You've changed my Life - 14. rész

Sziasztok! :)

Ez az utolsó előre megírt bejegyzés, vasárnap jövök majd haza, szóval akkor már tudom én hozni a friss részt! :)
Remélem, elégedettek vagytok ezzel a megoldással, engem mondjuk jó érzéssel tölt el, hogy nem hagylak itt titeket 10 napig folytatás nélkül! :)
Szóval a mai rész a You've changed my Life-ból, a 14. rész. Jó szórakozást hozzá! :)

 14. rész: Leánybúcsú

Na jó, igazából tényleg nem volt vészes. Sőt… kimondottan jól szórakoztam. Voltunk vidámparkban, bowlingozni, moziban, és még egy rakás helyen, de nem is ez volt a lényeg, hanem a társaság. Kicsit olyan volt, mint régen… kivéve, hogy Pierre nem fogta a kezem. Nem tudom, direkt akartak-e olyan hangulatot teremteni, vagy csak én voltam már túl paranoiás. Viszont a nap végére már annyit nevettem, hogy megfájdult az oldalam.  Azaz csak azt hittem, hogy ez lesz a nap vége…

- Remek, akkor kezdhetünk is készülődni az esti bulira!- csapta össze a tenyerét lelkesen Jenna, mikor befejeztük a vacsorát. A hotelben bérelt lakosztályunk nappalijának szőnyegén üldögéltünk, mindenki tele ette magát, és elképzelni sem tudtam, hogy én most felkeljek.

- Ki van zárva- ingattam a fejem- maximum, ha ide hoztok egy teherdarut, és azzal cipeltek el innen…

- Teherdaru, a 40 kilódhoz? Menj már!- kapott fel a vállára Chuck.

- Hé, tegyél le!- kezdtem el püfölni, mire ledobott a kanapéra, és csikizni kezdett- nee!- visítottam, ugyanis rettentően csikis voltam- hagyd abba! Chuck! Kérlek!- fuldokoltam nevetve, majd a pólójánál fogva lerántottam, és pont rám esett.

- Oh, Chuck, kérlek ne hagyd abba!- kezdett el nyögdécselni David- igen, jó vagy, gyerünk!

- Fogd be!- vágott hozzá egy párnát Chuck.

- Igaza van, még jó hogy nem kezdtek el itt szexelni- nevetett Jenna.

- Hugi, pont te beszélsz!?- néztem rá felvont szemöldökkel, ugyanis Seb ölében ücsörgött, és eddig igencsak jól elvoltak.

- Nekem szabad- nyújtott nyelvet.

- Nekem is!- válaszoltam- úgyis ma van a leánybúcsúm, Chuck lesz a chippendale fiúm!- nevettem.

- Nem, mert én leszek!- riszálta oda magát David.

- Oh, még választhatok is? Isteni jó dolgom van!

Még elszórakoztunk egy darabig, aztán Jenna kijelentette, hogy ideje készülni.

- Miért nem engeditek, hogy egyedül csináljam?- nyafogtam. Ugyanis lenyomtak egy székbe, és nekem estek, David a hajamat göndörítette, Jen pedig a sminkemet csinálta, nekem mindössze annyi volt a dolgom, hogy nyugton üljek, és ez idegtépő volt.  

- Nyugi, szép leszel. Csak pihenj!- mondta nekem Jen.

- Seb, nagyon kérlek, csinálj vele valamit!- vetettem felé egy könyörgő pillantást.

- Tudod hogy milyen- vont vállat, és tovább szórakozott a gitárjával. Most, hogy oda figyeltem, felismertem a dallamot… az addicted-et játszotta. Pierre nekem írta ezt a dalt, az egyik nagy veszekedésünk után. Megremegett az ajkam, ahogy felidéztem az emlékeket…

„Dühös voltam rá. Megint összevesztünk, de ez most valahogy durvább volt, mint általában. Nem is akartam a közös szobánkban vele aludni, inkább a vendégszobába vonultam el, amíg megnyugszik, és hajlandó lesz bocsánatot kérni. Általában, ha összekaptunk, az mindkettőnk hibája volt egyformán, de most ő bunkózott.

Sóhajtva bemásztam az ágyba, de nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Aztán valahogy mégis elnyomott az álom… pár órával később valami zaj riasztott fel. először nem tudtam mi az, de kicsit ijesztő volt, álmosan tapogatóztam magam mellett az ágyban, hogy Pierre-hez bújhassak, és a megnyugtató ölelésében visszaaludhassak. De hamar rájöttem, hogy nincs ott, és rögtön eszembe jutottak a délután eseményei. Így sóhajtva kimásztam az ágyból, és az ablakhoz léptem, hogy megnézzem mi ébresztett fel. Apró kavicsok csapódtak az üveghez, ez okozta a zörejeket. Kinyitottam az ablakot, és kinéztem az éjszakába. És akkor felcsendült ez a dallam… Pierre ott állt a holdfényben, egy gitárral a kezében, és nekem énekelt.

