Frisset is hoztam természetesen, de előtte még pár infó: írtam az előző bejegyzésben, hogy elutazom ismét, de nem hagylak itt friss nélkül Titeket! :) (és igen, most pakolás helyett blogbejegyzést írogatok, remek! :D) múltkor remekül bevált az előre megírt bejegyzések módszere, remélem a drága blogspot most is lehetővé teszi ezt, és nem hülyül meg. Valószínűleg nem lesz internetem, szóval nem tudok ránézni a blogra, csak remélem, hogy minden rendben fog menni addig is. A kommenteket pedig szeretettel várom továbbra is, majd válaszolok az összesre, amint hazaértem, ígérem! :)
Szóval ma a YCML folytatását hoztam Nektek, méghozzá a 22. részt! Jó szórakozást az olvasáshoz, és legyetek jók, amíg nem vagyok itthon! :)
22. rész: Próbálok visszatérni a régi kerékvágásba
Másnap
reggel viszonylag korán ébredtem. Belebújtam a köntösömbe, és a fürdő felé
vettem az irányt. Mielőtt kiléptem volna a szobámból, megtorpantam… vajon Seb
itt van még? Fogalmam sem volt, de nem kuksolhattam egész nap a szobában,
szóval óvatosan lenyomtam a kilincset, és halkan kiosontam. Rekordsebességgel
lezuhanyoztam, majd indultam volna vissza a szobámba felöltözni, mikor lépteket
hallottam kintről. Halkan káromkodtam, majd gyorsan beléptem a zuhanyzófülkébe,
és elhúztam a függönyt. Egy kis résen kikukucskálva figyeltem, ahogy Seb belép
a fürdőbe. A szívem a torkomban dobogott, és egyben elég nevetségesnek is
éreztem magam, hiszen úgy bujkálok, mint egy óvodás. De nem érdekelt, nem
akartam, hogy tudják, hogy itt vagyok, csak a falhoz lapulva vártam. Még az volt a szerencsém, hogy a korai órának
köszönhetően Seb félálomban volt, így valószínűleg azt sem vette volna észre,
ha elsétálok előtte. Majd mikor kiment, én is kimerészkedtem a zuhanyzóból.
Vártam még egy kicsit, amíg hallottam az ajtócsapódást, majd én is
visszaosontam a szobámba. Miközben felöltöztem, elhatároztam, hogy el kéne
mennem valamerre, mert ez így nem állapot, hogy bujkálok itt, mint egy hülye,
meg a szobában kuksolok. Megnéztem, hogy Amber vissza írt-e. Mosolyogva
olvastam a válaszát, ami végére odaírta a telefonszámát, és hogy beszéljük le a
talit. Felkaptam az éjjeliszekrényről a mobilom, és már tárcsáztam is.
-
Hallo?- szólt bele.
-
Szia Amber, itt Míra!
-
Jaj sziaaa!- örült meg nekem azonnal.
-
Ráérsz ma? Gondoltam összeülhetnénk beszélgetni, kivel mi történt mostanában,
stb…
-
Persze! Akár most is!- lelkesedett.
-
Rendben, akkor egy fél óra múlva a régi törzshelyünkön?- mosolyodtam el.
-
Ezer éve nem voltam ott- nevetett- legyen!
-
Rendben, akkor ott találkozunk! Szia!
-
Szia- köszönt el ő is.
Gyalog
innen kb. fél óra volt az út, tehát gyorsan kisminkeltem magam, és indultam.
Mivel nem állt szándékomban újra összetalálkozni Seb-el, kimásztam az ablakon.
Régebben elég sokat csináltam ilyesmit, szóval nem okozott nehézséget most sem.
Leugrottam a talajra, majd szépen, mint aki jól végezte dolgát, elindultam a
járdán, mit sem törődve a leesett állal bámuló szomszéd nénivel.
A
célom egy régi, lepukkant, étteremnek alig nevezhető valami volt, ugyanis a
gimis évek alatt rengeteget lógtunk itt. Nem is tudom már, hogy hogyan találtuk
ezt a helyet, de nem telt el úgy hét, hogy ne ültünk volna be egyszer-kétszer.
Hamar odaértem, de Amber már várt rám a bejárat előtt. Veszett módon integetni
kezdtem neki, mire ő odarohant hozzám, és egymás nyakába ugrottunk. Hiányzott
nekem, hiszen ő volt a legjobb barátnőm valamikor. Mindent megosztottunk
egymással, és szinte állandóan együtt lógtunk.
-
Szia!- motyogtam, miközben magamhoz szorítottam őt.
