You've changed my Life - 64. rész

Sziasztok! :)

Megérkezett a következő rész, remélem már mindenki várta, és örültök neki. Azért még kissé nehéz újra beindítani a kreatív folyamatot, de szépen haladgatok a dologgal :)
Nos, hát akkor 64. rész, jó olvasgatást mindenkinek!
puszi♥

p.s.: már közeledik a sztori vége...

64. rész: A tökéletes ruha

A napok gyorsan teltek, minden az esküvői előkészületek, és a turné körül forgott. Alig maradt időnk egymásra Pierre-el, de néha azért egy-két órára kettesben tudtunk maradni, amikor épp nem a virágszállítókkal vitatkoztam, vagy Pierre nem volt próbán.

A sajtó is élénken érdeklődött irántunk, Seb és Jenna eljegyzését hamar lehozták, de persze már mentek a találgatások az esküvőről, sőt, egyesek már a kerekedő pocakot is látni vélték. Pierre és én már több fejtörést okoztunk nekik, először csak egy gyűrűről szóltak a cikkek, majd mivel nem igazán titkoltuk a kapcsolatunkat, végül lencsevégre kaptak a fotósok, amint kézen fogva sétálunk az utcán. A szenzációra éhes lapoknak pedig hatalmas felfedezés volt ez.

„4 hosszú év után újra egymásra talált az álompár!”- olvastam a szalagcímet.

- Hát most mond meg, nem borzasztó, hogy nincs jobb dolguk?- sóhajtottam, és félredobtam az újságot.

- Engem nem zavar- Pierre épphogy csak egy pillantást vetett a címlapra, és nagyot kortyolt a kávéjából.

- Fáradtnak tűnsz- jegyeztem meg- mi volt tegnap a próbán? Későn jöttél.

- Pat még meg akart beszélni pár részletet a turnéval kapcsolatban. Jól mennek a próbák, a srácok teljesen rá vannak pörögve, már nagyon várják hogy újra koncertezni kezdjünk.

- Várj, miért a többes szám, harmadik személy?- néztem rá meglepve- azt hittem, te is várod.

- Persze hogy várom, a turnézás mindig jó buli. De annyi őrültség történt mostanában, inkább egy kis nyugalomra vágynék. Jó lenne pár napot eltölteni veled kettesben.

- Te is tudod, hogy ez most nem megy- sóhajtottam- a virágossal állandóan gond van, a menün is változtatni kellett, mivel Seb nagymamája allergiás a rákra, ezért le kell szervezni egy új próbavacsorát. Jenna cipőjét Párizsból rendeltem, és a napokban kell megjönnie, az ülésrend sincs még kész teljesen, a meghívókat lassan ki kell küldeni, most nem engedhetek el mindent, ha a dolgok kicsúsznának a kezeim közül, az katasztrófa lenne- soroltam gondterhelten.

- Annyira csodálatos vagy, hogy ezt mind tudod kontrollálni egyszerre- puszilt homlokon.

- Ó, hogy az a…!- káromkodtam el magam hirtelen- tegnap elfelejtettem visszahívni a ruhaszalont a koszorúslány ruhák miatt! Annyira tudtam, hogy valami kiment a fejemből!- ugrottam ki az ágyból, és már rohantam is a nappali felé, amit már többé-kevésbé elborítottak az ülésrend tervek, esküvői magazinokból kitépett lapok, ruhakatalógusok, professzionális fotósok és catering cégek brosúrái.

- Míra!- szólt utánam Pierre.

- Mi az?- fordultam vissza az ajtóból kissé megilletődve. Már totálisan az esküvőre koncentrálódott minden gondolatom.

- Mobil?- emelte fel a telefonom.

- Ja, igen az kell, köszi- nevettem el magam.

- Legalább még nem nőtt a füledre- dobta oda nekem a készüléket.

- Ne gúnyolódj- fenyegettem meg. Bár igaza volt, mostanában a nap 24 órájából nagyjából 22-őt a telefonon lógva töltök, de hát mindent le kell szervezni.

Már elhagytam a szobát, még mielőtt válaszolhatott volna, és beletemetkeztem a szervezésbe. Ilyenkor hozzám se lehetett szólni, és ezt Pierre is nagyon jól tudta. Hallottam, hogy folyik a víz a fürdőben, majd hogy motoszkál a konyhában, majd nagyjából fél óra múlva megjelent a nappaliban.

- Hé, elmész?- néztem fel rá.

- Muszáj. Próba, tudod. Nem akartalak zavarni.

- Nem zavarsz- sóhajtottam, és félre toltam a jegyzeteimet.

- Valami baj van?- állt meg az ajtóban.

- Nem tudom, nem jutok semmire azzal kapcsolatban, hogy kit szerződtessek le fotózni.

- Egy csomó fotóst ismersz, hiszen modell vagy…

- Igen, de a fotósok soha nem a barátaid. Attól félek, eladják valami magazinnak a képeket. Persze kötnénk szerződést meg minden, de ki tudja hogy nem találnak-e egy kiskaput.

- Utálom, hogy ez az én ötletem, de Richie-vel elég jóban vagytok, nem?- vetette fel Pierre.

- Rich, hát persze!- csaptam a homlokomra- hogy ez nekem nem jutott eszembe eddig! Köszönöm, zseni vagy, imádlak!

