You've changed my Life - 44. rész

Sziasztok! :)

Tudom, hogy megint régen volt friss rész, de egy kis megértést kérnék Tőletek, iszonyatosan nehéz hetem volt, és a jövőre nézve sincsenek jobb kilátásaim, ami azt illeti. Nem tudom még, mennyi időt fogok tudni szánni az írásra/blogra. De igyekszem...!
Szóval, a mai friss a YCML 44. része!
Jó szórakozást hozzá! (:

 44. rész: „Örömhír”

Miután koccintottunk, és mindenki gratulált Jennáéknak, gyorsan összekaptunk magunkat, hogy mehessünk bulizni. Ám mielőtt elindultunk volna, félrevontam Pierre-t, hogy beszéljek vele. Sokat gondolkodtam azon, amit véletlenül meghallottam, nem hagyott nyugodni az ügy. Mi van, ha Pierre-nek tényleg valami baja lesz? Nem bíztam Holly-ban, és ez a telefonbeszélgetés csak még inkább megerősítette bennem az érzést, hogy ennek a csajnak semmi keresnivalója a barátaim közelében.

- Mond, mi az?- lépett ki utánam a folyosóra elég kelletlenül.

- Nézd, furán fog hangozni az, amit most mondok neked- fordultam vele szembe sóhajtva. Nem felelt, csak rám függesztette a kérdő tekintetét- véletlenül meghallottam egy telefonbeszélgetést… és figyelmeztetni szeretnélek. Legyél óvatos Holly-val! Szerintem árthat neked…

- Oké Míra, ez több mint fura. Ez már beteges, most akkor féltékeny vagy, vagy mi!?- forgatta a szemét idegesen.

- Mi? Féltékeny, én?- háborodtam fel, miközben lázasan gondolkodtam, hogy mit mondhatnék még, hogy higgyen nekem. De igaza volt, így kimondva tényleg elég nevetségesen hangzott az egész…- Pierre, csak jót akarok neked!

- Akkor engedd, hogy továbblépjek, ha már te visszautasítottál!- fordult el tőlem mérgesen.

- De Pierre, várj!- kaptam el a karját.

- Mi nem volt érthető azon, amit mondtam!?- emelte fel a hangját, és lerázta a kezeimet magáról.

- És azon mi nem érthető, hogy aggódok érted, és féltelek ettől a nőtől?!- bukott ki belőlem.

- Miért érdekel? Tőled aztán fel is fordulhatnék…

- Te is tudod hogy ez nem igaz! Miért viselkedsz úgy, mint egy durcás 5 éves?- sóhajtottam. Tudtam, hogy fel fog merülni benne a gyanú, hogy csak Holly-t akarom bemocskolni, de azért arra nem számítottam, hogy ilyen durva méreteket ölt majd ez a vita.

- Te akarod elhitetni velem, hogy a barátnőm veszélyt jelent rám, és én vagyok a gyerekes? Nézz már magadba!- vágta hozzám, és ezzel faképnél is hagyott. Nem láttam értelmét annak, hogy utána menjek, nem volt szükségem arra, hogy tovább folytassuk azt a veszekedést. Jennának igaza volt, számítanom kellett volna erre, de azért mégis csak rosszul esett… ezek után nem sok kedvem volt bulizni, persze táncoltam Jennával, amikor elrángatott, de leginkább csak ittam a srácokkal, és ennek másnap meg is lettek a következményei.   

***

- Chuck…- böködtem meg az oldalát, mire felém fordult az ágyban- rosszul vagyok- közöltem vele a szemeimet lehunyva, hátha így abbamarad a szédülés.

- Akkor hányj. De ne rám, ha kérhetlek- nyüglődött. Ő is jó sokat ihatott, régen rúgtunk már be ennyire…

Kitámolyogtam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, és rendbe hozzam magam, hátha attól jobban leszek. A művelet után ugyan klasszisokkal jobban festettem, de közérzetileg voltam már jobban is. Chuck visszaaludt, szóval inkább hagytam őt, és átmentem Jeff-ékhez.

- Szia Míra- nyitott ajtót a kopasz gitárok egy szál alsóban.

- Szia Jeff, hogy vagytok?- sétáltam be mellette a szobába. Már annyira hozzászoktam ehhez, hogy a szemem se rebbent.

- Igen, persze hogy bejöhetsz- csukta be az ajtót mögöttem.

- Bocs… szóval? David merre van?- ültem le a földre törökülésben, hátamat az ágynak támasztva.

- Nem tudom- vont vállat Jeff- most keltünk fel, az előbb még itt volt valamerre- nézett körül a fejét vakargatva.

- Biztos eltűnt megint, mint a leánybúcsúm után- néztem be az ágy alá nevetve, de David nem volt ott. Most vettem csak észre, hogy a basszusgitáros a fürdő ajtajában állt, holtra vált arccal, valamit a kezében szorongatva.

- Szia David- köszöntem rá, de az összes figyelmét a kezében tartott valaminek szentelte, amit most felemelt, hogy mi is láthassuk.

- Tudjátok mi ez!?- kérdezte csöndesen. Én tudtam, de nem láttam az összefüggést a dolgokban, ezért csak bambán bámultam rá. Jeff-nek láthatóan fogalma sem volt még csak arról sem, hogy David mit tart a kezében- egy terhességi teszt… méghozzá pozitív!- adott magyarázatot.