-
Szia Míra. Ezer éve nem láttalak, mindent el kell mesélj!- tolt el magától,
hogy szemügyre vegyen- nagyon jól nézel ki!
-
Köszönöm! Te is egyébként, jól áll a barna haj!- mosolyogtam rá.
Beültünk,
rendeltünk kaját, majd nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy mi történt az
esküvőn. Pontosabban, hogy hogyan is esett kútba az egész. Azt, hogy mi történt
New Hampshire-ben, inkább nem osztottam meg vele, már így is elegen tudják,
sőt. Még csak ez kéne, hogy ez a sztori valahogy nyilvánosságra kerüljön, aztán
magyarázkodhatnánk a firkászoknak… ebből köszönöm, nem kértem.
-
Akkor most megint együtt vagytok Pierre-el?- csillant fel a szeme.
-
Nem- ráztam a fejem- tudod, volt egy balesete, amitől emlékezetkiesése lett, és
azt hiszi, hogy szeret…- sóhajtottam.
-
Akkor mi a gond?- csodálkozott el.
-
Tudod attól tartok, hogy egy idő után eszébe fognak jutni a dolgok…-
sóhajtottam, és az asztalon pihenő kezemet fixíroztam.
-
Nézd, ha eszébe is jutnak, addig vele lehetsz. Pierre finoman szólva nem rossz
parti- győzködött.
-
Nem Amber- néztem fel most rá- nem akarom ezt még egyszer végig csinálni!-
ráztam a fejem.
-
Én azért meggondolnám a helyedben- vont vállat.
-
Na, és veled mi újság?- tereltem el a témát. Nem akartam az én dolgaimról
beszélni, már untam az egészet. Kicsit el akartam felejteni, és csak
reménykedni tudtam, hogy Amber el tudja terelni a figyelmem. Részben sikerült
is, órákig beszélgettünk, és nagyon jól elvoltunk ismét, csak mint a régi szép
időkben.
-
Bocs, egy pillanat- szakítottam őt félbe, miközben épp a legutóbbi pasijáról
beszélt. Előkotortam a táskámból a telefonom, és a fülemhez emeltem- halló?
-
Miranda Carson, hol a jó életben vagy!?- csattant az éles hang a vonal túlsó
végén.
-
Jen, nyugi! Baj van?- próbáltam csitítani a húgomat, kevés sikerrel.
-
Hol vagy??- ismételte meg a kérdését.
-
A Fosters-ben Amber-el. Miért?
-
A frászt hozod rám, ne csináld ezt velem!!
-
Mit?- értetlenkedtem.
-
Hát hogy eltűnsz! Pierre-el is megcsináltad, hogy csak úgy szó nélkül leléptél,
hát velem ilyet ne tegyél! Már megijedtem, hogy jött valami újabb agymenésed,
és elutaztál, ki tudja hova…
-
Nem megyek sehova. Nyugodj már meg!- csitítottam- úgy aggódsz mintha nem is a
húgom, hanem az anyám lennél.
-
Néha én is úgy érzem, hogy az vagyok- sóhajtott.
-
Tudod, időnként fura dolgokat mondasz-, nevettem- ne aggódj! Csak legyél
Seb-el, és ne törődj velem. Jut eszembe, otthon lesztek? Mert akkor valahogy
észrevétlenül kell bejussak.
-
Nem, átmegyek a srácokhoz. Próbálnak ma… vagyis csak akarnak. Meglátjuk, hogy
Pierre-nek hogy megy majd- sóhajtott.
-
Rendben. Hát, hajrá. Leteszem most, oké? Akkor holnap találkozunk, vigyázz
magadra, meg a srácokra. Puszi!
-
Rendben. Te is próbálj meg, de tudom, hogy lehetetlen dolgot kérek! Szia-,
köszönt el, azzal letette.
-
Bocsi- fordultam Amber-hez- szóval ott tartottál, hogy Brett- emlékeztettem őt
az ex-pasis sztorira, amit félbe hagyott.
-
Tudom-, bólogatott- emlékszel Richie-re a gimiből?
-
Persze, de miért kérdezed?- néztem rá meglepetten.
-
Brett és ő jó haverok. Egy divatcégnél dolgoznak, fotósként.
-
Ó, akkor már értem, miért ment New Yorkba- motyogtam.
-
Tessék?
-
Semmi, csak pont összefutottam Richie-vel a reptéren, mikor jöttem hazafelé,
akkor mondta, hogy New Yorkba megy, meg hogy találkozhatnánk valamikor, ha
hazaért- vontam vállat.
