2013. február 25., hétfő

You've changed my Life - 15. rész


Sziasztok! :)

Tegnap este akartam hozni a folytatást, mert akkor értem haza, csak már későn, meg fáradt voltam. Egy részt felrakni mondjuk nem olyan nagy eset, de már gondolkodtam rajta, hogy megváltoztatom a bejegyzéseknél lévő képet, mert untam a régit egy kicsit, és ennek a kivitelezéséhez egy kis időre volt szükségem. Mellesleg elég sok nehézséget okozott, de végre kész! Remélem, nem csak nekem tetszik :D (bár egy picit zavar, hogy egy-két részletben kísértetiesen hasonlít egy barátnőm ötletéhez, de ő javasolta nekem, szóval ez megnyugtatta a lelkiismeretem, hogy nem loptam az elképzelését)
Na, hogy rátérjek a lényegre is végre, meghoztam a 15. rész a YCML-ból! :) remélem tetszeni fog majd Nektek!
Nagy örömömre jól haladok ezzel a sztorival, a 38. részt írom jelenleg. Még nem tudom, milyen hosszú lesz, de nem igazán tervezek második évadot. De ez még bőven a jövő zenéje, szóval ne is foglalkozzatok ezzel, jó olvasást! ;)








15. rész: Na de hová tűnt David!?