- Tessék?- kérdezett vissza Jeff, hogy jól hallja-e- és különben is, honnan szedted?

- Itt találtam a fürdőben… de kié lehet?- folytatta David- amikor jöttünk, üres volt a szemetes, tehát biztos hogy közülünk valakié- állapodott meg rajtam a pillantása.

- Rám ne nézz, nem az enyém!- tiltakoztam automatikusan.

- Akkor maradt Jenna és Holly- vonta le a következtetést Jeff- lehet, hogy a húgodék ezért erőltetik ennyire ezt a házasodósdit?

- Nem erőltetik!- emeltem fel a hangom- szeretik egymást, mi bajod van azzal, hogy össze akarják kötni az életüket?!- ugrottam talpra, és csípőre tett kézzel álltam meg Jeff előtt.

- Nyugalom! Nem mondtam, hogy bármi bajom lenne vele- próbált csitítani- én örülök nekik, ez pedig csak egy felvetés volt!

- De ha a húgom terhes lenne, arról én tudnék!- makacskodtam. – Biztos, hogy tudnék róla…!?- szólalt meg egy kis hang a fejemben, és kétségbe ejtett a feltételezés, hogy Jenna nem mondaná el nekem, ha babát várna.

- Jól van, akkor viszont egyértelmű, hogy kié a teszt- sóhajtott David.

- Igen, Holly használta tegnap a mosdónkat- jutott eszébe Jeff-nek, miközben kivette a tesztet David kezéből, hogy ő is megnézze.

- Öhm, srácok?- néztem fintorogva, ahogy körbeadják, és nézegetik- felteszem, fogalmatok sincs, hogy  hogyan is működik egy terhességi teszt?- kérdeztem, mire ők csak a fejüket rázták- hát, utálom hogy ezt nekem kell veletek közölnöm, de amit fogdostok… arra Holly rápisilt.

A bejelentésemre egymást fellökve rohantak a fürdőbe kezet mosni, belőlem pedig kitört a nevetés, alig bírtam abbahagyni. Még akkor is könnyes szemmel fetrengtem a padlón, amikor a srácok visszatértek, miután ipari mennyiségű szappannal könyékig lefertőtlenítették magukat. 

- És vajon Pierre tudja már? És ha igen, mit szól majd?- tette fel a kérdést Jeff. Mindenki csak a vállát vonogatta, nem igazán tudtuk eldönteni, hogy vajon hogy is áll a dolog. De a válaszokra nem kellett sokáig várunk, ugyanis az ajtó ebben a pillanatban kivágódott, és beesett rajta az említett személy, kétségbeesetten, dühösen.

- Srácok, gáz van!- csukta be maga mögött az ajtót.

- Igen, tudunk róla- bólintott David.  

- Ti mindenről értesültök!?- kerekedett el Pierre szeme.

- Ha a nőd széthagyja az árulkodó jeleket- emelte fel David a tesztet.

- Mi a bánatot csináljak most!?- ült le a fejét fogva Pierre az ágyra- én nem akartam Holly-val családot alapítani…

- Valahogy sejtettük- fojtott egy vigyort Jeff- hát haver… akármennyire is szeretnék, nem tudok semmi bíztatót mondani neked most.

- Jó reggelt! Ki hogy van? Én szemét mód másnapos vagyok!- jelent meg Seb, Jennával a nyomában. De érzékelhette a hangulatot, mert megállt a szoba közepén, és csendben mért végig minket- jézusom, ki halt meg, vagy mi van?- grimaszolt az arckifejezésünk láttán.

- Nem halt meg senki. Éppen ellenkezőleg! Örömhír a bandában, Pierre apa lesz, lehet neki gratulálni!- szólaltam meg most először, mióta Pierre belépett.

- Legalább védekezhettetek volna- szúrta közbe David, még mielőtt Pierre visszavághatott volna a gúnyos megjegyzésemért.

- Pont ez az, hogy védekeztünk! Nem értem, hogyan és mikor történhetett!

- Már csak az a kérdés, hogy a tiéd-e a gyerek- szóltam közbe megint.

- Miranda most már elég legyen!- emelte fel a hangját Pierre- nem kértem a cinikus megjegyzéseidből, most kisebb gondom is nagyobb annál, hogy ezt hallgassam!

- Bár mondhatnám, hogy sajnálom…!- nevettem fel, és kisétáltam az ajtón, bevágva magam után azt. Azt hittem jól fog esni, ha Pierre végre rájön, hogy Holly nem az a nő, akivel lenni akar, de egyáltalán nem volt jó érzés látni a kétségbeesett arckifejezését. Valahol mélyen ott volt bennem az érzés, hogy segíteni akarok neki… de mit tehetnék?

Ahogy ezen kezdett járni az agyam, és végig gondoltam a dolgokat, szinte egyértelműen szembetűnt, hogy valami nem stimmel a dologgal. Elvégre mióta is vannak együtt? Felrémlett a Holly-val folytatott reptéri beszélgetés, de sosem gondoltam volna, hogy bármi értékes információ lehet egy ilyen csevejben. Mit is mondott? Egy hetet? Valami ilyesmi rémlett, de vajon jól emlékszem-e? Mert ha igen, akkor tuti valami gáz van a dologgal. Na de mi van, ha ez az egész terhességes balhé összefügg a telefonbeszélgetéssel?

Annyira fura volt nekem ez az egész, és ki akartam deríteni, hogy mi a fene folyik itt!!