Már órák óta megnyitottam az új blogbejegyzést, hogy kirakjam Nektek az új részt, de valami felé mindig elterelődött a figyelmem. Hm, de a lényeg az, hogy most végre eljutottam idáig is! :D megint rengeteg dolgot csinálok egyszerre (nem is én lennék, ha nem tenném), de kezdek odáig eljutni, hogy teljes "lesz*rom" hangulatban, és kedélyes nyugalommal figyelem, ahogy folynak körülöttem az események - a maguk útján. Én pedig csak írogatom a kis sztorijaimat, teljesen békésen :DD ma ugye "A szerelem nem ismer lehetetlent!" sztori folytatását hoztam nektek, méghozzá a 35. részt. Meg kell mondjam, elégedett vagyok azzal, ahogy haladok az írásával. Épp a 45. fejezeten dolgozom, és már mindent kitaláltam, hogy mi hogyan lesz a végéig, csak meg kell írni :) na, de ez még messze van...
Jó szórakozást a részhez! :)
35. rész:
Teltek a napok,
hetek, az idő egyre hűvösebbre fordult, és leesett az első hó is. Sophie ezt
rettentően élvezte, mert bár New Yorkban is volt tél, meg hó, azért közel sem
esett ennyi, mint itt Montrealban. Imádott szánkózni, hóembert építeni, majd
itthon a kandalló előtt ücsörögni egy nagy bögre forró kakaóval. A
nagyszüleivel is egyre több időt töltött, többnyire inkább Seb szüleivel,
illetve néha az én apámmal. Kicsit nehezen magyaráztuk el neki, hogy mi lett a
másik nagyival, de ezt is valahogy megoldottuk.
Mindeközben nagy titokban
szerveztük Chuck és Melanie romantikus tengerparti esküvőjét, amit úgy
döntöttünk végül, Hawaii-n fogunk megtartani. Mel semmit nem tudott az
egészről, azt hiszi, nyaralni megyünk. A srácok is segédkeztek ugyan, de őket
annyira nem foglalkoztatta a téma, Lily-t pedig nem engedtük nagyon semmit
csinálni, amit kicsit zokon is vett, de 6 hónapos terhes volt, nem akartuk,
hogy valami gond legyen, már attól is féltünk, hogy a repülőutat hogy fogja
viselni. Így inkább Dannie és én vettünk le több terhet Chuck válláról.
November utolsó
hetére, egy szerdai napra tűztük ki az utazást végül. Csütörtök este lesz a
ceremónia, aztán vasárnapig együtt nyaralunk, ezután mi hazajövünk, Chuck és
Melanie pedig megtartják a nászútjukat.
Kedd este már
minden készen állt az utazásra, mind izgatottak voltunk, nehogy idő előtt
kiderüljön a meglepetés, és persze hogy jól süljön el minden. Hamar lefeküdt
mindenki, mert másnap nem akartuk lekésni a gépet. De reggel persze így is
rohannunk kellett, nem is mi lennénk, ha időben elkészülnénk egyszer.
- Hé srácok- jött
oda hozzánk a konyhába David, és lehalkította a hangját- minden megvan?
- Remélem-
sóhajtottam fáradtan.
- A menyasszonyi
ruhával minden oké!- jelentette be Dannie széles mosollyal.
- Ez jó. De mégis
hiányérzetem van- grimaszoltam.
- Nyugalom!-
csókolt meg Seb- minden rendben lesz, nem kell aggódnod!
- Félek, hogy
valami rosszul sül el, és az én hibámból. Nem akarom tönkre tenni a nagy
napjukat!
- Shirley, ne
mondj már ilyeneket!- lépett be épp akkor Chuck- annyit segítettél a
szervezésben, nem is tudom, hogyan köszönjem meg!
- Mondjuk
legközelebb ne mosd össze a fehér cuccokat egy piros pólóval- tört ki belőlem a
nevetés, ahogy felidéztem a múlt hét eseményeit. Nos igen, Chuck mosott.
Először, és az isten adja, hogy ez legyen az utolsó alkalom is! :D
- Jó, na! Hányszor
fogjátok még felemlegetni!?- durcázott kicsit.
- Én nem bánom,
lett egy csomó új rózsaszín ingem!- örült magának David.
- Remek- nevettünk
mindannyian.
- Annyira remélem,
hogy minden rendben lesz!- sóhajtottam ismét.
- Nyugi, a
vőlegényt és a menyasszonyt csak nem hagyjuk itthon, a többi már nem olyan
lényeges- próbált nyugtatni Seb.
