A szerelem nem ismer lehetetlent! - 31. rész

Sziasztok! :)

Ígértem, hogy nem hagylak titeket friss nélkül, és nagyon is igyekszem ezt betartani! Hoztam egy részt a Seb-es sztoriból, ami, mint már említettem a vége felé közeledik. Most talán lesz egy kis időm írni, amíg nem vagyok otthon, és talán a pihenés megihlet, és jótékony hatással lesz a sztorira :)
Na, nem rizsázom ennyit, ezek úgyis előre megírt bejegyzések, és már az előzőnél kifogytam a mondanivalóból, haha :D
Jó olvasgatást! :)

31. rész

- Mi baj szívem?- huppant le mellém Sebastien, és átkarolta a vállam. A kanapén ücsörögtem, és tűnődve bámultam a kandallóban pattogó tüzet. Sophie-t épp most fektettük le, szóval végre volt egy kis időm végig gondolni a délután eseményeit- olyan gondterhelt és szétszórt voltál az elmúlt napokban, és egy kicsit kezdek aggódni érted- nézett rám az alsó ajkát harapdálva.

- Rossz előérzetem van. Megint- sóhajtottam- és a legutóbb is bejött.

- Ugyan már- legyintett.

- Ne mondd nekem, hogy te nem vetted észre, hogy anyu milyen furán viselkedett!

- Oké, tényleg elég érdekes volt, de ez még nem ok az aggodalomra.

- Bár én is ilyen biztos lehetnék ebben- sóhajtottam.

Gyorsan teltek a szürke őszi napok, és az idő egyre hidegebbre fordult. Kb. egy hét telhetett el a szüleimnél tett látogatásunk óta, de nekem még mindig olyan érzéseim voltak, hogy bármelyik percben „becsaphat a ménkű”. Bár ne lett volna igazam…

Egyik délután Sebastien a nappaliban üldögélt, és gondterhelt arccal bámult maga elé.

- Haver, minden oké?- ment oda hozzá Jeff, de nem felelt- jaj, mi van már megint?- emelte az égre a tekintetét a kopasz gitáros.

- Csak a szokásos. A szennylapok igyekeznek tönkre tenni minket- válaszolt Seb.

- Akkor meg minek foglalkozol vele?- akarta elvenni tőle az újságot Jeff.

- Nem foglalkozom vele- sóhajtott.

- Javíts ki, ha tévedek, de nekem egyáltalán nem úgy tűnik, mintha totál nem érdekelne- jegyezte meg Jeff- mit írnak, és kiről?

- Nem fontos.

- Lily-ről?- kezdett el találgatni.

- Nem- rázta a fejét.

- Akkor miért nem mutatod meg?

- Azért, mert semmi jelentősége, mert úgyis hazugság az egész!!!- kapta fel a vizet hirtelen Seb.

- Nyugi már!- csitította őt Jeff- ha úgyis kamu, akkor miért húzod fel magad rajta ennyire? Nem tudlak követni! Add már ide, hadd olvassam el!- nyúlt a magazinért ismét, és ezúttal Seb nem ellenkezett, engedte hogy kivegye a kezéből. Nem kellett sokáig keresgélnie, a címoldalon rá is talált a fényképre. „Félre kacsintgat Sebastien Lefebvre barátnője?”- állt a kép alatt. Majd Jeff fellapozta az újságot, hogy elolvassa a teljes cikket.

*

"Bár még csak alig egy hónap telt el, mióta lapunk beszámolt arról, hogy Sebastien Lefebvre, a Simple Plan gitárosa ismét együtt van korábbi barátnőjével, úgy tűnik, a kapcsolat már most sem felhőtlen.  A magánéletükre vonatkozó kérdésekre ugyan továbbra sem kíván válaszolni a banda egyik tagja sem, de a képek, amelyek a napokban bejárták a világhálót, és elég nagy felháborodást keltettek a rajongók körében, talán rávilágítanak, hogy miért ez a nagy hallgatás. Valami nincs rendben körülöttük, különben mivel lenne magyarázható, hogy a régi-új barátnő más férfiakkal ölelkezik? És vajon mit szól mindehhez Sebastien?”

*

 Miután Jeff befejezte az olvasást, felnézett Seb-re, de nem tudott mit mondani.

- Gondolod, hogy…?- szólalt meg egy perc hallgatás után.

- Nem… nem tudom-, rázta a fejét Seb- nem tudom elhinni, hogy ilyet tenne, de te is látod a képeket…

- Miért nem kérdezel rá?