- Ja, na jó, szia- lépett ki az ajtón. Mire utána szólhattam volna, már eltűnt. Meg akartam kérdezni, hogy miért is zavarja, hogy tőle jött ez a szuper ötlet, de aztán rájöttem, hogy Richie-vel nem igazán bírják egymást. Mondjuk, hogy volt némi konfliktus köztük régebben.

Miután végigtelefonálgattam mindenkit, akit kellett, elindultam a ruhaszalonba. Reméltem hogy nem lesz több baj a ruhákkal, mert egyszer már vissza kellett küldeni, mivel teljesen máshogy varrták meg, mint ahogy mi elképzeltük. De csak két koszorúslány lesz, ezért hamar készen lettek az átalakítással, és szerencsére el tudtam érni Claire-t, Seb unokahúgát, hogy el kéne jönnie próbálni, hátha kell még valamit igazítani a ruhán.

Odafelé a taxiban próbáltam hívni Richie-t, de nem vette fel.

- Hé Claire, szia!- integettem neki, amint kiszálltam a szalon előtt a kocsiból- régóta vársz? Ne haragudj, ezer dolgom van- szabadkoztam.

- Szia Míra. Nem, most jöttem 5 perce. Megcsinálták a ruhákat?- érdeklődött.

- Igen, már csak az igazítás van, és…- a mondatom közepén megcsörrent a telefonom- uh bocs, ezt fel kell vennem!- pillantottam a kijelzőre.

- Szia Rich- emeltem a fülemhez a kagylót- gyere, menjünk közben, addig te próbálhatsz, amíg telefonálok- tuszkoltam Claire-t az ajtó felé.

- Szia Miri, miért kerestél?- szólt bele Richie a telefonba.

- Figyelj, rém nagy szükségem lenne rád! Vállalsz esküvői fotózást? Figyelj, uh, várj egy kicsit…- vettem el a fülemtől a telefont- helló, Miranda Carson vagyok, a koszorúslányruha próbára jöttünk- hadartam el a szalon recepciós pultja mögött üldögélő nőnek.

- Jó napot Miss. Carson, jöjjenek velem- intett, mi meg követtük.

- Itt vagy Rich?- emeltem vissza a fülemhez a mobilom, de meg sem vártam a válaszát- szóval, nagy szükségem lenne rád. Egy esküvőt kéne fotózni.

- Nézd, szívesen segítenék, de én divatfotós vagyok, találsz erre megfelelőbb szakembert is.

- De Rich, nekem te kellesz!- erősködtem.

- Nos, ez hízelgő- nevetett- de mint mondtam,…

- Nem érted- ráztam a fejem- a húgom esküvőjéről lenne szó. Oda nem engedhetek be akárkit fotózni- magyaráztam, miközben elégedetten konstatáltam, hogy átszabták a ruhát, és csodásan áll Claire-en- kérlek!

- Miért nem ezzel kezdted!? Ha Jen-ről van szó, akkor szívesen- enyhült meg Richie hangja.

- Csodálatos! Később átküldöm egy mailben a részleteket, de most le kell tegyem. Épp a LaMariée szalonban vagyok, és koszorúslányruhát kell próbálnom… később beszélünk, csók!- azzal kinyomtam.

- Igazad volt, sokkal szebb így a ruha- fordult hozzám Claire.

- Igen, tudom- mosolyogtam elégedetten. Rám is rám adták az én ruhámat, szóval magamon is megcsodálhattam. Boldogabb nem is lehettem volna, nagyon szépre sikerült. Valamivel térd fölé ért, a hátán mély kivágás, a mellrész alatt gyöngysorral volt díszítve, a pezsgőszínű anyag pedig tökéletesen passzolt mind Claire picit sápadtabb, mind az én kissé bronzosabb árnyalatú bőrömhöz.

- A menyasszony ruhája is megérkezett, ő is jön próbálni?- érdeklődött a nő, aki az öltözködésben segített nekünk.

- Nem, sajnos ő most nem… nem tudtam, hogy megérkezik az a ruha is- jöttem zavarba.

- Semmi gáz, vedd fel te- javasolta Claire mosolyogva.

- De hát ez Jenna ruhája- mondtam kissé bizonytalanul, de közben már a fogason lévő fehér ruhazsákkal szemeztem.

- Na és? Legalább láthatod, hogy milyen csodás, és megnyugszol. A méretetek nagyjából ugyan az, de majd Jen is eljön, hogy rá igazítsák- győzködött tovább Claire.

- Na jó- adtam be végül a derekam. Imádtam azt a ruhát, amikor megláttam egy magazinban, tudtam hogy ez a ruha kell, és bármi áron is, de megszerzem Jen-nek, mert ez a tökéletes darab. A torkomban dobogott a szívem, miközben a nő a ruha fűzőjével babrált. Eszembe jutott, hogy milyen lélegzetelállítóan gyönyörű volt az előző ruhám, és elhatároztam magamban, hogy csak akkor hagyom jóvá ezt a darabot, ha ez még annál is szebb. Ahogy végzett a befűzéssel, a tükör felé fordultam. Egyszerűen gyönyörű volt… ha ez nem az álom ruha, akkor semmi. Jenna imádni fogja.

- Tökéletes!- suttogtam magam elé. Pierre teljesen odalenne, ha meglátna ebben a ruhában- futott át az agyamon. Lehet, hogy mégis szeretnék házasodni…?