- A gyűrűk
megvannak?
- Igen, ne aggódj
már!
- Jó, lehet kicsit
rápörögtem erre az egészre- vallottam be nevetve- csak le ne késsük a gépet!
Megyek, felébresztem a többieket!- indultam az emelet felé, mert nem bírtam már
nyugton maradni. Elsőnek felkeltettem Sophie-t, segítettem neki felöltözni,
majd leküldtem reggelizni a srácokhoz.
- Jó reggelt!
Ébren vagy már?- kopogtam be Pierre-hez, de mivel nem jött válasz, bedugtam a
fejem az ajtón. Pierre az ablakban ült, fülhallgató volt a fülébe dugva, szóval
valószínűleg ezért nem hallott, és a telefonjával babrált valamit. Kifelé
bámult, ezért nem vett észre még, így óvatosan átpillantottam a válla fölött.
Nem ismertem rá a szőke lányra a képen, de feltételeztem, hogy Lachell lehet.
Seb mesélt egy keveset a kettejük viharos dolgairól, hogy amolyan se veled, se
nélküled dolog az egész, ami azért fura, mert szeretik egymást, csak egyikük
sem hajlandó ezt bevallani.
- Hé, Pierre-
érintettem meg a vállát.
- Jó reggelt-
húzta ki a füléből a fülhallgatót, és próbált valami mosolyszerűt erőltetni az
arcára.
- Minden rendben?-
kérdeztem tőle, persze tudtam hogy nincs, de gondoltam meghagyom neki a
lehetőséget, hogy ha akar, kitérhessen a válaszadás elől.
- Nem, de minden
sosem volt, és nem is lesz rendben- mosolyodott el szomorkásan.
- Mi történt?-
ültem fel én is az ablakpárkányra, vele szembe.
- Nem akarom
rontani a hangulatot, koncentráljunk most csak Chuck-ék esküvőjére.
- Tudod sok
hülyeséget beszélsz úgy általában, de azért ez az összesen túltesz. Pierre, ha
valami problémád van, és tudunk segíteni, akkor nem érdekes, hogy mi van épp,
meghallgatunk!- magyaráztam neki.
- Ez az látod,
hogy nem tudtok segíteni…- rázta a fejét, majd ismét kibámult az ablakon.
- Miért, mi van?-
pislogtam rá aggódva.
- Mesélt neked Seb
Lachell-ről?- sóhajtott.
- Említette- bólintottam,
és várakozóan néztem rá, hogy folytassa.
- Hát… van
valakije- sóhajtott.
- Honnan tudod?
- Csak gondolom,
mert hogy… mert hogy terhes.
- Óó…- hallgattam
el, egy percre, hogy feldolgozzam az információt. Majd hirtelen eszembe jutott
valami- de várj! Seb azt mondta, hogy ugyan nem vagytok együtt, de azért néha
egy kicsit mégis, se veled, se nélküled… mikor voltatok együtt utoljára? Nem
lehet, hogy…?- hallgattam el, mert így kimondva kissé képtelennek tűnt az
ötletem.
- Mi?- nézett rám
bambán.
- Mi van, ha tiéd
a gyerek??- tettem fel végül mégis a kérdést.
- Erre nem is
gondoltam…
- Miért nem hívod
fel, és beszélsz vele?- javasoltam.
- Talán azt kéne,
de…
- Nincs de,
Pierre. Inkább bánd meg hogy megtetted, minthogy egy életen át bánd, hogy elszalasztottad
az alkalmat!- kacsintottam rá, majd egyedül hagytam, hadd döntsön. Még egy
dolog, amiért izgulhatok… a srácoknak nem szóltam róla, gondoltam, majd Pierre
elmondja, ha akarja, de engem eléggé aggasztott a dolog. szegény Pierre,
magányos volt, ezt mindegyikünk látta rajta. Megérdemelte volna, hogy ő is
boldog lehessen végre… Seb azt mondta, szeretik egymást. De vajon Lachell
mennyire veszi ezt komolyan? Mert ha nagyon, akkor tuti, hogy nem feküdt le
mással, így a baba is csak Pierre-től lehet… de nem törhettem ezen sokáig a
fejem, mert a békés készülődés persze hamar káoszba fulladt, és hiába akartam,
nem tudtam megkérdezni Pierre-t, hogy végül hogy döntött, csak akkor, amikor
már a reptéren ültünk.
- Beszéltél vele?-
halkítottam le a hangom, miközben felé fordultam.
