You've changed my Life - 18. rész

Jó reggelt! :)

Oké, nekem legalábbis reggel van. Tegnap fárasztó napom volt, iskolába kellett mennem (a szombati iskola az elsők közt szerepel az "Inkább-a-halál-mint-ez" listámon), és így egynaposra csökken az amúgy is rövid hétvége. Remek, megint nincs időm a sztorikra... na, de ennek ellenére, egész jól állok az előre megírt részekkel, ezért rendszeresen tudok Nektek hozni frisset! Tök jó, nem!? :)
Ma a YCML-ből érkezik a folytatás, méghozzá a 18. fejezetet! Jó olvasást mindenkinek! :)
(megint sokat rizsázok, le kéne szoknom erről! xd)

 18. rész: New Hampshire

Arra ébredtem, hogy Pierre a karomat simogatja.

- Miri!- szólongatott halkan- ébresztő!

- Már ott is vagyunk? Lehetetlen!- pislogtam álmosan.

- Hát, igazából nem vagyunk. De valami gond van a géppel, le fogunk szállni New Hampshire-ben.

- Micsoda? Gond van a géppel??- estem kétségbe.

- Nyugalom- kapcsolta be rajtam a biztonsági övet- azt mondják, nem komoly, biztonságosan le tudunk szállni.

- Értem- grimaszoltam. Csöppet se győzött meg…- és hogyan tovább onnan?

- Pár órát várakoznunk kell a reptéren, és majd egy másik géppel tovább mehetünk.

- Aha- bólogattam. Nem éreztem magam valami túl fényesen, de ezt annak tudtam be, hogy nem aludtam eleget.

A reptéri váróterem székei kényelmetlenek voltak, én pedig már Pierre pulcsija ellenére is reszkettem. Közben beesteledett, de még mindig semmit nem mondtak arról, hogy hogyan tovább.

- Miri, enned kell valamit- unszolt Pierre. Mondtam neki, hogy nem vagyok éhes, de azért vett kaját.

- Nem kérek- ismételtem el már vagy harmincadszorra is- álmos vagyok- ásítottam egy hatalmasat.

- Akkor aludj egyet.

- De kényelmetlen ez a szar- panaszkodtam.

- Na, gyere ide- húzott az ölébe- elég sápadt vagy, jól érzed magad?- méregetett, majd végig simította a homlokomat- Míra, hiszen te tűzforró vagy, egészen biztos, hogy lázad van!

- Mi tagadás, voltam már jobban. De túlélem.

- Figyelj, nem lesz ez így jó. Gyere, keresünk egy hotelt. Kialszod magad, attól hátha jobban leszel.

- Erre semmi szükség, nem vagyok a halálomon…- tiltakoztam, de mintha nem is hallotta volna a szavaimat. Megint csak nem engedte, hogy a saját lábaimon tegyem meg azt a pár lépést a taxiig, majd a taxitól a szállodai szobáig. De most talán nem is bántam annyira, tényleg nem voltam valami jól. Kissé összefolytak az események, a következő kép az volt, hogy egy jellegtelen, tipikusan szállodai szobában fekszem.

- Hogy érzed magad?- hajolt fölém Pierre.

- Fázom- közöltem vele remegő hangon.

- Csak azért érzed úgy, mert lázas vagy. 3 takaró van rajtad. Próbálj meg aludni, rendben?

- Oké- bólogattam. De sehogy sem ment, csak forgolódtam. Pierre végig ott térdelt az ágy mellett, majd mikor látta, hogy nagyon nem tudok semmit kezdeni magammal, bemászott mellém, átkarolt, és miközben a hátamat simogatta, halkan énekelt valamit. Nagyon megnyugtató volt, és jó érzés, szóval így végül csak elnyomott az álom.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mikor felébredtem, már nem volt sehol. Lerugdostam magamról a takarókat, és megpróbáltam felkelni, de nagyon szédültem.

- Mit csinálsz? Feküdj vissza!- jelent meg az ajtóban Pierre, és aggódva visszatuszkolt az ágyba.

- Csak… nem tudtam, hol vagy- motyogtam, miközben a fejemet fogtam, hátha így abba marad a rémes szédülés. De semmit nem használt persze.  

- Itt vagyok- mosolygott rám- megpróbáltam orvost keríteni, de egy sem hajlandó idejönni. Voltam a gyógyszertárban, hoztam lázcsillapítót. Még mindig forró vagy- állapította meg- látod, kellett neked egy szál semmiben, mezitláb rohangálni…- rázta a fejét rosszallóan.

- Köszönöm- vettem el tőle a gyógyszert, meg a pohár vizet, amit nyújtott.

Hozott a homlokomra hideg vizes borogatást, hátha az is segít a láz ellen, de nem sokat használt. Eltelt újabb három óra, de semmit nem javult az állapotom, már aludni se tudtam, csak szenvedtem. Némán figyeltem, ahogy Pierre aggódva járkál fel alá a szobában, és telefonál.

- Kivel beszéltél?- kérdeztem, mikor letette.

- Nem fontos. Gyere, muszáj valahogy lehűtselek, mert nem lesz ennek jó vége- tette az egyik karomat a nyaka köré, hogy ki tudjon emelni az ágyból.

