akinek magyarázkodnia kéne!- emlékeztettem.

- Ne válts témát!- szólt rám- te komolyan hozzá akarsz menni? Ehhez az emberhez?

- Azért jöttél, hogy az életemet kritizáld!? Mert közlöm veled, hogy semmi közöd hozzá, hogy kinek a felesége leszek!- fontam karba a kezem.

- De nem is szereted őt Míra- ellenkezett.

- Ezt meg honnan veszed?!- háborodtam fel, annak ellenére, hogy valahol igaza volt. Nem voltam szerelmes…

- Látom, ahogy ránézel. Pierre-el nem így néztetek egymásra, az egy igazi szerelem volt!

- Nagyon jól mondod, VOLT! Már nem kergetek ábrándokat a tökéletes szerelemről, Chuck. Jace mellett biztonságos, kellemes életem lesz- a szavaimmal magamat is győzködnöm kellett.

- Biztonságos? Kellemes? Elég unalmasan hangzik, ha engem kérdezel.

- Nem emlékszem, hogy kérdeztelek volna!- vágtam vissza.

- Miért éred be ennyivel, ha boldog is lehetnél?- hagyta figyelmen kívül, amit mondtam.

- Nem fogok erről vitatkozni veled! Inkább mond el, mi volt ilyen fontos, hogy több ezer kilométert voltál képes utazni érte!

- Hát te, Miri- mosolygott rám. Nekem is muszáj volt elmosolyodnom ezen. Annyira őszinte volt az arca, tudtam hogy komolyan is gondolja amit mondott.

- Miért van rám szükségetek?

- Ha elmondom, nem fogsz eljönni. Bíznod kell bennem! És különben sem akarok bármi olyat mondani, ami befolyásolhatná a döntésedet. Azt akarom, hogy te határozd el, hogy Kanadába akarsz jönni, és segíteni akarsz nekünk…

- De hogy határozzam el? Nem tudom, mit vársz tőlem, és nem akarok csalódást okozni. Bár tudnám, mitől vagy benne olyan biztos, hogy én rendbe tudok hozni mindent! Mi van, ha mégse?- harapdáltam a szám szélét.

- Ezen ne aggódj! Nem okozol csalódást senkinek, akármi is történik. Ha megpróbálod, már az több, mint amit elvárhatunk.

- De, valakinek mindenképp rossz lesz. Ha megyek, akkor Jace-nek, ha maradok, akkor nektek.

- Nem fogok megsértődni, ez a te döntésed…

- Csalódni és megsértődni, nem ugyanaz- sóhajtottam.

- Nem akarom, hogy úgy érezd, nincs választásod.

- Nem tudok dönteni, Chuck- néztem rá kétségbeesetten-, hogy dönthet valaki a vőlegénye, és a barátai között?

- Míra, aki szeret téged, az el fogja fogadni a döntésed. Tehát biztos lehetsz benne, hogy Seb, David, Jeff, Pierre és én nem fogunk haragudni rád. Ha úgy érzed, elveszíted emiatt Jace-t, nem kell megtenned. Bár szerintem, ha tényleg szeret téged, hagyni fog szabadon dönteni…

Tudtam, hogy Jace nem fog hagyni, és Chuck is tudta. Bár talán nem is hibáztatom ezért. Tudtam, ha most nem megyek vissza, minden folytatódik tovább, nyugodt életem lesz. De elég-e ez nekem? Akarok-e, és kaphatok-e többet, vagy elégedjek meg azzal, amim van? Mert ez több, mint amit egyesek kapnak az élettől, hiszen Jace szeret. És akit szeretsz, azt meg akarod tartani, nem?

Épp ezért döntöttem úgy, hogy itt maradok Londonban.