The fight is far from over - 18. rész

Sziasztok! :)

Hoztam Nektek frisset, bár eléggé úgy látom, hogy kevés az érdeklődés... de nem fogok erről panaszkodni, és hisztizni, hogy nem kommenteltek, ez mindenkinek szíve joga igazából, de azért örülnék neki, ha írnátok pár szót :)

A YCML-el szépen lassan haladgatok, de most a TFIFFO-ból hoztam részt, méghozzá a 18.-et. Ez egy nagyon kis rövidke fejezet, de azért remélem tetszeni fog majd! :)

18. rész: Perfect world

Nem volt ismerős a dallam, amit David pengetett, de az első pillanattól kezdve beleszerettem. Egyszerűen magával ragadott, a szövege, maga az egész dal. Csak hallgattam, csukott szemmel, teljesen el tudtam lazulni. Nem is érzékeltem, hogy David befejezte, és csönd lett. Még ott volt a fülemben a dallam.

- Úgy látom, tetszett- mosolyodott el.

- Imádtam! De nem ismerem ezt a számot. Új?- néztem rá kíváncsian.

- Igen, rajta lesz a lemezen- bólogatott.

- Szerintem ezt inkább neked kéne énekelned, és nem Pierre-nek- javasoltam álmodozva magam elé bámulva. Még mindig a dal hatása alatt voltam.

- De hát még nem is hallottad tőle, csak tőlem.

- Nem baj- vontam vállat.

- Mi a helyzet?- jelent meg Pierre is. Csak emlegetni kellett…

- David megmutatta az egyik új számotokat- fordultam felé lelkesen.

- Melyiket?- nézett grimaszolva a gitárosra.

- Hát aa…- segélykérően pillantottam én is David-re.

- Welcome to my life.

- Azt! Szerintem neki kéne énekelnie, és nem neked!

- Azt hittem, a másikat mutattad meg…- fordult David-hez, figyelmen kívül hagyva a megjegyzésemet.

- Másikat?- érdeklődtem lelkesen- én nyitott vagyok mindenre!

- Nem mondtad el neki?- lepődött meg David.

- Még nem- rázta a fejét Pierre.

- Miért én vagyok az egyetlen, aki nem tudja, miről van szó!?- háborodtam fel.

- Akkor talán itt az ideje- David Pierre kezébe adta a gitárt, vállon veregette, majd bement.

- Most már elmondod végre, miről van szó!?- néztem türelmetlenül a bátyámra.

- Van egy szám, azaz lesz, az albumon, ami egy kicsit rólad/hozzád is szól- kezdte tétovázva.

- Tényleg?- esett le az állam- megmutatod?

Bólintott. Éreztem, hogy ez nem egy vidám dal lesz, de azért erre nem számítottam… Pierre játszani kezdett a gitáron.

„I never could have seen this far
I never could have seen this coming
It seems like my world is falling apart
Yeah

Why is everything so hard
I don’t think that I can deal with the things you said
They just won’t go away

In a perfect world
This could never happen
In a perfect world
You’d still be here
And it makes no sense 
I could just pick up the pieces
But to you this means nothing,
Nothing at all

I used to think that I was strong
Until the day it all went wrong
I think I need a miracle to make it through
Yeah

I wish that I could bring you back
I wish that I could turn back time
'Cause I can’t let go 
I just can’t find my way
Yeah
Without you I just can’t find my way

In a perfect world
This could never happen
In a perfect world
You’d still be here
And it makes no sense 
I could just pick up the pieces But to you 
this means nothing, Nothing at all

I don’t know what I should do now
I don’t know where I should go
I’m still here waiting for you
I’m lost when you're not around
I need to hold on to you
I just can’t let you go
Yeah, yeah”

Egy darabig szóhoz sem jutottam. Már kiderült számomra, hogy mennyi fájdalmat okoztam neki azzal, hogy eljöttem otthonról, de nem gondoltam, hogy ennyire sokat szenvedett miatta. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha ennyit jelentettem bárkinek is, nemhogy pont Pierre-nek. Valahol most már bűntudatot éreztem, amiért csak úgy otthagytam mindent…

- Szóval szerinted nekem ez nem jelent semmit?- kérdeztem csendesen, a dalszöveg egyik sorára utalva.

- Nem tudom. Akkor így éreztem- emelte rám a szomorú tekintetét.

- Sajnálom Pierre! Önző módon viselkedtem akkor, csak az érdekelt, hogy engem hagyjanak békén…

- Semmi baj Liza- ölelt meg- de ezt már átbeszéltük. A lényeg az, hogy most itt tartunk, és nyáron hazajössz, és minden olyan lesz, mint régen!- jelent meg mosoly az arcán.

Nem akartam letörni a lelkesedését, de már soha nem lesz minden ugyan olyan. Ezt valahol talán ő is tudta. Mondjuk, ha ugyan olyan nem is… de jobb még lehet, nem igaz? Legalábbis akkor még ebben bíztam…