You've changed my Life - 45. rész

Sziasztok! :)

Hoztam nektek egy részt, mert nem akartam, hogy megint egy egész hét teljen el. Bár mostanában elmaradoznak a kommentek, amit sajnálok, de hát a frissek is elmaradoztak, szóval...
De ez a mostani rész jó hosszú, és izgalmas is egyben (legalábbis remélem:D), szóval igyekszem azért! :)

És persze utólag is nagyon boldog szülinapot Chuck-nak! :) (akinek történetesen egy napon van a szülinapja a húgoméval, és 2013. 09. 17-től Jacoby Shaddix harmadik fiának szülinapjával is... tudom, ez nem kapcsolódik közvetlenül a blog témájához, de hát..:))

YCML 45. rész, jó olvasgatást! :)

 45. rész: Az igazság pillanata

Az incidens óta Pierre nem igazán állt szóba velem, bár azért én sem igyekeztem kiengesztelni őt. Igaza volt, mert tényleg bunkó módon viselkedtem kissé, de feldühített ez az egész, hogy felelőtlenül felcsinál egy csajt, aztán még ő áll neki sírni, hogy most mitévő legyen.

A fejemben megszületett az elhatározás, hogy kiderítem, mi folyik itt. Kicsit benne volt az is a dologban, hogy segíteni akartam Pierre-en, de még inkább az, hogy bebizonyítsam, nem csak én vagyok paranoiás, hanem Holly tényleg készül valamire. Már csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Sokat gondolkoztam a dolgon, de nem jutottam semmire. A kétségbeesés pedig merész dolgokat szül, ami nem biztos, hogy pozitív…

Egyik nap a srácok lementek a szálloda medencéjéhez, mi pedig hárman csajok elhatároztuk, hogy felkeressük a wellness részleget, és pihenünk egy kicsit. Szívem szerint a húgommal mentem volna kettesben, de aztán eszembe jutott, hogy talán többet is ki tudnék húzni ez alkalommal Holly-ból.

- Na, indulunk már!?- türelmetlenkedett Jenna.

- Nem tudom, Barbie még nincs készen- vontam vállat, miközben unottan lapozgattam egy újságot.

- Hogy ki?- nézett rám értetlenül a húgom.

- Holly- forgattam a szemem, és leeresztettem az ölembe a napilapot.

- Ja, persze- nevette el magát- menj és nézd meg, hogy mit csinál már ennyi ideig!

- Miért én?- húztam a szám.

- Mert nekem nincsen türelmem hozzá. Na indíts már!- csettintett türelmetlenül.

- Jól van, na- keltem fel, mert nem volt kedvem vitatkozni. Átsétáltam Pierre-ék szobájához, és bekopogtam, de nem jött válasz. Bekopogtam még egyszer, de megint semmi. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és bedugtam a fejem az ajtón.

- Hoolly!?- kiabáltam.

- Igen?- jelent meg egy bugyuta mosollyal az arcán.

- Jennával már várunk rád, jössz!?- próbáltam meg a tőlem telhető legkedvesebb hangnemben megkérdezni tőle.

- Persze! Egy perc még…

- Oké, odaát megvárlak- húztam be az ajtót, és visszasétáltam- Barbie királylány percek múlva elkészül- közöltem Jen kérdő pillantására válaszolva, amint beléptem. Ez a percek múlva ugyan végül még egy negyed órát jelentett, de csak elindulhattunk végre. Már majdnem leértünk a wellness részleghez, amikor Holly megtorpant, gondterhelt arckifejezést öltve.

- Mi a baj Holly?- állt meg Jen, mert én észre sem vettem.

- Fenn hagytam a szobában a törölközőmet- közölte.

- Akkor menj fel érte- sóhajtottam türelmetlenül, de erre csak a száját húzta- most meg mi van?

- Terhes vagyok, nem rohangálhatok ennyit! Pihennem kell!- jelentette ki tudálékosan.

