26. rész

Sziasztok! 

Úgy döntöttem, mégis csak lesz friss, idén utoljára :) A szavazást is lezárom, köszönöm szépen a sok szavazatot ( 21 :O nem is hittem, hogy ennyien olvassátok a blogot...). A győztes pedig... *dobpergés*: a főszereplő lány Pierre szerelme lesz! :) "You've changed my life" a történet címe, remélem szeretni fogjátok majd, még azok is, akik nem erre szavaztak. 

Nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak, és köszönöm a sok kommentet meg kedves szavakat, remélem jövőre is megtartjátok ezt a jó szokásotokat :) Aztán csak óvatosan ma a piával, vigyázzon magára mindenki! :)

Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást! :)

-… ezt nem hiszem el! Nem tudom elhinni!- csapkodtam idegesen.  

- Shirley, kérlek! Nyugodj meg!- próbált csitítani Seb.

- Nem tudok megnyugodni!! Gusztustalan, amit művelnek, miért kell ezt csinálni!?- hisztériáztam, a kezemben lévő pletykalapot kettétéptem, és bevágtam kandallóba.

- Te is nagyon jól tudod, hogy miért. Hírverés az egész, ne izgasd fel magad ezen ennyire!

- Hírverés, hát elmennek ezek a jó kurva anyjukba! Senkit nem érdekelt az egész idáig, akkor most mi az isten ütött beléjük!?

- Tudtad te is, hogy ez lesz. Mind tudtuk.

- Ez nem változtat semmit! Fogom a gyereket, és szépen visszamegyek New Yorkba, ott legalább békén hagynak!!- kiabáltam idegesen, persze ezt magam sem gondoltam komolyan, csak hirtelen felindulásból mondtam.

- Nem mész te sehova!- kapta el a karomat. 

- Seb, én ezt nem tudom elviselni- tört ki belőlem a zokogás- bármit, csak ezt ne!

- Én meg azt nem tudnám elviselni, ha megint elveszítenélek titeket! Kérlek kicsim, próbálj meg lenyugodni! Találunk megoldást mindenre. Te is tudod, minden csoda három napig tart, ezen se fognak sokáig lovagolni.

- Elfelejted, hogy ki vagy. Ha valami jelentéktelen kis zenész lennél, tényleg nem lovagolnának ezen, de így!?

- Én feladtam volna érted mindent, de te hallani sem akartál erről. Ez a velejárója a dolognak, a jóval együtt a rosszat is el kell fogadni!!- emelte fel a hangját, mert kezdett már neki is elfogyni a türelme.

- Ne kiabálj velem!

- Mit kéne tennem, talán ölbe tett kézzel, beleegyezve bólogatni, és végignézni, ahogy ismét kisétálsz az életemből!?

- Ezek szerint láttátok a cikket. Remek- szakította félbe a vitánkat Chuck. Legszívesebben a képébe ordítottam volna, hogy ez minden, csak nem remek, de muszáj volt fegyelmezzem magam, hiszen nem üvölthetek le mindenkit, mert ideges vagyok.

- Mi történt?- toppant be Danielle is- hallottuk a kiabálást…

Nem válaszolt senki, csak Chuck odanyújtotta neki az újság egy másik példányát.

„A Simple Plan gitárosának eltitkolt gyermeke!”- ezt állt a címlapon, nagy, vastag, piros betűkkel. Láttam, ahogy Dannie-nek elkerekedik a szeme.

- Ez még semmi, olvasd a cikket- mondtam neki fanyar mosollyal az arcomon, mire ő belelapozott az újságba, és olvasni kezdte.

*

„Bombaként robbant a kanadai sajtóban a hír, miszerint Sebastien Lefebvre, a Simple Plan gitárosa édesapa! Valóban igaz lenne? És ha nem, kicsoda a szőke kislány, akivel egyre többet látni a sztárt Montreal utcáin? A ledöbbent rajongók teljesen ki vannak akadva, ettől hangosak a közösségi oldalak, és fórumok. Mi is ugyan úgy értetlenül álltunk a tények előtt, de a képek bizony magukért beszélnek. (itt volt egy pár kép rólunk, amint épp a játszótéren vagyunk, egy étteremben ülünk, és ahogy az utcán sétálunk) Ha a kicsit nem is tudjuk hová tenni, a nő Sebastien oldalán nagyon jól tudjuk, kicsoda. Évekkel ezelőtt szintén nagy botrányt kavart a sztriptíz táncos barátnő, aki akkor rejtélyes körülmények között egyszer csak eltűnt… most ismét felbukkant, és a sajtó megint Sebastien magánéletétől hangos, ez pedig nem véletlen egybeesés! Nem hagyott nyugodni bennünket a kérdés, így utána jártunk a dolognak. Egy neve elhallgatását kérő bennfentes a következőt nyilatkozta lapunknak: A történet rendkívül egyszerű. Feltűnt ez a nő a gyerekkel, azt állítva, hogy Sebastien a kicsi apja. Seb odavan a kislányért, és észre sem veszi, hogy teljesen hülyére veszik őt, a nő pedig azzal zsarolja, hogy nem láthatja többet a picit. Elég aggasztó a helyzet…

Próbáltuk elérni a sztárt, de nem óhajtott kommentárt fűzni az eseményekhez. Vajon mi lesz ennek a vége!?”