Másnap iszonyú fejfájással ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy hány óra lehet, meg úgy egyáltalán semmiről. Próbált felidézni, hogyan jutottunk vissza a party-ról a hotelba, de semmi nem rémlett. Az ágyban rajtam kívül még ott feküdt egymáson Seb, és Jenna, az ágy előtt félmeztelenül Chuck. Az éjjeliszekrényen megtaláltam a táskám, gyorsan kitúrtam belőle egy fájdalomcsillapítót, és vigyázva, hogy ne lépjek rá Chuck-ra, a fürdő felé vettem az irányt, hogy szerezzek a gyógyszerhez egy pohár vizet. A fürdőkádban megtaláltam Jeff-et, a pólója félig le volt szaggatva róla, és vérzett a feje.
- Francba!- szisszentem fel. Leguggoltam mellé, hogy megnézzem a sebet. Fogalmam sem volt, hogyan szerezhette, de nem tűnt túl tisztának. Nem akartam, meg nem is voltunk most olyan állapotban, hogy orvoshoz menjünk, ezért gondoltam, megoldjuk magunk. Hirtelen ötlettől vezérelve kirohantam a nappaliba. Meg is találtam, amit kerestem. Felkaptam a vodkás üveget, még volt benne egy kevés, és visszamentem a fürdőbe. Letéptem egy csíkot a már amúgy is cafatokban lógó pólójából, átitattam alkohollal, és óvatosan lefertőtlenítettem a sebet.
- Aúú, héé, mit csinálsz?- kapta el a kezem.
- Nyugi Jeff!- csitítottam- semmi baj, csak vérzik a fejed egy kicsit.
- Mi?- mászott ki a kádból, és a tükörhöz lépett- mi történt?- nézegette a fejét- és a pólóm…?
- Nem tudom- vontam vállat-, na gyere ide, még nem fejeztem be- álltam lábujjhegyre, hogy felérjem.
- Kérlek Míra, nem lehetne végre abbahagyni? Rosszul vagyok a vodkának már a szagától is!
- Tudom, én is- fintorogtam-, de nem akarom, hogy baj legyen, elég csúnya ez a seb.
- Oké, te tudod. Többiek?
- Jen és Seb az ágyamban, Chuck a földön, a hálóban. Te és én meg itt- tettem hozzá.
- Oké, ennyire nem vagyok másnapos, hogy azt ne tudjam, hogy én hol vagyok- nevetett.
- Azért a biztonság kedvéért mondtam- vigyorogtam.
- Na és David?
- Hogy kicso… ja, David!- kezdtem el magamon nagyon nevetni- nem tudom. Nézzünk körül- javasoltam. Bólintott, szóval körbe jártuk együtt a lakosztályt, de David sehol nem volt.
- Akkor ideje felkelteni a többieket- vélekedett Jeff.
- Rendben- vontam vállat.
- Hm, de kár, hogy most nincs itt két erősítő… pedig szép kis ébresztő lenne nekik- vigyorgott.
- De gonosz vagy! Na, inkább keltsd fel őket, addig hozok nekik aszpirint meg vizet- indultam ki.
- Nekem bezzeg nekem estél vodkával!- kiáltott utánam Jeff, de mielőtt válaszolhattam volna neki, hallottam egy hatalmas puffanás, egy tompa nyögést, és egy kiáltást.
- Mi történt?- rohantam vissza, majd ahogy megláttam őket, iszonyatmód nevetni kezdtem- ti szerencsétlenek!
Ugyanis Jeff hasra esett a földön fetrengő Chuck-ban, lerántva az ágyról a takarót, amin Seb és Jenna feküdtek, így ők is leestek. Szóval, jól sikerült az ébresztő. Majd miután sikerült abbahagynunk a nevetést, és mindenki legyűrte az aszpirin adagját, vázoltuk a többieknek is a helyzetet.
 - Mi az, hogy David eltűnt?- grimaszolt Jenna.
- Hát tudod kedves húgocskám, az azt jelenti, hogy nem találjuk sehol- magyaráztam neki lassan, mintha egy hülyéhez beszélnék.
- Ezt tudom- intett le-, de hát hogy lehet ez? A bulin még megvolt…
- Oké, ki és hol látta utoljára?- tette fel a kérdést Chuck.
- És Jeff, neked meg mi történt a fejeddel?- lepődött meg Seb.
- Nem tudom- vont vállat.
- Na, szép kis este- nevettem-, de térjünk vissza David-re. Én táncoltam vele valamivel hajnali 3 előtt, azután nem láttam.
- Szerintem én igen, 4kor a pultnál- tette hozzá Seb.
- Micsoda!? 4kor velem voltál a… uhm, hagyjuk- hallgatott el Jenna.
- Kérlek, mond hogy nem a mosdóban szexeltetek!- forgattam a szemem.
- Ne aggódj, nem a mosdóban!- nevetett Seb, és megcsókolta Jenna-t.
- Kösz, máris sokkal jobb! Koncentrálhatnánk inkább David-re?!
De nem jutottunk sokra, mondhatni semmire. A buli helyen láttuk őt utoljára, a hazajutás pedig mindenkinek elég homályos volt, még a Jeff fején lévő sebre, se a pólójára nem találtunk magyarázatot, de még arra sem, hogy hova tűnt Chuck ingje. Nagy nehezen összekapartuk magunkat, taxiba vágódtunk, és visszamentünk a tegnapi szórakozóhelyre, hátha ott hagytuk el David-et, de nem jártunk sikerrel.
- Na és most mi legyen?- ült le Jeff a járdaszegélyre.
- Nem tudom- ingatta a fejét Seb.
- Hogy mi mekkora hülyék vagyunk!- csaptam a homlokomra- nem kellett volna felhívni, hogy merre van!?
- Mondasz valamit- nevetett Chuck, előszedte a telefonját és tárcsázott- ki van kapcsolva- szólalt meg pár másodperccel később.
- Remek- grimaszoltam- ötletek?- néztem körbe, de mindenki csak tanácstalanul bámult vissza rám. Jobb ötletünk nem lévén körbe jártuk a környéket, de David sehol nem volt. Végül visszaindultunk a szállóba, hiszen nagyfiú már, majd valahogy megoldja a helyzetet, ha kijózanodott.   
Visszaérve rendeltünk kaját, és mind elterültünk a nappaliban. Fáradtak voltunk, és másnaposak.
- Hé, nem látta valaki a cipőm párját?- léptem be a szobába, a kezemben lóbálva a fél magassarkút.
- Nézd meg a hálóban, tuti ott van- Jen.
- De néztem, és nincs!- mű hisztiztem.  
- Ja bocsi, elfelejtettem, hogy vak vagy, és csak akkor találsz meg valamit, ha átesel rajta, vagy épp már kiszúrja a szemed- nevetett.
- Te kis… néha úgy érzem, meg tudnálak fojtani egy kanál vízben!- vonultam el bosszankodva, hogy megkeressem a cipőm. Már épp feladtam volna, mikor eszembe jutott, hogy az ágy alatt még nem is néztem. Letérdeltem, felhajtottam a takarót, és benéztem.
- Sráááácoooook!- futottam ki visítozva a szobából- megvaaaan!
- Míra, kérlek szépen nyugodj már meg!- fordult hozzám türelmetlenül Chuck.
- Senkit nem érdekel a cipőd- bólogatott Jeff is.
- De nem a cipőmről beszélek, ti tökfejek!- háborodtam fel.
- Hanem?
- David-ről!!- forgattam a szemem.
- Igen?- ugrott fel Jenna- hol van?
- Az ágy alatt alszik- közöltem nevetve.
- Már ha alszik még, azok után, ahogy itt üvöltözöl- nevetett Seb is.
Visszamentem a szobába, hogy kiszedjem David-et az ágy alól. Újból letérdeltem, és felhajtottam a takarót.
- Jó reggelt- köszöntem rá vigyorogva.
- Hello Miri- pislogott rám álmosan- miért visítottál az előbb?- nézett rám furán.
- Ja, semmi- legyintettem- nincs kedved kijönni az ágy alól?- érdeklődtem.
- Őszintén? Nincs.
- Hmm… van aszpirin, meg kaja!- erre a kijelentésemre villámgyorsan került elő, én meg csak diadalmasan vigyorogtam. Kimentünk a nappaliba a srácokhoz enni, kaja közben pedig megtárgyaltuk a tegnap estét, ki mennyire emlékszik, vagy inkább azt, hogy mennyire nem :D aztán pedig eltettük magunkat holnapra, mert hosszú, és nehéz lesz. A Nagy Nap… 

