You've changed my Life - 29. rész

Sziasztok! :)

Ma a YCML-ből hoztam nektek frisset, méghozzá a 29. részt :) számomra vicces ez a fejezet, mert Míra totál idiótán viselkedik benne, de majd meglátjuk, hogy Ti mit szóltok hozzá :)
amúgy meg rájöttem, hogy bele kell húzzak ennek a sztorinak az írásába is, mert fogynak a kész részek... én igyekszem, de néha már azt sem tudom, melyik sztorit írjam, így is vagy négyen dolgozom párhuzamosan, és van még egy, amit félbehagytam egy jó ideje, és folytatni szeretném... szóval, nem tétlenkedem! :)

Jó olvasgatást! :)

29. rész: Meglátjuk, ki nevet a végén!

Vásárlás után elmentünk kajálni, majd haza a srácokhoz. Én átköltöztem a vendégszobába, Jenna meg természetesen Seb-hez. Majd elmentem zuhanyozni, hajat mosni, leszedtem a sminkem, és felvettem egy farmer shortot, meg egy fehér pólót. Mikor mindezzel elkészültem, visszahívtam Richie-t, mert keresett, miközben vásároltunk. Jól esett egy kicsit beszélgetni vele, jó fej volt, mint mindig, és legalább egy kicsit el tudtam terelni a gondolataimat Pierre-ről. Majd miután elköszöntünk egymástól, jött az ötletem, hogy néznem kéne házat magamnak, mert nem szándékoztam sokáig itt lakni a srácoknál, aminek főleg Pierre volt az oka, és ez az új, kihívó viselkedése. Nem tudtam, hogy egész pontosan mit akar elérni vele, de hogy bosszantani akart, az tuti.

 Szükségem volt egy laptopra, gondoltam elkérem Chuck-tól, vagy valakitől. Végig bekopogtam mindenki szobájába, de sehonnan sem jött válasz.

- Mi a fene? Felszívódtak ezek, vagy mi van!?- mérgelődtem. Lementem a nappaliba, ahol ment a tévé. Majd felcsendült Pierre nevetése, nekem meg egy halk sóhaj hagyta el a szám. Tőle nem szívesen kértem bármit is, gondoltam csak megkérdezem, hogy merre vannak a többiek.

- Pierre- sétáltam be, mire ő felnézett rám- nem tudod, hogy… oh- hallgattam el, és zavartan elkaptam a tekintetemet.

- Mit nem tudok?- kérdezett vissza, és éreztem, hogy vigyorog-, ne csináld ezt Miri, hányszor láttál már engem meztelenül? Idenézhetsz nyugodtan!- nevetett fel.

- Nem akarsz inkább felvenni valamit!?- harapdáltam az ajkamat.

- Nem, ami azt illeti. Itthon vagyok, és nekem így kényelmes… talán nem tetszik valami?

Nem válaszoltam, csak sarkon fordultam, és idegesen kiviharzottam a nappaliból. Hogy nem tetszik valami? Már hogy ne tetszene… és ezt Pierre is nagyon jól tudta. Tudtam, hogy direkt csinálja, de elhatároztam, hogy nem fogom hagyni magam. Játszani akarsz, Pierre!? Hát legyen!! Ismertem én is a gyenge pontjait, és ha ő felhasználja ellenem az enyémeket, akkor én is megtehetem ugyan ezt…- elfutott a méreg, és akkor fel sem tűnt, mennyire idióta, és gyerekes dologra készültem.  

Idegesített a helyzet, szóval rögtön vissza akartam vágni. El akartam érni, hogy többet ne legyen kedve meztelenül mászkálni, és már volt is ötletem, hogy hogyan. Elég egy kicsit kellemetlen helyzetbe hoznom… Pierre elég vizuális ahhoz, hogy pár kis olcsó trükkel felizgassam, és ezt nagyon jól tudtam. A hűtőhöz sétáltam, majd rövid kutakodás után meg is találtam, amire szükségem volt. Lehúztam a jégkrémről a papírját, majd a számba tettem, és visszasétáltam a nappali felé.

- Mit nézel?- huppantam le Pierre mellé a kanapéra, és elkezdtem szopogatni a jégkrémet. Mikor leesett neki, hogy mit is csinálok, lehervadt a mosoly az arcáról.

- Miért érdekel?- kérdezett vissza elég barátságtalanul. Tudtam, hogy bosszantom, és ez tetszett…

- Nem tudom- vontam vállat, miközben tovább nyalogattam a jégkrémem. Láttam, hogy feszéjezi, és már nem tud a tv-re koncentrálni, de nekem ez még nem volt elég- ideadod azt a párnát onnan? Nem érem el!- nyújtóztam át rajta, egyik kezemmel a combján tenyerelve.

- Mit csinálsz, Míra?!

- Semmit, csak szeretném azt a párnát- pislogtam rá ártatlanul, és visszahuppantam, de a kezemet nem vettem el a combjáról- talán nem tetszik valami?- ismételtem el az iménti szavait, miközben lassan végig nyaltam a jégkrémet, és végig őt néztem.