- Kérlek, nem mehetnék végre a saját lábamon?

- Miért, tudsz?- nézett rám kételkedve.

- Majd most kiderül. De szédülni fogok… segítesz?

- Persze, eddig is azt csináltam- fogta meg a derekam.

- Pontosan hova is megyünk?- kérdeztem tőle, miután megtettem két lépést.

- A fürdőbe. Egy hideg zuhany majd leviszi a lázad- magyarázta.

- Ugh… elég rosszul hangzik- már amúgy is vacogtam, és a hideg víz volt az, amire most legutolsóként vágytam, de beláttam, hogy muszáj.

- Tudom. De utána majd jobb lesz- szorította meg a kezem. Nagy nehezen eltámolyogtam a fürdőig, de Pierre nélkül nem igazán ment volna.

- Várj, hozok törölközőt, kinn láttam az ágyon- hagyott ott, én pedig a mosdóba kapaszkodtam, hogy ne essek el. Forgott körülöttem a világ, rettenetesen szédültem. Felnéztem a tükörbe, és eléggé meglepő látvány fogadott. Mármint, elég fura, de nem a rossz értelemben. A 25 kiló smink, amit az esküvő miatt rám kentek, szépen le volt mosva, a hajam kifésülve, és összefogva. Még mindig Pierre ruhái voltak rajtam, mármint csak a pólója, de az nekem felért egy hálóinggel is majdnem. Némi kínlódás árán sikerült lehámoznom magamról, majd hozzáláttam a fehérnemű eltávolításához is. Tuti sikeresebb lett volna, ha nem kellett volna az egyik kezemmel végig kapaszkodnom, hogy ne boruljak el.

- Itt a törölkö… oh, bocsi- torpant meg az ajtóban Pierre.

- Csak tedd le- feleltem, de nem fordultam felé.

- Rendben… kell segítség?- kérdezte óvatosan.

- Le tudok vetkőzni egyedül, köszi- feleltem, még mindig hátat fordítva neki, bár fölösleges volt előtte takargatnom magam, hiszen egy párszor látott már meztelenül.

- Nyugi, csak segíteni akarok- termett ott mögöttem, és letolta a vállamról a melltartóm pántját- semmi hátsó szándékom nincsen. Esküszöm!- kioldotta a hátamon a kapcsot, így leesett rólam a ruhadarab. Nem nagyon volt választásom, bíznom kellett benne. A szoba szédületes sebességgel forgott velem, és a térdeim is remegtek, ha ő nincs ott, tuti rossz vége lett volna a dolognak.

Besegített a zuhanyzóba, én pedig nekidőltem a hideg csempének, egyrészt, hogy ne essek össze, másrészt meg reménykedtem, hogy ez is hűt a forró bőrömön valamit. Majd Pierre megindította a vizet. Először egész kellemes hőmérsékletűre állította, majd egyre hidegebbre. Nem tudtam felidézni, mikor került le róla a pólója, de gondolom azért, hogy ne legyen csurom víz. És azt sem tudtam eldönteni, hogy a látvány miatt, vagy a jeges víztől futkosott a hideg a hátamon. Nos, ha az első, akkor legalább van mire fognom… a furcsán örvénylő kép most valahogy kitisztult a szemem előtt, csak Pierre-t láttam. A karjait körém fonta, és egyre közelebb húzott magához, amíg a testünk teljesen összesimult. Elsőre fura, de mégis ismerős, és jóleső érzés volt, ahogy a meztelen bőre az enyémhez ért. A nyakamhoz hajolt, és finom csókokat lehelt rá… de ekkor eltűnt a kép a szemem elől, minden ismét olyan zavaros lett, visszatért a forgó szoba, és rá kellett ébredjek, ezeket mind csak képzeltem. Pedig milyen jó lenne, ha valós lenne… ekkor Pierre a nyakamra tette a kezét, mire én összerezzentem. Talán nem csak a képzeletem játszik velem…?

- Nyugi, csak azt néztem, hogy még mindig olyan forró vagy-e- pislogott rám bocsánatkérően. És igenis az arcomat nézte. Végig. Nem gondoltam volna, de tökéletes úriember módjára viselkedett. Mikor végre megfelelő hőmérsékletűnek talált, elzárta a vizet, és becsavart a nagy törölközőbe. Jóformán teljesen tehetetlennek éreztem magam, a jeges víz mintha megdermesztett volna, csak vacogtam. Pierre visszaadta rám a pólót, majd visszavitt az ágyba, és szépen betakargatott.

- Most pedig, aludj egyet, és meglátjuk hogy leszel!- mosolygott rám, azzal felállt az ágy széléről.

- Várj…- szóltam utána- nem maradsz itt velem?- kérdeztem, a számat harapdálva.

- Ha ezt szeretnéd- jött vissza.

- Feküdj le te is. Biztos fáradt vagy- nem mertem kereken kimondani, hogy azt szeretném, ha idefeküdne mellém, és átölelne. De így is értette. Elmosolyodott, bebújt mellém az ágyba, és átkarolt. Így aludtunk el… hosszú idő után újra.