You've changed my Life - 15. rész

Sziasztok! :)

Tegnap este akartam hozni a folytatást, mert akkor értem haza, csak már későn, meg fáradt voltam. Egy részt felrakni mondjuk nem olyan nagy eset, de már gondolkodtam rajta, hogy megváltoztatom a bejegyzéseknél lévő képet, mert untam a régit egy kicsit, és ennek a kivitelezéséhez egy kis időre volt szükségem. Mellesleg elég sok nehézséget okozott, de végre kész! Remélem, nem csak nekem tetszik :D (bár egy picit zavar, hogy egy-két részletben kísértetiesen hasonlít egy barátnőm ötletéhez, de ő javasolta nekem, szóval ez megnyugtatta a lelkiismeretem, hogy nem loptam az elképzelését)
Na, hogy rátérjek a lényegre is végre, meghoztam a 15. rész a YCML-ból! :) remélem tetszeni fog majd Nektek!
Nagy örömömre jól haladok ezzel a sztorival, a 38. részt írom jelenleg. Még nem tudom, milyen hosszú lesz, de nem igazán tervezek második évadot. De ez még bőven a jövő zenéje, szóval ne is foglalkozzatok ezzel, jó olvasást! ;)

15. rész: Na de hová tűnt David!?

Másnap iszonyú fejfájással ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy hány óra lehet, meg úgy egyáltalán semmiről. Próbált felidézni, hogyan jutottunk vissza a party-ról a hotelba, de semmi nem rémlett. Az ágyban rajtam kívül még ott feküdt egymáson Seb, és Jenna, az ágy előtt félmeztelenül Chuck. Az éjjeliszekrényen megtaláltam a táskám, gyorsan kitúrtam belőle egy fájdalomcsillapítót, és vigyázva, hogy ne lépjek rá Chuck-ra, a fürdő felé vettem az irányt, hogy szerezzek a gyógyszerhez egy pohár vizet. A fürdőkádban megtaláltam Jeff-et, a pólója félig le volt szaggatva róla, és vérzett a feje.

- Francba!- szisszentem fel. Leguggoltam mellé, hogy megnézzem a sebet. Fogalmam sem volt, hogyan szerezhette, de nem tűnt túl tisztának. Nem akartam, meg nem is voltunk most olyan állapotban, hogy orvoshoz menjünk, ezért gondoltam, megoldjuk magunk. Hirtelen ötlettől vezérelve kirohantam a nappaliba. Meg is találtam, amit kerestem. Felkaptam a vodkás üveget, még volt benne egy kevés, és visszamentem a fürdőbe. Letéptem egy csíkot a már amúgy is cafatokban lógó pólójából, átitattam alkohollal, és óvatosan lefertőtlenítettem a sebet.

- Aúú, héé, mit csinálsz?- kapta el a kezem.

- Nyugi Jeff!- csitítottam- semmi baj, csak vérzik a fejed egy kicsit.

- Mi?- mászott ki a kádból, és a tükörhöz lépett- mi történt?- nézegette a fejét- és a pólóm…?

- Nem tudom- vontam vállat-, na gyere ide, még nem fejeztem be- álltam lábujjhegyre, hogy felérjem.

- Kérlek Míra, nem lehetne végre abbahagyni? Rosszul vagyok a vodkának már a szagától is!

- Tudom, én is- fintorogtam-, de nem akarom, hogy baj legyen, elég csúnya ez a seb.

- Oké, te tudod. Többiek?

- Jen és Seb az ágyamban, Chuck a földön, a hálóban. Te és én meg itt- tettem hozzá.

- Oké, ennyire nem vagyok másnapos, hogy azt ne tudjam, hogy én hol vagyok- nevetett.

- Azért a biztonság kedvéért mondtam- vigyorogtam.

- Na és David?

- Hogy kicso… ja, David!- kezdtem el magamon nagyon nevetni- nem tudom. Nézzünk körül- javasoltam. Bólintott, szóval körbe jártuk együtt a lakosztályt, de David sehol nem volt.

- Akkor ideje felkelteni a többieket- vélekedett Jeff.

- Rendben- vontam vállat.

- Hm, de kár, hogy most nincs itt két erősítő… pedig szép kis ébresztő lenne nekik- vigyorgott.

- De gonosz vagy! Na, inkább keltsd fel őket, addig hozok nekik aszpirint meg vizet- indultam ki.

- Nekem bezzeg nekem estél vodkával!- kiáltott utánam Jeff, de mielőtt válaszolhattam volna neki, hallottam egy hatalmas puffanás, egy tompa nyögést, és egy kiáltást.

- Mi történt?- rohantam vissza, majd ahogy megláttam őket, iszonyatmód nevetni kezdtem- ti szerencsétlenek!

Ugyanis Jeff hasra esett a földön fetrengő Chuck-ban, lerántva az ágyról a takarót, amin Seb és Jenna feküdtek, így ők is leestek. Szóval, jól sikerült az ébresztő. Majd miután sikerült abbahagynunk a nevetést, és mindenki legyűrte az aszpirin adagját, vázoltuk a többieknek is a helyzetet.

