A szerelem nem ismer lehetetlent! - 37. rész

Sziasztok! :)

Meghoztam végre a következő részt, már tegnap akartam, de nem volt rá érkezésem. Korán kellett feküdjek, mert ma is 7kor keltem, vizsgáztam... tudom, unalmas már ez a szöveg, gondolhatjátok, hogy nekem is, de ha egyszer így van :D de legalább a következő hét tavaszi szünet (ami annyit jelent, hogy itthon, teljes nyugalomban tanulhatok a vizsgáimra xd), talán több időm lesz, mind írni, mind részeket hozni :)
A mai friss "A szerelem nem ismer lehetetlent!" sztori 37. része, jó szórakozást hozzá mindenkinek! ^^

37. rész

Elvoltunk egy kicsit, kibontottunk pár üveg pezsgőt, elég jól szórakoztunk. Persze nem rúgtunk be… nagyon :D

- Nekem kezd egy kicsit késő lenni- ásított Lily- már Maya se mozgolódik- simogatta meg a pocakját- azt hiszem én megyek, és lefekszem.

- Rendben, jóéjt!- köszöntünk el mindannyian.

- Megyek én is- állt fel Jeff, és a felesége után ment.

- Ti is mehettek, nem kell minket is bevonni a baba-projectbe- jegyezte meg nekünk nevetve Chuck, mert Seb ölében ültem, és egy kicsit megfeledkeztünk arról, hogy nem kettesben vagyunk.

- Na igen, nem kéne rendszert csinálni belőle- nevetett David.

- Miért, már előfordult?- vonta fel a szemöldökét Dannie.

- Valószínűleg- pirultam el- egy igen jól sikerült buli éjszakája után úgy ébredtünk, hogy Jeff és David is ott volt a szobánkban, és minden valószínűséggel Sophie akkor jött össze- magyaráztam nevetve.

- Szerencsét hoztunk!- jelentette ki vigyorogva David.

- Ugyan már, nélkületek is ment volna- legyintett Seb.

- Na, akkor menjetek és bizonyítsátok be, hogy megy!- nevetett Chuck.

- Nem parancsra történik a gyerekcsinálás, tudod…- mondtam- majd ha úgy érezzük, akkor nekiállunk, békén lehet minket hagyni!

- Jól van- vigyorgott továbbra is Chuck.

- Mi viszont mehetnénk- hajolt oda hozzá Melanie egy csókért. Chuck bólintott, majd ők is elköszöntek.

- Csak ne csináljátok túl hangosan!- kiáltott még utánuk David, mire válaszként Chuck csak a középső ujját mutatta fel neki.

- Olyan gonosz vagy- mondtam én is David-nek.

- Nem a ti szobátok van az övék mellett, és vékonyak a falak…- értett egyet a párjával Dannie.

- Viszont akkor ez rátok is vonatkozik, mert a ti szobátok meg a miénk mellett van- jegyezte meg Seb.

- Basszus akkor két oldalról hallgathatjuk…- nevetett fel erre David.

- Nem értem mi a bajotok, úgyis csináljátok ti is, és olyankor nem arra koncentrál az ember, hogy mi hallatszódik át a másik szobából- forgattam a szemem.

- De igenis zavaró, mert az olyan, mintha ott lenne valaki más is, és többen együtt csinálnánk…- Dannie.

- Kezd fura lenni ez a beszélgetés!- tört ki David-ből a nevetés.

- Igen, szerintem is- bólogatott Seb.

- Jól van na- nevetett Dannie is, majd ők is elköszöntek, és bementek, így kettesben maradtunk Seb-el a teraszon. Kellemes idő volt, egy pici szellő fújdogált, és nem lehetett mást hallani, csak az óceán moraját.

- Lemegyünk sétálni?- nézett rám Seb.

- Persze. Egy perc, és jövök- pusziltam meg, és beszaladtam. Kissé talán túl meleg is volt, és úgy döntöttem, egy gyors frissítő zuhany jól jönne, meg aztán át is akartam öltözni. Miután végeztem a fürdéssel, felvettem egy szép csipkés fekete fehérneműt, de mivel az öltözéssel nagyon nem akartam túlzásokba esni, csak magamra kaptam Seb egyik ingjét, felhajtottam az ujját, és begomboltam rajta pár gombot.  

- Mehetünk- sétáltam ki a teraszra.

- Nincs elég ruhád, hogy az enyémeket hordod?- vonta fel a szemöldökét.

- Nem tetszik?- fordultam körbe.

- De- vigyorodott el, mert az ing épphogy leért a fenekem alá- na gyere, menjünk- nyújtotta felém a kezét. Lesétáltunk a partra, a nap épp lement, még itt-ott narancssárgás arany fénybe vonva a hullámokat, a talpunk alatt pedig puhán simult a meleg homok, gyönyörű volt így ez az egész. Megálltam, hogy megcsodálhassam, ahogy a nap végleg eltűnik a láthatáron. Seb átkarolt hátulról, és az állát a vállamra támasztotta.

- Tudod, néha hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy mekkora szerencsém van- mondtam ki sóhajtva, ami a fejemben járt- szeretlek, jobban mint gondolod, jobban mint amennyire szavakkal ki tudnám fejezni- fordultam vele szembe, átkaroltam a nyakát.

- Tudom. De azért jó hallani- mosolyodott el- én is szeretlek- csókolt meg, miközben átkarolta a derekamat, majd szétváltak az ajkaink, de nem húzódott el teljesen- gyere, menjünk fürdeni- suttogta, és az arcán egy kisfiús mosoly jelent meg.

- Menjünk- egyeztem bele, és ismét megcsókoltam, miközben gyors ujjakkal kigomboltam az inget, amit viselt. Lerázta magáról, de ő azzal nem fáradt, hogy rólam levegye a felsőt, csak felemelt, én átkulcsoltam a lábaimmal a csípőjét, és így sétált be velem az óceánba. Csak akkor állt meg, amikor már derékig ért a víz, éreztem hogy az átnedvesedett fehér ing a testemre tapad, és pontosan tudtam, mennyire átlátszik rajta a fekete csipkés fehérnemű, pláne így vizesen.

Seb a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben a gombokat egyszerűen leszakítva tolta le a vállaimról az inget.

- Már értem, miért nem szereted, ha a ruháidat hordom- jegyeztem meg halkan nevetve. Nem válaszolt, az ajkai tovább haladtak a nyakamon, miközben én a hajába túrtam, majd az arcát két oldalról fogva óvatosan visszahúztam az ajkát az enyémre. Nem tudtunk betelni egymás csókjaival, közben a testünk teljesen összesimult, és egymást simogattuk.

- Nem megyünk fel a szobába?- súgtam halkan a fülébe.

- Nem jó itt a parton?- mosolyodott el játékosan.

- Hát…- bizonytalanodtam el.

- Nyugi!- kacsintott rám, majd végig a szemembe nézett, miközben végighúzta a kezét a combom belső felén. Megállt egy pillanatra, majd az ujjait a bugyimba csúsztatta, amitől halk nyögés hagyta el az ajkaimat.

- Meggyőztél…- nevettem fel halkan, levegő után kapkodva.

- Nagyon meggyőző tudok lenni, ha akarok- húzódott vigyorra az ajka.

- Tudom- csókoltam meg ismét, az ajkaimat követelőzve tapasztva az övére.  

Nos, végül tényleg nem jutottunk vissza a szobáig, ott az óceán partján lettünk egymásé, csak ezután mentünk fel. Együtt lezuhanyoztunk, majd bebújtunk a hatalmas, baldachinos ágyba, és kimerülten, boldogan aludtunk el egymás karjaiban.