15. rész

Eszembe sem jutott tiltakozni, a karjaim automatikusan összekulcsolódtak a nyakán, és ugyan olyan szenvedéllyel csókoltam vissza. Azt hittem, pontosan emlékszem, milyen a csókja, de tévedtem. Még sokkal édesebb volt, az ajkai puhák és finomak, mégis volt valami vadság abban, ahogy az enyémre tapadtak, és ez rendkívül izgató volt. Nem akartam, hogy véget érjen ez a csók, de amikor az ajkai a nyakamra siklottak, mély sóhaj hagyta el a szám. A következő pillanatban már ismét egymást csókoltuk, a keze pedig a szoknyám alá csúszott. Megremegtem, ahogy a bőrömhöz ért, a szívem a torkomban dobogott, és csak egyre jobban vágytam rá. Azt akartam, hogy még közelebb legyen hozzám, hogy a meztelen bőre az enyémhez simuljon. Egy hirtelen mozdulattal széttéptem rajta az inget, nem volt türelmem a gombokkal bajlódni. De nem bánta, csak lerázta magáról a felesleges ruhadarabot. Felkapott, én pedig a lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét, és a hálószoba felé vettük az irányt. Igazság szerint nekem már mindegy volt, hogy hol csináljuk, annyira felizgatott, hogy már az sem zavart volna, ha az előszobaszőnyegen történik meg a dolog. De Seb adott a részletekre, minden téren…

Finoman letett az ágyra, a hátra döntött, és fölém került. Egyre fokozódó szenvedéllyel csókolt, miközben simogatott, én pedig kezdtem egyre türelmetlenebb lenni. Átfordítottam magunkat, hogy én legyek felül, végigcsókoltam a testét, miközben kigomboltam a nadrágját, és lehúztam róla. Neki már kevésbé volt türelme, hogy ugyanezt megtegye velem, egyszerűen csak letépte rólam a ruhámat, hallottam, ahogy a könnyű anyag szakad, de nem igazán érdekelt. A gyengédségnek nyoma sem volt, ez az éjszaka most másról szólt. Vad volt, és szenvedélyes. Nem tudtunk betelni egymással, mint valami hormonoktól túlfűtött tini szerelmespár.

- Szeretlek!- bújtam hozzá, mikor a harmadik menet után, kifulladva, lihegve dőltünk egymás mellé.

- Én is- karolt át, és lehunyta a szemét- annyira hiányoztál. Hülye voltam, hogy nem kerestelek meg…- sóhajtott.

- Nem hiszem, hogy a helyedben bárki más megtette volna- könyököltem fel, és a mellkasát kezdtem simogatni- leléptem egy szó nélkül, amíg a világ másik felén turnéztál…

- Hagyjuk ezt most, oké?- nézett rám.

- Egyet értek!- bólintottam, és kimásztam mellőle az ágyból.

- Hová mész?- kérdezte csalódottan.

- Zuhanyozni… jössz?- vigyorogtam rá.

- Ilyen ajánlatot azt hiszem nem lehet kihagyni. Menj csak, majd utánad megyek.

Bólintottam, majd eltűntem a fürdő irányába. Beléptem a zuhanyzóba, és megindítottam a csapot. Élveztem, ahogy a hideg víz végigfolyik a testemen, elég fülledt, meleg idő volt, plusz meg is izzasztottuk egymást rendesen. A vízcsobogástól nem hallottam az ajtó nyílását, szóval kicsit összerezzentem, amikor Sebastien belépett mögém, és átölelt.  Persze egy pillanatra sem tudtunk lemászni egymásról, elég jól elvoltunk a zuhany alatt is.

- Várj- állítottam le- itt ne. Majd az ágyban folytatjuk.

- De miért? Régen is csináltuk a zuhanyzóban…

- Tudom, de akkor szedtem fogamzásgátlót…- harapdáltam a szám szélét.  

- Ja, értem- hallgatott el egy pillanatra, majd felragyogott az arca- nem lenne szuper egy kistestvér Sophie-nak?