- Itt a párnád, hagynál tv-zni!?- dobta oda nekem elég durván.

- De hiszen én nem csinálok semmit!- háborodtam fel, majd angyalian elmosolyodtam. Erre nem válaszolt, de engem rendkívüli elégedettséggel töltött el, hogy sikerült felbosszantanom. Miután befejeztem a jégkrémet, mindkettőnk ajkát nagy sóhaj hagyta el, az övét inkább megkönnyebbült, az enyémet kéjes, csak hogy tovább húzzam az agyát. Visszamentem a konyhába, majd már épp indultam volna fel, amikor újabb korszakalkotó ötletem támad. Ismét a hűtőhöz mentem, kivettem egy szénsavas vizet, majd jól felráztam.

- Pierre!- indultam vissza hozzá megint- ki tudod ezt nekem nyitni? Én nem bírom…- nyújtottam át neki az üveget, és leültem mellé. Nem szólt semmit, csak elvette, majd a következő pillanatban mindent beterített a szanaszét spriccelő víz. A fehér pólóm foltokban átázott, és a bőrömhöz tapadt, Pierre szemei meg majd kiestek a helyükről. 

- A francba már Míra!- húzott az ölébe egy párnát, mire én vigyorogni kezdtem. Tudtam, hogy ennyi azért kevés még neki, de jó úton haladok.

- Bocsi, nem tudtam, hogy fel van rázva- pislogtam ártatlanul- várj, hozok valamit, amivel fel lehet törölni- szaladtam ki a konyhába.

- Oké, elárulnád mi folyik itt!?- találtam szembe magam a húgommal.

- Nem tudom, miről beszélsz…

- Lehet hogy Pierre-t hülyére tudod venni, de engem nem! Bár szerintem már ő is rájött. Jégkrém, „véletlen” tapizás, vizes póló…!? Hány éves vagy Míra, tizenkettő?? Komolyan, hogy lehetsz ENNYIRE gyerekes!? Miért nem tudjátok ezt normálisan lerendezni egymás között? Nem muszáj együtt lenni, ha ennyire izgatjátok egymás fantáziáját, akkor csak szexeljetek, bánom is én, de ebből nekem már most elegem van!

- De Pierre kezdte…- mondtam durcásan- lejövök, erre itt üldögél egy szál…!

- Te meg erre nekiállsz illegetni magad, hogy fel is álljon neki… gratulálok, nagyon okos vagy! Ti is csak testileg vagytok érettek- forgatta a szemét, majd ott hagyott. Igaza volt, de ha már Pierre elkezdte ezt a „játékot”, rajtam ne múljon, én folytatom. Visszamentem a nappaliba, hogy feltakarítsak, majd éppen készültem felmenni, mikor Chuck lépett be a szobába.

- Azt találtuk ki a srácokkal, hogy tarthatnánk egy görbe estét! Semmi komoly, csak pia meg póker. Na, mit szóltok?

- Jó ötlet!- vágtam rá azonnal.

- Szuper!- csapta össze a kezét Chuck- akkor elmegyünk piát venni Jeff-el!- viharzott ki, meg sem várva Pierre válaszát.

- Jó sok töményet hozzatok Chuck!- kiabáltam utána nevetve. Úgy döntöttem, addig csinálok valami kaját, egyrészt mert rajtam kívül itt ha mást a konyha közelébe engednénk, abból nem sülne ki sok jó, másrészt pedig hogy ne éhgyomorra igyunk. Nem akartam túlcifrázni a dolgot, csak csináltam egy kis rántott húst, meg sült krumplit hozzá. Mire végeztem, Chuck és Jeff is visszaértek, két jó nagy szatyornyi piával.

- Hmm, mi ez a jó illat?- jött be Jeff.

- Csináltam kaját- válaszoltam- szólj a többieknek, együnk aztán mehet a party!

- SRÁCOOK!!- üvöltötte el erre magát- KAJAAA!!

- Bazdmeg Jeff!- dörzsölgettem a fülem nevetve- ordítani én is tudok!

- Hát de te kérted, hogy szóljak nekik!- vágott ártatlan fejet.

- Igen, de úgy gondoltam, hogy menj fel. Betörtek az ablakok is a gyönyörű hangodtól- nevettem.

- Ugye hogy szép!?- húzta ki erre magát, én meg csak a szememet forgattam, meg a fejemet ráztam, hogy mennyire hülye.

Persze, hogy kaját emlegettünk, mindenki előkerült, és nekiestek, de úgy, mint aki nem evett egy hete.

- Köszi Míra, ez isteni finom volt!- közölte David, tele szájjal természetesen.

- Egészségedre- nevettem, miközben elkezdtem összeszedni a használt tányérokat.

