You've changed my Life - 37. rész

Sziasztok! :)

Igen, még mindig előre megírt bejegyzés... remélem a blogspot rendesen viselkedik, és ki is rakja őket! utálnám, ha egy egész hétig friss nélkül kéne hagyjalak Titeket!
Most már tényleg nincs miről írjak, szóval akkor, a mai friss: YCML 37. rész! :)
Jó szórakozást! :3

37. rész: Meglepetések

Egy darabig kerek szemekkel néztünk egymásra, majd számomra teljesen váratlan dolog történt. Jenna zokogva a nyakamba vetette magát. Ettől persze nekem is könnyek gyűltek a szemembe, egyikőnk sem mondott semmit, hosszú percekig csak szipogva ölelgettük egymást. Majd miután ezt sikerült abbahagyni, betereltem őt, és leültünk a nappaliba. 

- Sajnálom!- mondtuk ki egyszerre, amint meg tudtunk szólalni.

- Igazad volt- mondta sóhajtva- annyira rendbe akartam hozni, teljesen belemásztam az életedbe… miután rádöbbentettél, teljesen lelki beteg lettem- kezdett el nevetni, de nem volt túl vidám a nevetése.

- Sajnálom!- mondtam ki még egyszer, és inkább csak újra megöleltem őt.

- Semmi baj. Megbocsájtok, egyetlen feltétellel!- húzódott széles mosolyra az ajka.

- Halljuk a feltételt, aztán meggondolom…- nevettem. Megkönnyebbültem, hogy nem haragudott rám. Persze számíthattam volna erre, testvérek vagyunk, és imádjuk egymást, a hibáink ellenére. De én most igenis megbántottam őt, és hatalmas kő esett most le a szívemről, hogy megbocsájtott ilyen hamar, és ilyen könnyen.

- Azt kapok tőled szülinapomra, amit akarok. Ennyi!- szabta meg a feltételét.

- Hmm… ez nem tűnik kivitelezhetetlennek- vakartam meg az állam elgondolkodva- és mégis mi lenne az?

- Még nem tudom- vont vállat-, de hagyjuk is ezt most. Inkább arról beszéljünk, hogy hogy vagy?- jelent meg az aggódó arckifejezése.

- Jól- mosolyogtam rá bíztatóan- tényleg. Dolgozom, Richie-vel, Amber-el meg anyuékkal vagyok sokat, és kezdem úgy érezni, hogy tényleg egyenesbe jönnek a dolgok.

- Dolgozol igen, hát azt látjuk!- nevetett fel.

- Tessék?- néztem rá furán.

- Nézd- húzott elő egy magazint a táskájából, és a kezembe adta- „Világhírnévre tör az ifjú kanadai modell, Miranda Carson!”- olvastam fel a szalagcímet- jéé, Richie nem is említette, hogy írtak rólam- mondtam egy kis zavart mosollyal, ami mögé a nemtetszésemet próbáltam rejteni. Nem akartam médiaszereplő lenni… nagyon nem.  

- Pedig elég sokat írnak rólad mostanában- jegyezte meg Jen, az arcomat fürkészve. Valószínűleg próbálta kitalálni, hogy miért nem örülök ennek.  

- Tényleg?- grimaszoltam aggódva. Megszoktam már, hogyha a sajtó van a dologban, az már pozitív úgyse lehet.

- Nyugi, csupa jót- tette hozzá gyorsan, leolvasva az arcomról a gondolataimat.

- Mint például?- harapdáltam az ajkam. Még mindig nem voltam meggyőződve arról, hogy ez olyan jó.

- Csak olyanokat, hogy szép vagy, meg ambiciózus, meg nagy jövő vár rád a szakmában, bla bla bla…- igyekezett megnyugtatni a húgom.

- Ezt jó hallani- mosolyodtam el- és mi újság veletek?- érdeklődtem. Nem mertem konkrétan rákérdezni, hogy Pierre hogy van, de Jen tudta, hogy ez az, amire igazából kíváncsi lennék.

- Áá, egy kis hiszti túladagolás, de amúgy minden rendben. Csak nem viseljük túl jól Pierre új nőcskéjének a balhéit.

- Pierre-nek van valakije?- kérdeztem érzelemmentes hangon, mire Jenna bólintott. Magamat is megleptem, de ez nem rázott meg annyira, mint amennyire vártam volna. És hogy miért? Mert ismertem Pierre-t. Tudtam, hogy akárki is ez a csaj, csak egy mentőöv, akiben megkapaszkodik, amíg talpra nem áll.

- De se a srácok, se én nem bírjuk túlságosan. És el akarja hozni San Diegóba is magával, ugh…

- Mentek San Diegóba?- kérdeztem meglepetten, terelve a témát. Nem akartam Pierre nőjéről csacsogni…

- Tényleg, nem is mondtam!- kapott észbe- ezt kértem szülinapomra a srácoktól, hogy egy hétre utazzunk el valahová, együtt!- jelent meg hatalmas mosoly az arcán, de aztán rögtön le is hervadt, és bizonytalanul pislogott rám.

- De…?- vetettem rá várakozásteljes pillantást.

- Nem, semmi. Hagyjuk…

- Jen, kérlek!- sóhajtottam türelmetlenül. Sejtettem, hogy mit akar mondani, de tőle kellett hallanom.

- Jól van… tudod, úgy lenne az igazi, ha te is ott lennél…- nézett fel rám-, de nem kérhetlek erre, mert Pierre…

- Azt kérhetsz tőlem szülinapodra, amit akarsz!- emlékeztettem a szavába vágva, egy mosoly kíséretében.