*

- De hát ebből egy szó sem igaz- nézett fel ránk Dannie, miután befejezte a cikket- az egy dolog, ha rossz következtetéseket vonnak le a képekből, de milyen jogon állítják, hogy nem akartál nyilatkozni!? Meg sem kerestek… és ki lehet ez a „bennfentes”? Mert vagy fogalma sincs az egészről, vagy egyikőtöket nagyon utálja.

- Mind lényegtelen- válaszolt neki David- inkább azon kéne gondolkodni, hogy most mi legyen.

- Szerintem be kéne perelni a lapot- vélekedett Chuck.

- Mire mennénk vele? Neked van kedved bíróságra járkálni?- néztem rá.

- Nincs, de te ezt annyiban hagynád?

- Nem. Nem tudom. Csak egy kis nyugalmat szeretnék magunk körül, de úgy tűnik, ez túl nagy kérés- sóhajtottam.  

- Vagy csak megkérjük Tia-t, hogy legyen szíves nyugodjon le, és ne nyilatkozzon hülyeségeket- javasolta Pierre.

- Mi köze ennek Tia-hoz?- néztem rá kérdőn.

- Gondolj bele! Vissza akarja szerezni Seb-et, szálka vagy a szemében, ahogy a gyerek is az, és fáj neki látni, hogy boldogok vagytok. Elég logikus- magyarázta.

- De Tia nem is tudta, hogy Sophie…- tiltakoztam.

- Ugyan már, lehet hogy meggondolatlan, de attól még nem hülye- Pierre.

- Mondasz valamit- sóhajtott Seb- minden esetre nekem sincs kedvem pereskedni. Mi lenne, ha adnánk egy interjút, szépen elmagyarázunk mindent, és akkor mindenki megnyugszik. Na?

- Nagyszerű, és mit akarsz mondani a sajtónak? Hogy a terhes barátnőd a törvény elől menekülve szökött New Yorkba? Biztos nem lenne címlap sztori, kizárt- mondtam cinikusan.

- Még az is lehet, hogy nem hinnék el- kezdett el nevetni Chuck.

- Jó is lenne. De tudod mi történne szerintem? Még jobban felfújnák a dolgot, már nem csak „sztriptíz táncos” lennék, hanem bűnöző is, vagy talán sorozatgyilkos.

- Szerintem hagyjátok az egészet a francba. Le fognak nyugodni, csak idő kérdése.

- Ez kétségtelen. De Tia-val mi legyen?- Seb.

- Kéne valami, amivel vissza lehetne tartani attól, hogy tovább kavarja a szart…

- Igen, de mivel lehetne ezt elérni?- Dav.

- Pontosan ez az, amit nem tudunk te nagyokos- kezdett el nevetni Pierre.

- Srácok, srácok!- rohant be Jeff, és megállt a nappali közepén, mire síri csend lett- mi az, megzavartam valamit?

- Oh semmit. Csak a szokásos „Hogyan basszuk el az emberek életét? – újságíró módra” dilemma- mondtam sötéten.

- Akkor most nem alkalmas az időpont a jó hírek közlésére, mi?- hervadt le a mosoly az arcáról.

- Már hogyne lenne alkalmas- mondta Dannie, mielőtt bárki is megszólalhatott volna.

- De mi történt? Kiről és mit írnak?- nyúlt az újság felé Jeff, de Dannie nem adta oda neki.

- Gyerünk, halljuk először a jó hírt- bíztatta Chuck.

- Rendben… - vett egy nagy levegőt, majd ismét boldog mosoly jelent meg az arcán- kislányunk lesz!!

Szinte azonnal el is felejtettük az egész botrányt, ez a hír mindenkire hatott. Kicsit emlékeztetett arra az érzésre, mint amikor velem közölték az orvosok, hogy kislányom fog születni. Most is könnyek gyűltek a szemembe, mint akkor, és Seb úgy tűnik észrevehette, mert magához ölelt, de nem szólt semmit.

Majd sorra mind gratuláltunk Jeff-nek, és Lily-nek is, aki pont akkor lépett be. Ezzel az újságcikk feledésbe is merült, inkább ünnepeltünk, és azt hiszem, ez értette meg velem azt, amit Sebastien már nagyon régen próbált elmagyarázni nekem. Nem számít, hogy mit írnak rólad az újságok, nem számít, hogy mit gondolnak az emberek… a lényeg, hogy mi boldogok vagyunk.