- Rendben, semmi gond!- szólt közbe Jenna, mielőtt még leordíthattam volna ennek az idióta picsának a fejét- majd én felmegyek érte! Menjetek előre!- azzal el is tűnt a lépcsők felé. Nagyot sóhajtva néztem utána, majd intettem Holly-nak, hogy menjünk végre.

Tudtam, hogy nem lesz jó vége, ha kettesben maradok ezzel a csajjal, már így is legszívesebben megtéptem volna. De most, hogy állandóan a terhességről pofázott, és hogy Pierre majd el fogja venni őt, és együtt nevelik a közös gyereküket, ezzel végképp az idegeimre ment már… Jenna pont időben ért még vissza, mert fogyott a türelmem, és már kevés ideig bírtam volna a csöndesen, mosolyogva bólogatást. Viszont a húgom izgatott arckifejezését nem tudtam hová tenni.

- Tessék Holly, itt a türcsid- nyújtotta oda neki ragyogó mosollyal, majd rám villantott egy hasonlót. Kérdőn pislogtam rá, hogy mi az isten ütött belé, de csak finoman megrázta a fejét, jelezve, hogy „ne most”. Annyiban hagytam, de kezdtem furcsállni a viselkedését. Egész délelőtt bugyután vigyorgott és vihorászott, mintha csak Holly-val akarna egy hullámhosszra kerülni. Nem értettem igazán, hogy mi folyik itt, de mikor felmentünk a szobánkba, becsukódott Pierre barátnője mögött az ajtó, és a húgom szájáról leolvadt a negédes mosoly, megnyugodtam.

- Oké, mi volt ez az egész?- szegeztem neki a kérdést.

- Holly hamarosan repül a társaságunkból, már csak Pierre-t kell meggyőzni az igazságról- közölte jókedvűen.

- Tessék?- esett le az állam. Azt hittem, nem jól hallom, amit mondott- Jenna ezzel ne viccelj! Nem te mondtad, hogy ne ártsam bele magam!?

- Valóban- bólintott- de tudod, igazad volt. Te már érezted, hogy valami bűzlik ekörül a csaj körül, és igazad volt!

- De hát… mi… meg hogy… és…?- pislogtam tanácstalanul rá.

- Tényleg terhes, de van egy kis bökkenő- magyarázta.

- Micsoda?- lettem izgatott. Most végre kiderül, hogy mi az igazság. A fejemben már ezer féle verziót elképzeltem, és most végre megtudom.

- Nem Pierre gyerekét várja!- jelentette ki Jenna. Kisebb hatásszünet után hozzáfűzte a magyarázott is, mert én megszólalni sem tudtam, annyira elképedtem- amikor felmentem a szobájukba, csörgött a telefonja… én pedig kíváncsi voltam…- hallgatott el a mondat közepén.

- Felvetted?- esett le az állam.

- Nem volt nehéz fejhangon nyávogni egy sort, cserébe pár értékes infóért- vont vállat Jen- valami faszi volt. Azt kérdezte, hogy halad a terv, meg hogy jól van-e a babánk… elég egyértelmű, hogy mi a helyzet!- vetett rám sokat mondó pillantást a húgom.  

- Nem is tudok erre mit mondani hirtelen!- pislogtam nagyokat. Sok mindent el tudtam volna képzelni Holly-ról, egy utolsó, aljas nőnek tartottam, de ez… elhitetni Pierre-el, hogy az ő gyerekét várja, miközben valaki mástól terhes, akivel ráadásul a jelek szerint együtt készülnek valamire Pierre ellen? Ezt még róla sem gondoltam volna…- de ennek akkor így mi az értelme?- néztem Jen-re tanácstalanul.

- Jaj Míra, ne legyél naiv! Szerinted mi értelme? Gondolkodj el! Ha Pierre elveszi feleségül, mert elvette volna, mivel rendes pasi- itt fújtam egyet, és a szemeimet forgattam, de Jen nem foglalkozott vele, csak folytatta- egy csomó pénzt le tudott volna gombolni róla, és legyünk őszinték, egyrészt lett volna neki mit, másrészt meg nézz rá erre a csajra, mi más kéne neki, mint pénz!?