 - Mi az, hogy David eltűnt?- grimaszolt Jenna.

- Hát tudod kedves húgocskám, az azt jelenti, hogy nem találjuk sehol- magyaráztam neki lassan, mintha egy hülyéhez beszélnék.

- Ezt tudom- intett le-, de hát hogy lehet ez? A bulin még megvolt…

- Oké, ki és hol látta utoljára?- tette fel a kérdést Chuck.

- És Jeff, neked meg mi történt a fejeddel?- lepődött meg Seb.

- Nem tudom- vont vállat.

- Na, szép kis este- nevettem-, de térjünk vissza David-re. Én táncoltam vele valamivel hajnali 3 előtt, azután nem láttam.

- Szerintem én igen, 4kor a pultnál- tette hozzá Seb.

- Micsoda!? 4kor velem voltál a… uhm, hagyjuk- hallgatott el Jenna.

- Kérlek, mond hogy nem a mosdóban szexeltetek!- forgattam a szemem.

- Ne aggódj, nem a mosdóban!- nevetett Seb, és megcsókolta Jenna-t.

- Kösz, máris sokkal jobb! Koncentrálhatnánk inkább David-re?!

De nem jutottunk sokra, mondhatni semmire. A buli helyen láttuk őt utoljára, a hazajutás pedig mindenkinek elég homályos volt, még a Jeff fején lévő sebre, se a pólójára nem találtunk magyarázatot, de még arra sem, hogy hova tűnt Chuck ingje. Nagy nehezen összekapartuk magunkat, taxiba vágódtunk, és visszamentünk a tegnapi szórakozóhelyre, hátha ott hagytuk el David-et, de nem jártunk sikerrel.

- Na és most mi legyen?- ült le Jeff a járdaszegélyre.

- Nem tudom- ingatta a fejét Seb.

- Hogy mi mekkora hülyék vagyunk!- csaptam a homlokomra- nem kellett volna felhívni, hogy merre van!?

- Mondasz valamit- nevetett Chuck, előszedte a telefonját és tárcsázott- ki van kapcsolva- szólalt meg pár másodperccel később.

- Remek- grimaszoltam- ötletek?- néztem körbe, de mindenki csak tanácstalanul bámult vissza rám. Jobb ötletünk nem lévén körbe jártuk a környéket, de David sehol nem volt. Végül visszaindultunk a szállóba, hiszen nagyfiú már, majd valahogy megoldja a helyzetet, ha kijózanodott.   

Visszaérve rendeltünk kaját, és mind elterültünk a nappaliban. Fáradtak voltunk, és másnaposak.

- Hé, nem látta valaki a cipőm párját?- léptem be a szobába, a kezemben lóbálva a fél magassarkút.

- Nézd meg a hálóban, tuti ott van- Jen.

- De néztem, és nincs!- mű hisztiztem.  

- Ja bocsi, elfelejtettem, hogy vak vagy, és csak akkor találsz meg valamit, ha átesel rajta, vagy épp már kiszúrja a szemed- nevetett.

- Te kis… néha úgy érzem, meg tudnálak fojtani egy kanál vízben!- vonultam el bosszankodva, hogy megkeressem a cipőm. Már épp feladtam volna, mikor eszembe jutott, hogy az ágy alatt még nem is néztem. Letérdeltem, felhajtottam a takarót, és benéztem.

- Sráááácoooook!- futottam ki visítozva a szobából- megvaaaan!

- Míra, kérlek szépen nyugodj már meg!- fordult hozzám türelmetlenül Chuck.

- Senkit nem érdekel a cipőd- bólogatott Jeff is.

- De nem a cipőmről beszélek, ti tökfejek!- háborodtam fel.

- Hanem?

- David-ről!!- forgattam a szemem.

- Igen?- ugrott fel Jenna- hol van?

- Az ágy alatt alszik- közöltem nevetve.

- Már ha alszik még, azok után, ahogy itt üvöltözöl- nevetett Seb is.

Visszamentem a szobába, hogy kiszedjem David-et az ágy alól. Újból letérdeltem, és felhajtottam a takarót.

- Jó reggelt- köszöntem rá vigyorogva.

- Hello Miri- pislogott rám álmosan- miért visítottál az előbb?- nézett rám furán.

- Ja, semmi- legyintettem- nincs kedved kijönni az ágy alól?- érdeklődtem.

- Őszintén? Nincs.

- Hmm… van aszpirin, meg kaja!- erre a kijelentésemre villámgyorsan került elő, én meg csak diadalmasan vigyorogtam. Kimentünk a nappaliba a srácokhoz enni, kaja közben pedig megtárgyaltuk a tegnap estét, ki mennyire emlékszik, vagy inkább azt, hogy mennyire nem :D aztán pedig eltettük magunkat holnapra, mert hosszú, és nehéz lesz. A Nagy Nap…