13. rész

Sejthettem volna, hogy nem sok idő kell, és Sebastien beállít, aztán kezdhetjük előröl az egész cirkuszt… megint. De nekem már nem volt erőm ehhez. Mindig ugyan az a forgatókönyv, összebalhézunk, kibékülünk, újra és újra. Miért nem tudunk normálisan meglenni egymással? Miért kell valakinek mindig megkattannia?! (igen, beismerem, hogy ez a valaki néha én vagyok, de akkor is)

Persze most sem volt ez másként… pár órával azután, hogy eljöttünk (gondolom ennyi idejébe telt lerázni Tia-t) már ott állt a küszöbön, és veszettül nyomta a csengőt.

- Anyu, miért nem nyitod ki!?- csapta le Sophie türelmetlenül a ceruzáját. A konyhaasztalnál rajzolgatott, miközben én vacsorát csináltam.

- Mert nem akarok beszélni Sebastiennel- feleltem egyszerűen.

- Akkor megyek, és beszélek vele én- ugrott le a székről.

- Sophie!- dobtam el, ami a kezemben volt, és a gyerek után szaladtam. De késő volt, már kitárta az ajtót.

- Szia-, köszönt karba tett kézzel Seb-nek, én meg meg sem tudtam szólalni.

- Szia picúr- mosolygott rá tétován, majd rám nézett-, szia Shirley.

Csak karba font kézzel álltam ott, és vártam, hogy mi lesz ebből.

- Nézd, én tudom hogy rosszul esett neked, amit mondtam…- kezdett bele Seb.

- Rosszul esett? Nem, ez valahogy egy kicsit annál több volt! Bizonygatod nekem, hogy velem akarod leélni az életed, aztán amikor a nőcskéd beállít, hirtelen senkik leszünk számodra! Hogy is van ez??- a karomba kaptam Sophie-t, és be akartam csukni az ajtót.

- Hallgass már meg légy szíves!- lépett a küszöbre Seb, hogy ne zárhassam ki.

- Fulladj már meg légy szíves!- utánoztam le a hangját.

- Azért ez nem valami kedves tőled…

- Most miért? Mondtam, hogy légy szíves!  

- Ennek semmi értelme, hogy veszekedjünk. Hajlandó vagy meghallgatni engem? Tudom, hogy megbántottalak, de jó okom volt rá, hogy nem mondtam meg Tiának, hogy kik vagytok!

- Legalább valamiben egyet értünk, tényleg semmi értelme- hagytam rá- jó okod? Persze, hát a kifogásaid mindig is tökéletesek voltak!- mondtam megvetően.

- Sosem takaróztam üres kifogásokkal, ezt te is tudod! És a mostanit is megértenéd, ha engednéd, hogy elmagyarázzam!

Sóhajtva az égre emeltem a tekintetem. Bár még nem adtam meg magam neki teljesen, belül már tudtam, hogy meg fogom. Úgyis hagyni fogom neki, hogy kimagyarázza magát, és megint hinni fogok neki… de egyszer betelik az a bizonyos pohár, és éreztem, hogy vészesen közeledünk az utolsó csepp felé.

- Kicsim, menj szépen játszani, amíg mi beszélgetünk- tettem le a kislányomat, aki szó nélkül eltűnt a nappaliban. Ezután Seb-hez fordultam- 5 teljes percet adok magyarázkodni, mielőtt kitessékellek azon az ajtón!- mutattam a bejárat felé.

- Nézd, a dolog egyszerű. Nem tudtalak elfelejteni, és magam alatt voltam,…

- Nem lehetne hagyni a mesét, és rögtön a lényegre térni? Nem foglak sajnálni…- mondtam unottan.  

- Megtennéd, hogy nem vágsz közbe?- mosolygott rám, én pedig igyekeztem nem mutatni semmi jelét, hogy majd elolvadok, miközben egy ütemet kihagyott a szívverésem- a srácok noszogattak, hogy keressek valaki mást, és David bemutatta nekem Tia-t…

- Nem kéne mindent a srácokra fognod!- vágtam ismét a szavába.

- Nem mondtam, hogy David hibája, hogy végül összejöttünk, csak azt, hogy ő mutatta be- folytatta- egy hónapig bírtam, de…

- Jaj te szegény!- mondtam cinikusan.

- Egyszerűbb lenne, ha hagynád, hogy végig mondtam- sóhajtott türelmesen- szóval egy hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek; nekem csak te kellesz, ezért szakítottam vele. De ő ezt nem fogta fel, teljesen bekattant, és a rögeszméjévé vált, hogy mi összetartozunk,…

- Jé, legalább valami közös van bennetek!

- Belehalnál, ha nem lennél ennyire cinikus!?- bosszankodott.

- Nem tudom, talán- rándítottam meg a vállam. 

- Tehát megmondtam neki kereken, hogy nem szeretem őt, de azóta sem hagy békén. Csak gondolj bele, mit kezdene egy ilyen információval, hogy van egy lányom… igen, rohanna a sajtóhoz a nagy hírrel. Meg voltam győződve róla, hogy nem akarsz ezentúl fotósok elől bujkálni, ezért nem mondtam el nekik, hogy kik vagytok. Most már megértesz, ugye?