- Nem tudom elhinni- ingattam a fejem.

- Én is nehezen hittem el, de megnéztem az sms-eket is, és azok meggyőztek- sóhajtott.

- Jézusom Jenna!- hüledeztem.

- Most mit vagy úgy oda, te is megtetted volna, ha lett volna rá lehetőséged!- jelentette ki, és a helyzet úgy állt, hogy igaza volt, szóval inkább nem vitatkoztam.

- És akkor most hogyan tovább? Szólunk Pierre-nek? Nekem nem hinne el egy szót sem ebből, szóval neked kell vele beszélned…

- Az a baj, hogy annyira durva és hihetetlen ez az egész, hogy szerintem nekem sem hinné el, amit mondjuk meg is értek, ha nem látom a saját szememmel, nekem is képtelenség lett volna felfogni.

- Hát én bezzeg rögtön elhittem- morogtam sötéten.

- Mert ezek szerint te jobb emberismerő vagy. Bár, azok után, hogy majdnem hozzá mentél Jace-hez, ebben kételkednem kell.

- Halottról jót, vagy semmit!- néztem félre.

- Tessé… ja, igen, persze!

- Jen, ez mi volt?- néztem rá furán- elfelejtetted, hogy meghalt, amikor felgyújtotta a házunkat?

- Nem, dehogy felejtettem el- nyelt egyet, és látszott rajta, hogy zavarban van egy kicsit, és legszívesebben terelné a témát, amilyen gyorsan csak lehet. De mielőtt még újabb kérdést tehettem volna fel, kivágódott az ajtó, és Holly jelent meg a küszöbön.

- KI A FENÉNEK KÉPZELITEK MAGATOKAT, HOGY BELEMÁSZTOK MÁSOK DOLGAIBA!?- visította teljes hangerővel.

- Bocsi, de nem tudom, miről beszélsz- jelentette ki teljes nyugalommal Jenna, és megszorította a karom, hogy maradjak nyugton.

- De nagyon is jól tudod!!!- gesztikulált vadul.

- Oh, várj csak, arra gondolsz, hogy be akarod etetni Pierre-el, hogy tőle vársz gyereket, miközben nem is, csak át akarod baszni a fejét, mert kell a pénze?- kérdezte Jen teljes nyugalommal.

- Ige… NEM!- vágta rá, ahogy felfogta, hogy mire mondana igent.  

- Ugye tudod, hogy nem voltunk benne biztosak, és most buktattad le magad? Így sajnos kénytelen leszek elmondani Pierre-nek- mosolyodott el Jenna.

- Nem fogod elmondani neki!- csikorgatta a fogait dühösen.

- Tényleg nem? És ugyan mi fog megakadályozni benne?- vonta fel Jen a szemöldökét.

- Úgysem fog hinni neked!

- Próbáljuk ki!- mosolyodott el Jen.

- Nem tenném a helyedben!- fenyegetőzött Holly.

- Mert, mi lesz, ha megteszem?

- Próbáld ki, és meglátod!- villant gonosz fény Holly szemében, azzal elviharzott, becsapva maga mögött az ajtót.

- Ideje beszélni Pierre-el- nyugtázta a húgom.

- De hallottad mit mondott…- néztem az ajtó felé aggódva.

- És szerinted én ennyitől beszarok? Mit fog velem csinálni, jaj istenem!- tett úgy Jen, mint aki pánikol.

- Ez nem vicces, jó!? Csak gondold át, hogy mit teszel! Mert ha elmondod Pierre-nek, akkor…

- Mi mond el nekem!?- szólalt meg a hátam mögül az imént említett személy, mire én úgy összerezzentem, mint akinek egy vödör jeges vizet öntöttek a nyakába…