Könnyekig meghatódva figyeltem, nevettem a dalszövegen, és azon, ahogy nézett rám, miközben azt a sort énekelte, hogy „I’m a dick, I’m addicted to you…”

Nagy sóhajjal tértem vissza a jelenbe, és próbáltam száműzni Pierre-t a gondolataimból. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy kevés sikerrel.  Szerencsére nem kellett sokáig próbálkoznom, mert David és Jenna elkészült a remekművel, ami jelen esetben én voltam.

- Gyerünk öltözni!- parancsolt rám a húgom. Már nem is láttam értelmét, hogy ellenkezzek, engedelmesen megindultam a szoba felé. Az ágyon egy fekete ruha feküdt, mellette egy cipős doboz. Szemügyre vettem őket, majd ledobtam a köntösöm, és belebújtam a ruhába.

Nagy nehezen felrángattam a cipzárját, aztán a cipő következett. Kissé féltem Jenna ízlésétől, de szerencsére nem volt miért aggódnom. Szinte első látásra beleszerettem.

Az összhatás, pedig engem is meglepett kissé. Megilletődve álldogáltam a tükör előtt, és észre sem vettem, hogy Jen bejött, csak akkor, mikor mögém lépett.

- Na, tetszik a ruha?- mosolygott.

- Tökéletes!- fordultam felé- köszönöm Jenna! Néha kicsit idegesítő vagy, de nem is tudom, mit kezdenék nélküled!- öleltem meg.

- Oh nővérkém, ez a legszebb bók, amire valaha tőled számíthattam- kezdte el színpadiasan a szemét törölgetni, mintha könnyekig meghatódott volna a szavaimtól.

- Na, de most komolyan! Köszönöm, hogy itt vagy.

- Ez csak természetes! Ha esetleg meggondolod magad, kell valaki, aki segít megszökni az esküvőről!- kacsintott.

- Hát te javíthatatlan vagy!- vágtam hozzá az első kezembe akadó tárgyat, ami sajnos a mobilom volt.

- Aúú, ez fájt, te idióta!- röhögött, ami kissé ellentmondásos volt a kijelentésével- jött egy sms-ed. 

- Kitől? Add ide!- nyúlkáltam, de csak rácsapott a kezemre.

- Jace. De nem adom, hadd aggódjon egy kicsit. Különben is, ez a hagyomány!

- Mi van? Most már az is hagyomány, hogy nem beszélhetek vele? Na elmész te a jó francba, a hülye hagyományaiddal együtt!- duzzogtam.

- Sírógörcsöt ne kapj, mert lejön a sminked, és akkor tök feleslegesen dolgoztam vele egy  csomót!- aggódott-, na gyere, indulás bulizni!

- Aha, pont olyan hangulatban vagyok…- morogtam magam elé, de azért követtem. Az egész nap várakozáson felül jól sikerült, így hasonló reményeket fűztem az estéhez is. És szerencsére nem is hiába.

Limuzin jött értünk a szálloda elé, szóval már útközben is egész jól elszórakoztunk. Volt pezsgő is, szóval a srácok kitalálták, hogy igyunk, mielőtt inni mennénk.

- Koccintsunk Mírára, a menyasszonyra!- javasolta Jeff.

- Minek, majd koccintunk később!?- David.

- Később olyan részegek lesztek, hogy azt sem fogjátok tudni, hányadikán van elseje- jósolta Seb.

- Lehet, de az miért baj?- értetlenkedett Chuck.

- Kedves Chuck- fordult felé Jenna- nem mondta senki, hogy baj, ez az este erről szól!

Szóval ehhez tartva magunkat, megittunk 3 üveg pezsgőt még útközben.

- Hol vagyunk, Jen?- néztem körül, ahogy kikászálódtunk a limuzinból.

- Gyere!- ragadta meg a kezem, és húzni kezdett. Körül se nézhettem, már benn voltunk. A hely hatalmas volt, mindenütt villogó fények, emberek… egyre több ismerős arcot fedeztem fel, aztán szépen lassan rájöttem, hogy mindenkit ismerek. A barátaim voltak itt, régiek és újak, pár gimis haver és munkatárs, akikkel jóban voltam. Ahogy észrevették, hogy megérkeztem, persze mindenki sikítva körém gyűlt, gratuláltak, és mindenkivel inni kellett egy kört. Hatalmas forgatag volt, rengeteg ember, rengeteg pia, és jó zene, így táncolni is elrángattak.

Nehéz lenne mindenről beszámolni, ami történt, hiszen fergeteges buli volt, nagyon sokat ittunk, táncoltunk, nevettünk… nem hagyományos leánybúcsú volt, tulajdonképp csak egy hatalmas buli, de ez így volt a tökéletes. Fogalmam sem volt, hogyan tudtam így pörögni, ilyen fáradtan, és ennyi pia után, de az egész estét végig tomboltam. Tudhattam volna, hogy fájni fog a másnap, de abban a pillanatban ez volt a legeslegutolsó dolog, amire gondoltam. Egyszerűen csak bulizni akartam, ahogy régen tettem…