- Várj, segítek- ugrott le Pierre a bárszékről (amerikai konyha, egy nagy pulttal középen, körbe bárszékek). Csodálkozva néztem rá, hogy mi ez a nagy kedvesség hirtelen, de nem szóltam semmit. Összeszedtük a pultról a mosatlant, majd nekiálltam mosogatni. Mindenki elment készülődni, átöltözni, ilyesmik, mi pedig ketten maradtunk a konyhában.

- Szóval szerinted vicces ez az egész, mi?- lépett mögém Pierre, amitől én összerezzentem.

- Nem tudom, mire gondolsz- mondtam ártatlanul.

- Ó, nagyon jól tudod te azt- hajolt a nyakamhoz. Éreztem a bőrömön a leheletét, és megremegtem, ahogy az ajkai súrolták a nyakamat- tőlem játszhatjuk ezt a „játékot”. De a végén úgyis az enyém leszel Miranda!- a hátamon végigfutott a hideg, ahogy kimondta a nevem, halkan suttogva.  

- Ne legyél ebben olyan biztos! Meglátjuk, ki nevet a végén Pierre!- igyekeztem határozott lenni.

Nem válaszolt, csak küldött felém egy elbűvölő mosolyt, majd ő is eltűnt. Mikor végeztem a mosogatással, elmentem zuhanyozni, közben pedig azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Miután elzártam a vizet, és magam köré tekertem egy törölközőt, besétáltam a szobámba, majd elkezdtem kirakosgatni az ágyra egy pár ruhát, és tűnődve nézegettem őket. Kis gondolkodás után átsétáltam a húgom szobájához, és bekopogtam.

- Egy perc, és nyitom!- hallatszott bentről.

- Nem akarok zavarni, csak azt akartam kérdezni, nem láttad-e a csipkés fekete melltartóm!?- kiabáltam vissza, Pierre pedig pont ekkor lépett ki a szobájából. Alaposan végig mért, én pedig küldtem felé egy ragyogó mosolyt, majd elfordultam, várva a húgom válaszát.

- Szerintem Pierre-nél láttam- dugta ki a fejét a szobájából David- arra verte ki az előbb- nevetett.

- Anyád!- kezdte volna kergetni őt Pierre, de David bezárkózott a szobájába- nyisd ki, te kis…!- verte az ajtót Pierre.

- De undi vagy David- kiabált neki vissza Jenna, miután kijött hozzám.

- Te most otthagytad Seb-et akció közben?- néztem a húgomra furán.

- Nem is csináltuk- jött ki Seb is- kivételesen.

- Ok…- nevettem.

- Szóval mit is keresel?- fordult felém Jen.

- Még mindig a fekete csipkés melltartómat- válaszoltam türelmetlenül.  

- Amire Pierre ráverte- kiabált ki a szobájából David. Vékonyak voltak a falak, szóval simán lehetett hallani.

- Szerintem akkor vegyél fel egy másikat inkább- kezdett nevetni Jenna is.

- Hagyjátok már abba a hülyeségeiteket, nem csináltam vele semmit! Még csak nem is láttam- mentegetőzött Pierre. Persze ezt mind tudtuk, csak hülyültünk.

- Persze, mert Chuck rózsaszín tangájára szoktad kiverni- kapcsolódott be a rendkívül intellektuális beszélgetésünkbe Jeff is, tovább emelve a színvonalat :D

- Már megint én vagyok a téma!?- jött ki a szobájából erre Chuck is- nem igaz, nem tudtok másról beszélni!? Most komolyan!?- kezdte el rázni magát picsásan, amitől mi meg már könnyeztünk, úgy nevettünk.

- Jóó, de még mindig nincs meg a fekete csipkés melltartóm!!- kezdtem el mű hisztizni.

- Akkor ne vegyél fel melltartót, probléma megoldva- kacsintott rám David, aki időközben előjött, de még mindig az ajtóban állt, hogyha Pierre esetleg kergetni akarná, bezárkózhasson.

- Hmm David, nem is mondasz hülyeséget- tettem úgy, mint aki elgondolkodik- jó ötlet!- jelentettem ki, majd sarkon fordultam, és berohantam a szobámba, bevágva magam mögött az ajtót. Persze még elkaptam Pierre arckifejezését, ami elég vicces volt. Ezért csináltam csak az egészet, természetesen szándékomban állt normálisan felöltözni. Miután kiválasztottam egy mintás fehér pólót, ami elég átlátszó volt, és nem takart túl sokat, felvettem hozzá egy mini farmer shortot, az öltözködést ki is pipáltam. A sminket nem vittem túlzásba, hiszen tudtam hogy be fogunk rúgni, részegen nem lesz erőm lemosni, és utáltam reggel full szétkenődött sminkkel ébredni. Megfésülködtem, majd egy kis parfüm, és már készen is voltam. Még egyszer belepillantottam a tükörbe, majd elégedetten elmosolyodtam.

- Meglátjuk, ki nevet a végén Pierre!- mondtam csak úgy magamnak, azzal kiléptem a szobából.