-
Ja, értem- bólogatott. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán Amber-nek mennie
kellett, így én is hazaindultam. Jen adott kulcsot a házhoz, és most Seb sem
volt ott, szóval nem kellett az ablakon bemásszak. Valahogy olyan furán
magányosnak éreztem magam, és nem igazán tudtam mit kezdeni, egyedül olyan
nagynak tűnt a lakás. Végül elmentem bevásárolni, és nekiálltam főzni, csak
hogy csináljak valamit. Meg amúgy is, Jenna szerintem éttermen kívül
emberemlékezet óta nem evett rendes kaját.
Bekapcsoltam
a hifi-t, és elfőzőcskézgettem, ez lefoglalt egy darabig, de nem tartott
sokáig. Pláne, hogy úgy tűnt Jenna cd készlete kimerül a srácok lemezeiben, ami
persze nem baj, mert szeretem a zenéjüket, de így elég nehéz lesz elfelejteni
Pierre-t, ha órákon keresztül ő énekel, ráadásul azokat a számokat, amiket anno
nekem énekelt. Miután végeztem, rendbe raktam a konyhát, majd begyújtottam a
kandallóba, és leültem a nappaliban. El kellett gondolkozzak azon, hogy most
hogyan tovább. Nem tengethetem csak úgy itt a napjaimat, vissza kell térjek egy
normális élethez. Munkát kell találjak, barátokat, elfoglaltságot. Egyáltalán,
kezdenem kell magammal valamit. Az elhatározás már megvolt, csak ötletem nem
nagyon, hogy ezt hogyan is kéne kivitelezzem.
Teltek
a napok, de nem jutottam közelebb a kérdés megoldásához, és ez kissé
aggasztott. Sürgősen ki kell találjak valamit.
Épp
ezen tűnődtem a nappaliban ücsörögve, mikor hallottam, hogy egy kocsi megáll a
ház előtt, majd valaki sietős léptekkel közeledik a kikövezett ösvényen. Nem
aggasztott a dolog, hiszen Jenna ilyenkorra ígérte, hogy hazaér. De aztán
kiabálásra lettem figyelmes.
-
Értsd meg Pierre, hogy fogalmam sincsen!- hallottam a húgom kétségbeesett,
ingerült hangját.
-
Ne nézz engem hülyének Jenna, ezt a nővéred már eljátszotta velem!- dühöngött
Pierre.
-
Én sem tudom hol van, miért olyan nehéz felfognod ezt?? Szerinted itt találod
nálam!?
-
Szinte biztos vagyok benne!- már az előszobából jött a hang, én pedig
ledermedve bámultam magam elé. Valamit tennem kell…! De mit?- Míra!? Tudom,
hogy itt vagy!- kiabálta Pierre. Hallottam, ahogy közeledik, majd nyílt a
nappali ajtaja, és Pierre belépett rajta…

Szia...!
VálaszTörlésWáááá...a legjobb résznél..*-* jujj..nagyon várom a reakciókat..Úgy tűnik Pierre-nél betelt a pohár..:))
Aranyos ez az Amber..:)Remélem megoldódik ez a munka ügy is..:) Meg, hogy hamarosan találkoznak Richie-vel is..:)
Várom a folytatást..! És vigyázz magadra!!Jó legyél!:D
puszi<3
szia! nos igen, egy kicsit már elege van, de az azt hiszem nem olyan meglepő :D és úgyis rendeződni fog minden.. idővel! ;)
Törlésköszönöm, hogy írtál, és jelentem, vigyáztam magamra! :)
puszi ♥
Pierre kicsit merges, bar meg is ertem :) valamilyen szinten igaza van. de Mira orokos ragodasa... hogy szereti Pie-t, meg fel, hogy mi lesz... egyebkent nagyon jo, meg az is, ahogy bujkal Seb elol, Jen is aranyos :) aztan vigyazz magadra!
VálaszTörlésérthető reakció, igen :) kissé idegesítő tudom, de szerencsétlen lány most mit csináljon!? :D köszönöm, örülök hogy tetszett! vigyáztam ;)
Törlésszia!
VálaszTörléssejtettem, hogy Pierre (vagy valaki) hamarosan rájön Mira búvóhelyére:D mint mindig a legjobb résznél..:DD Amber szimpatikus, kíváncsi vagyok a folytatásra:))
puszi<3
szia! igen, hamarosan, de még nem ebben a részben, de nem is a következőben, haha :D Amber-nek is lesz majd még később szerepe, ennyit árulok csak el :)
Törléspuszi ♥