- Igen…-
sóhajtott.
- És?- harapdáltam
az ajkam.
- Csak annyit volt
hajlandó mondani, hogy nem telefonon kéne ezt megbeszéljük. De ez most
esélytelen, épp Los Angelesben van, mi meg ugye megyünk Hawaii-ra…
- Pierre, menj el
Los Angelesbe!- szakítottam félbe. Nem tudom miért, de úgy éreztem, ezt kéne
tennie.
- Nem tehetem.
Chuck, az egyik legjobb barátom esküvője lesz, nem hagyhatom ki!
Türelmetlen
sóhajjal ugrottam fel mellőle, miközben a szememmel már a vőlegényt kerestem.
- Ne haragudjatok,
hogy megzavarom a romantikát, de szükségem lenne Chuck-ra egy percig!-
pislogtam rájuk bocsánatkérően, ugyanis Melanie-val épp elég jól elvoltak.
- Mondd- nézett
fel Chuck, mire én karon ragadtam, és odébb rángattam.
- Nagyon kérlek,
vedd rá Pierre-t, hogy sürgősen menjen Los Angelesbe!
- Mi?- nézett rám
zavarodottan, kristálytisztán kiült az arcára, hogy fogalma sincs, miről
beszélek- mi van Los Angelesben?- kérdezte, mire én röviden vázoltam neki a
helyzetet Lachell-ről, és a babáról- basszus…- esett le az álla.
- Hát én is ezt
mondtam…- motyogtam, de inkább már csak magamnak, mert Chuck már Pierre mellett
volt.
- Haver, nem
érdekes az esküvő, nem érdekes semmi, ülj fel az első gépre, ami LA-ba megy!!-
mondta neki halkan, hogy Melanie ne hallja.
- Komolyan mondod?-
nézett rá bizonytalanul az énekes.
- Komolyan! Én
rugdoslak fel a gépre, ha nem mész magadtól!- tette Chuck a vállára a kezét.
- Haver, én…
- Ne most! Menj,
és hozd rendbe!- mondta Chuck, mire Pierre felállt, de még tétovázott- gyerünk!-
parancsolt rá a dobos, mire ő sarkon fordult, és eltűnt a tömegben. Mosolyogva
néztünk utána Chuck-al, a többieknek pedig a leghalványabb fogalmunk sem volt,
hogy mi történik…

Szia..!
VálaszTörlésJajj Shirley túl sokat aggodalmaskodik..:D
Éééés Pierre...:$ Most inkább rajta volt a hangsúly...persze én ezt nem bánom :3
Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni..na meg az esküvőre is...:DD
puszi<3
szia!
Törlésigen, szokása :D nah tessék, végre vele is történik valami, már úgyis aggódtatok érte... :D nemsokára jön az esküvős rész is, szerintem egész jól sikerült :)
puszi ♥
nagyon jot lett! vegre lesz valami pierre-vel is :DD de az eskuvore, meg az utazasra is nagyon kivancsi vagyok, az eskuvo meg minden. Seb es Shirley dolgaira is, mert mindig tortenik valami erdekes :)
VálaszTörlésköszönöm! :) miért mindenki érte aggódik, nem is ő a főszereplő!? :D de lesz, igen :) és Seb és Shirley-vel is fog mostanában történni... valami érdekes :)
TörlésSziaaa!! Nagyon jó lett. Pierre-en pedig egy kicsit meglepődtem.Viszont Chuck aranyos volt hogy elengedte és ráparancsolt hogy márpedig akkor is elmész.Nagyon aranyos rész lett.Seb és Shirley még mindig nagyon aranyosak.Várom a kövit <3 puszii :))
VálaszTörlésszia! köszönöm :) hát, van ez így! Chuck meg persze hogy elengedte, mi mást tehetett volna!? nézze, ahogy szenved? nem, nem :) igyekszem a folytatással, puszi :) ♥
TörlésSzia!
VálaszTörlésChuck egy igazi legjobb barát és persze Shirley is, hiszen nélküle nem sikerült volna:D nagyon tetszik ez a rész, a sok rossz után ideje volt egy kis "nyugalom", már ha annak lehet nevezni:DD nagyon várom a következőt!:))
puszi<3
szia!
Törléspersze, Chuck kis cuki :D Shirley meg csak aggódik mindenkiért :D köszönöm, örülök hogy tetszett! most kicsit nyugisabb, boldogabb részhez ért a töri (bár ki tudja ez nálam meddig tart!? :D) hozom nemsokára, puszi :) ♥