Bármennyire is nehéz volt bevallanom, igaza volt. A sajtó mindig is kiakasztott, mert általában a cikkek 90%-a tömény hazugság volt. Miért lenne ez most másképp? Meg nekem amúgy is tanácsos lenne kerülnöm a rivaldafényt, bár nem hiszem, hogy 5 év után még mindig keresnek, mikor minden, amijük van, egy homályos biztonsági kamera felvétele… de azért jobb nem kísérteni a sorsot.

- Elég régóta benne vagyok már ebben a világban- folytatta- sokan akartak már nekem és a srácoknak rosszat, és tudod, ha minket nem tudnak bántani, akkor a szeretteinkre támadnak. És ezt nem akartam.

Bólintottam, de nem szóltam semmit. Nem tudtam, mit mondhatnék. Igaza volt, és se ő, se én nem tehettünk a tények ellen semmit, és ez dühített.  

- Gondolt át a dolgot. Én megértem, ha időre van szükséged. De azt tudd, hogy én szeretlek. Hívj fel, ha döntöttél- azzal finom csókot nyomott a számra, és kisétált az ajtón.

Teljesen tanácstalan voltam, és kissé elveszettnek éreztem magam. Meg akartam beszélni a dolgot valakivel, és ahogy gondolkodni kezdtem, már be is ugrott, hogy ki lenne erre a tökéletesen megfelelő személy. Előkaptam a mobilom, és tárcsáztam.

- Szia Lily!- szóltam bele gyorsan, amint felvette- át tudnál ugrani?

- Szia. Persze, de ugye nincs baj? Hallottam a Tia-s balhéról…

- Csak gyere át, és mindent elmesélek. Szeretném a segítségedet kérni.

- Rendben- lediktáltam neki a címet, majd még hozzátettem, hogy hozza el Alex-et is, és letettük a telefont. Kicsit elpakoltam a lakásban, hogy mégse legyen akkora rendetlenség, meg közöltem Sophie-val is, hogy Alex átjön hozzá játszani. Majd kibújt a bőréből örömében. Kb. fél órával később meg is jöttek, a gyerekek rögtön eltűntek, mentek játszani.

- Na, mondd csajszi, mi a helyzet?- ült le Lily a konyhaasztalhoz, amíg én teát csináltam.

- Nem tudom, mitévő legyek Lily- fordultam felé sóhajtva. Elmeséltem neki, hogy mire jutottunk Seb-el.

- Tudom, hogy utálod a médiát, de ha Seb-el vagy, egyszer szembe kell nézned velük. Undok keselyűk, akik csak a rosszat lesik, ez való igaz, de nem tehetünk ellenük semmit.

- Látod, pont ez az. Én még csak elviselném, na de Sophie? Nem akarok neki ilyen életet, hanem normális gyerekkort…- sóhajtottam. 

- Nem tudom Shirley, megéri? 

- Mi?- néztem rá zavartan.

- Szereted Seb-et. Sophie is szereti, és ő is titeket. Megéri a családodat feláldozni a nyugalomért cserébe? Mert csak így lehet, vagy az egyik, vagy a másik.

- Tudom- bólintottam- és azt is tudom, hogy minden normális ember a szerelmet és a családot választaná. De én félek… nem, ez nem jó szó rá, egyenesen rettegek az újságíróktól! Nem tudom, képes lennék-e szorongásban élni, vagy egy idő után beleőrülnék.

- Nekem se habos torta, de ott van nekem Jeff és Alex… és ők kárpótolnak mindenért.

- Igazad van- bólintottam- azt hiszem, beszélnem kéne Seb-el. Vigyázol addig a gyerekekre?

- Persze, de így akarsz menni?- nézett végig rajtam fintorral az arcán.

- Lily, te néha annyira kedvesen tudod közölni az emberekkel, ha szarul néznek ki- kezdtem el nevetni, mire ő csak vigyorogva vállat vont.

Így elmentem lezuhanyozni, rendbe szedni magam, és felvettem egy pánt nélküli nyári ruhát.

- Így már jó leszek!?- fordultam körbe.

- Tökéletes! Seb odáig lesz a gyönyörtől!- csapta össze a tenyerét. 

- Oh, ahhoz kissé túl vagyok öltözve!- nevettem. Persze még valamit elfelejtettem, így vissza kellett rohannom. Ahogy a fiókokat forgattam fel, az egyikből egy régi újság esett a padlóra. Lehajoltam érte, és elolvastam a szalagcímet az oldalon, ahol ki volt nyitva. Az a cikk volt, amiben sztriptíz táncosnak tituláltak, és a srácok bulizási szokásait forgatták ki, egyike azoknak a cikkeknek, ami miatt annyira féltem a firkászok éles nyelvétől. Gyorsan visszatettem a fiókba, kirohantam a szobámból, elköszöntem Lily-től, és a gyerekektől, majd bevágódtam a kocsimba. Hátradőltem az ülésben, és engedtem, hogy a könnyeim végigfolyjanak az arcomon. Fejből tudtam az egész cikket, ott csengtek bennem a rosszindulatú sorok… hogyan is lennék én képes elviselni egész hátralévő életemben, hogy minden lépésemet figyeli a média, és kiforgatják minden szavam!?