8 megjegyzés:

  1. Hello.!
    Na miért nem lepődöm meg rajtuk?..és David..legalább meglett..Hát fetrengtem a röhögéstől xdd Ilyen az amikor valaki jól berúg:)..és végre a nagy nap..eljött ez is..már nagyon várom..de legalább biztos jobban mint Mira..:D
    puszi.<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ööö talán mert nem hazudtolták meg önmagukat!? :D örülök, hogy tetszett! igen, a következő fejezetben már végre minden kiderül... vagy nem! :DD
      de igyekszem majd vele azért :) puszi <3

      Törlés
    2. Most akkor kiderül vagy sem??? Ne csináld ezt velem!..:D :(

      Törlés
    3. hát vagy kiderül, vagy nem :DD amúgy többé kevésbé igen, de tudod te is, hogy előszeretettel hol szoktam befejezni a részeket. a lényegnél, pontosan :D de addigra szerintem már mindenkinek egyértelmű lesz! ;)

      Törlés
  2. Szia!Nagyon jó lett ez a rész is. David-en nevettem egy sort, főleg hogy nem akart kijönni az ágy alól.Kicsit Barátok Közt-ös nekem...arra értve hogy a lényegnél hagyod abba. xDD Na mindegy is, inkább nem hasonlítom arra mivel ez annál ezerszer jobb :D legalábbis nekem :P Várom a kövi részt. :D
    puszii <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! Bár továbbra sem nézem a BK-t, de ahogy hallom egy-két embertől, nem túl pozitív, hogy ahhoz hasonlítod xD de értem mire gondolsz nyugi, csak viccelek :)
      Köszönöm szépen! Majd igyekszem vele :)
      puszi <3

      Törlés
  3. szia!
    nem csalódtam a srácokban (és benned sem:D), David jól "elbújt":DD ezek a testvéri viták annyira élethűek:)) várom a következő részt, a kép pedig szintén nagyon jó lett:DD
    puszi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy nem okoztam csalódást, akármit is értesz ez alatt :D Ami pedig a testvéri vitákat illeti, van tesóm, szóval van honnan jöjjön az ihlet a megírásukhoz... :D Köszönöm, én nem vagyok vele teljesen elégedett, de nem tudtam jobbra megcsinálni, és végülis nem olyan rossz :)
      sietek a folytatással, puszi! <3

      Törlés