- Ez nem ilyen egyszerű. Ha kamu az egész, meg félreértés, akkor nagyon megbántanám vele, hogy egyáltalán megfordult a fejemben a gondolat, hogy igaz lenne. Ha meg tényleg az… nem tudom Jeff, azt nem élném túl!- sóhajtott.

- De ki kell derüljön a dolog valahogy.

- Talán. De nem tudnék hogy belekezdeni… talán álljak elé, és kérdezzem meg, hogy „Te figyelj szívem, ne csaltál meg véletlenül?”

- Nyilván nem- nevette el magát Jeff- ha akarod, megkérhetem Lily-t, hogy beszéljen vele.

- Nem, ha erről szó lesz egyáltalán, akkor az csak is szemtől szemben, kettőnk között!- jelentette ki magabiztosan Seb.

- Helyes- bólogatott Jeff.

- Apu, apu!- rohant be a nappaliba Alex, félbeszakítva ezzel a beszélgetést.

- Mondjad- mosolygott rá a gyerekre Jeff.

- Akarod hallani, mit tanított nekem Pierre?- kérdezte izgatottan, közben pedig az említett személy is megjelent az ajtóban. 

- Öhm… az attól függ- ráncolta a homlokát- ha valami állatság, megfojtalak!- sziszegte oda Pierre-nek, aki válaszként csak mosolyogva rázta a fejét, és felmutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy minden oké lesz- na mutasd!- fordult ismét a gyerek felé, aki erre ragyogó arccal rohant ki, majd visszatért egy gitárral. Egyszerre volt aranyos, és irtó vicces, mert maga a kissrác alig volt nagyobb a gitárnál. Majd leült, és koncentrálós fejet vágva, kissé lassan és nehézkesen, de felismerhetően elkezdte a welcome to my life refrénjét pengetni.

- Ügyes vagy!- szólalt meg Jeff, mikor Alex befejezte, és várakozóan pillantott az apjára. A dicséret hallatán hatalmas boldog vigyor jelent meg az arcán, és büszkén kihúzta magát.

- Megmutatom anyunak is!- jelentette ki, majd elszaladt.

- Az én fiam!- nézett utána Jeff boldogan, mire Pierre-nek egy szomorkás mosoly jelent meg az arcán, és inkább ő is elvonult.

- Mi baja Pierre-nek?- nézett utána Seb.

- Nem tudom, de én is észrevettem már. Lehet, hogy egy kicsit egyedül van. Hiszen Chuck-nak ott van Mel, David-nek Dannie, neked Shirley és Sophie, nekem pedig Lily, Alex és nemsokára érkezik a pici Maya is- mosolyodott el.

- Ő nem akart soha hosszú távú kapcsolatot…

- Változnak az idők, és az emberek!

- És mi van Lachell-el?

- Nem tudom. De már évek óta húzzák ezt a se veled, se nélküled dolgot…- sóhajtott Jeff.

- Aha- vette a kezébe újra a magazint Seb, és tovább nézegette a képet.

- Hagyd már azt a szart, és beszélj vele, mert ha nem teszed, én fogok!

Ebben a percben léptem be a nappaliba, és lehuppantam Seb mellé.

- Szia édes- pusziltam szájon- mit csináltok?

- Semmit, csak beszélgetünk Jeff-el- felelte, félretéve az újságot.

- Aha. Sophie lenn van a medencénél Lily-vel és Mel-el, nekem pedig van egy kis elintéznivalóm. Jövök egy-két órán belül, rendben?

- Milyen elintéznivaló?

- Semmiség, nem fontos- legyintettem.

- Jólvan…

- Oké, hát akkor szia- azzal fel is ugrottam- szia Jeff!- intettem, és mentem öltözni.

- Oké, ez fura volt…- nézett Jeff Seb-re, de ő kerülte a pillantását- menj, és kérdezz rá, mert rossz nézni, ahogy itt szenvedsz!

- De…

- Nincs de, menj!

- Nem akarok így rákérdezni, mert azzal megbántanám…

- Sziasztok!- kiabáltam még vissza nekik, mielőtt kiléptem volna az ajtón.

- Na tessék, most már mindegy- Jeff.

- Megvan!- ugrott fel Seb- követem.

- Ez egy nagyon…- de még mielőtt Jeff befejezte volna a mondatát, Seb már ott sem volt- rossz ötlet!- mondta ki sóhajtva, miközben a szemét forgatta.