- Nem Seb, nem lenne szuper- grimaszoltam- most még nem. Először rendeznünk kéne az életünket, nem gondolod? Meg kell ígérned, hogy elfelejted ezt a képtelen ötletet, hogy otthagyod a srácokat! Szóval egyelőre ezt a „csináljunk babát” dolgot hanyagolnunk kéne, szerintem.

- Ezt majd megbeszéljük reggel- terelte a témát- egyelőre én még úgy gondolom, nem ártana egy kis gyakorlás a baba-projekthez, hogy ha majd akarunk…

- De hülye vagy- nevettem- nekünk ezzel soha nem voltak gondjaink, de ha aggódsz, hogy nem bírnád…- cukkoltam vigyorogva.

- Hogy én nem bírnám?- húzta fel sértődötten az orrát- előfordult egyszer is!?

- Ne vedd már ilyen véresen komolyan!- nevettem.

- Tehát, előfordult, vagy nem!?- nyomott a zuhanyzó falának, mire én csak még jobban elkezdtem nevetni, annyira, hogy már fuldokoltam- szóval?!- firtatta továbbra is.

- Soha, te kis szex isten, megfelel a válasz!?

- Tökéletesen- vigyorgott elégedetten. Még egy kicsit elszórakoztunk, majd mentünk vissza a hálószobába.

- Hé, nem kell törölköző?- mentem utána, de ő már úgy ahogy volt, tiszta vizesen elfeküdt az ágyon.

- Minek?- nézett fel rám. Annyira édes volt, ahogy nagy szemekkel pislogott, a kócos haja meredezett össze-vissza, de neki ez is jól állt, a tökéletes ajkain apró mosoly játszott.

- Hát tiszta nedves lesz itt minden- mutattam körbe.

- Beleértve téged is??- rántott le maga mellé az ágyra, és félig rám feküdt.  

- Nagyon vicces vagy- próbáltam komoly lenni, de nem nagyon ment.

- Ezek szerint tényleg, mert nevetsz- jegyezte meg. Inkább erre már nem mondtam semmit, folytattuk ott a dolgokat, ahol abbahagytuk a zuhanyzóban. Leírhatatlanul jó este, éjszaka és hajnal volt. Ismét vele lehettem, és ez boldoggá tett. Végre nem voltak veszekedések, csak szerettük egymást, és elkezdtük bepótolni az az öt évet, amit kihagytunk.

Reggel, mikor felébredtem, Seb még édesen szuszogott. Kimásztam mellőle az ágyból, és kimentem a konyhába reggelit csinálni. Menet közben összeszedtem a nappaliból a telefonom. Lily-től jött egy üzenet: „Remélem még éltek, gyertek át, ha kiélveztétek egymást! Puszi”- írta. Elvigyorodtam, mert még közel sem voltunk ahhoz, hogy kellőképp kiélvezzük egymást, ez még csak a kezdet volt. Épp szendvicset csináltam, amikor Seb átölelte hátulról a derekamat.

- Azt hittem, együtt ébredünk- mondta csalódottan, és megcsókolta a nyakamat.

- Én meg gondoltam éhes leszel, ha felébredsz. Jesszus, nem tudtál felvenni valamit?- kérdeztem tőle, amikor felé fordultam.

- Most miért? Úgy vettem észre, tegnap nem zavart, hogy meztelen vagyok.

- Most sem zavar, csak…- hirtelen elhallgattam, amikor megszólalt a csengő. Ki a bánat lehet az, ilyenkor!?- megyek, megnézem ki a húztam magamon szorosabbra a köntöst. Addig öltözz fel, oké?- nyomtam egy csókot a szájára. Bólintott, majd eltűnt a háló irányába. Én pedig az ajtóhoz sétáltam, babráltam egy sort a zárral, mire végre sikerült kinyitni. Majd kinyitottam az ajtót, de azt hiszem, bárkire inkább számítottam volna, mint arra a személyre, aki a küszöbön állt…