- De Pierre…

- Kit érdekel Pierre?- szakítottam félbe ismét- én túl vagyok rajta, és ő is túl van rajtam, ha van barátnője. Nem lesz gond!- mosolyogtam annyira bíztatóan, ahogy csak tőlem telt.  

- Legutóbb, amikor azt hallottam, hogy túl vagy Pierre-en, majdnem hozzámentél egy seggfejhez. Szóval kérlek… ne ismételgesd ezt, mert rossz előérzetem lesz tőle!- nevetett Jenna.

- Annyira köcsög vagy, tudsz róla!?- tört ki belőlem is a nevetés, és jól megkergettem őt a lakásban.

- Lányok, néha úgy érzem, még mindig óvodások vagytok!- nevetett anyu, a terasz ajtóból figyelve minket.

- Mert Jenna az is!

- Fogd be!- nyújtott nyelvet rám.

- Látod, mondtam!- nevettem, majd anyu szétválasztott minket, mert nem akarta, hogy ismét rohangálás legyen belőle. Ezután megebédeltünk, majd elköszöntünk a szüleinktől, és mind a ketten hazafelé indultunk.

- Jut eszembe, még mindig hotelben laksz?- kérdezte Jenna, ahogy sétáltunk.

- Igen, nem találtam még megfelelő lakást.

- Nem nyomasztó?- érdeklődött.

- Csak egy kicsit- vontam vállat- legalább nem nekem kell takarítani- próbáltam mosolyogni.

- Olyan rossz ez így!- sóhajtott- nem jössz át, csak egy kicsit? Pierre úgysincs otthon. Naa!- kérlelt.

- Felhívom Richie-t, és ha nincs meló, akkor szívesen!- mondtam, majd előkotortam a mobilom, és tárcsáztam is. Jen türelmesen hallgatta végig a beszélgetést, szóval nem is kellett mondanom neki, hogy mi a helyzet.

- Úgy örülök! Mióta elköltöztél, nem is töltöttünk együtt normálisan egy délutánt!

- Sajnálom. Majd most- karoltam bele. Nem fogtunk taxit, inkább sétáltunk, mert végre jó idő volt, nekünk pedig végre jó kedvünk.

- Sziasztok srácok!- állítottunk be.

- Szia Jenna… és Miri!- kezdett el David örömében ugrálni- srácok, itt van Miri!!- rohant be a nappaliba.

- Jaj David, neked nem szabadna ennyit innod… már megint hallucinálsz- jegyezte meg halál nyugodtan Jeff.

- Nos akkor neked sem, mert te is hallucinálsz!- közöltem a gitárossal belépve a szobába.

- Jé, Miri!- nézett fel végre- ha csak képzellek, akkor át tudok nyúlni rajtad, mint a filmekben!- bökte meg a hasam.

- Áú, ez nagyon fájt, te nem vagy normális!- tört ki belőlem a nevetés.

- Csak nem annyira, mert nevetsz- jegyezte meg David.

- Nem működik… akkor igazi vagy.

- Gratulálok Jeff, hogy ezt sikerült megállapítanod!- kezdtem el ismét nagyon nevetni.

- Hát ez esetben, örülünk, hogy hazajöttél!- ölelt magához.

- Bontsunk pezsgőt!- tapsolt David.

- Valaki piát emlegetett?- dugta be a fejét a nappali ajtaján Chuck.

- Az alkoholista mindenedet!

- Igen Miranda, én is örülök, hogy viszont látlak!- jött oda hozzám a dobos nevetve, és megölelt.

- Nagy ölelééés!- kiáltotta el magát Jen, aki eddig csak csöndben röhögve figyelte az eseményeket.

- Jó, azért nem kell agyon nyomni!

- Kinek örülünk ennyire, srácok?- toppant be Pierre.

- Hát Mírának!- jelentette ki Jenna- jön velünk San Diegóba!

- Tessék??- akadt ki Pierre- már miért jönne?- mondta undokul.

- Azért, mert a nővérem, és ez az én szülinapi ajándékom az utazás! Ha nem tetszik valami, akkor itthon maradhatsz, a nőddel együtt!- fonta karba a kezeit Jen.

- Megint itt tartunk?- forgatta a szemét Pierre- leszállhatnátok már végre Holly-ról!!

- Mi rá se másztunk… nem is tenném, műanyag az egész csaj, ráadásul még buta is- nevetett Jeff.

- Fejezd be!- ugrott erre rögtön Pierre.

- Nyugi, amikor itt van, normálisak vagyunk, legalább ilyenkor hadd legyünk őszinték- Chuck.

- Tényleg srácok, ez nem valami kedves- álltam Pierre mellé- nem ismerem a lányt, de nem lehet ennyire rossz.

- Oh, majd meglátod te is- mosolyodott el Seb, Pierre meg csak megilletődve pislogott rám, még Seb-nek is elfelejtett visszavágni.  

- Na, téma lezárva!- jelentettem ki- nem megyünk inkább ki a medencéhez?- javasoltam. Az ötletem nagy tetszést váltott ki, mindenki elrohant átöltözni. Én ugyan nem hoztam fürdőruhát, de Jen adott kölcsön, így én is elvonultam öltözni. Hirtelen valaki kopogott, mivel már épp készen voltam, az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam.

- Miri, beszélhetnénk?- találtam szembe magam Pierre-el…