A szerelem nem ismer lehetetlent! - 49. rész

Sziasztok! :)

Tudom, kissé eltünedeztem az elmúlt napokban, de igyekszem... csak hát most nem az írás, meg a blog az első. De ez nem ide tartozik, ma hoztam nektek gyorsan egy részt, "A szerelem nem ismer lehetetlent!" 49. fejezete, amire igen csak ráfér a +18!

Jó olvasgatást! :)

49. rész +18 

>>ajánlott zene a részhez<< 

Óvatosan léptem be a fürdőbe, és mielőtt a tekintetem megállapodott volna a zuhanyfüggönyön, ami mögött Seb állt (erre a gondolatra még mindig hatalmas mosoly ült ki az arcomra az izgatottságtól és a boldogságtól), körbejártattam a pillantásom a helyiségen. Hasonlóan kellemes hangulatú volt, mint a többi része a lakosztálynak, semmi fölösleges dolog, egyszerű és nagyszerű. A zuhanyzóhoz sétáltam, elhúztam a függönyt, és beléptem Seb mellé. A káddal egybeolvasztott zuhanyzófülke viszonylag tágas volt, a falon körbe pedig csípőmagasságban egy fémkorlát húzódott.

Seb nem szólt semmit, csak mosolyogva magához húzott, be a falon elhelyezkedő zuhanyrózsa vízsugarai alá. Átkarolta a derekam, én pedig a nyaka köré kulcsoltam a karjaimat, és megcsókoltam. Az ajkai követelőzve tapadtak az enyémre, a megszokott finomsága és óvatossága most sehol nem volt, de ezt nem is bántam. Izgalomba hozott engem is a hév, amivel ölelt és csókolt. Az egyik tenyeremet a mellkasára támasztottam, a másikkal végig simítottam a hasizmait, majd a dereka köré fontam, közelebb húzva őt ezzel magamhoz. Az ő kezei, sem voltak tétlenek, a derekamról a fenekemre csúsztak, majd megemelt, én pedig átkulcsoltam a csípőjét a lábammal. Miközben folytattuk a csókolózást, a falhoz nyomott (persze azért csak finoman), megtámasztottam a fenekem a korláton, szabaddá téve ezzel a kezeit, mivel így nem kellett tartania. Miközben egymás testét simogattuk, a csapból folyt ránk a kellemesen hűsítő víz. A kezeimmel beletúrtam a nedves hajába, a lábaimat pedig szorosabbra fontam a dereka körül, a csípőmet így az övének nyomva. A nyakamat kezdte csókolgatni, majd végighaladt a testemen, meglazítva a lábaim szorítását maga körül. Az ajkai már a hasamon haladtak lefelé, majd az egyik térdemet a vállára tette. Halknap éppen nem mondható nyögés hagyta el a szám, hogy a forró nyelve elérte a legérzékenyebb pontomat, tovább fokozva ezzel a mindkettőnkön eluralkodott szenvedélyt. De még mindig nem adta meg nekem azt, amire vágytam, csak tovább fokozta az izgatottságomat. A hátam ívbe feszült, a szememet lehunytam, és két kéjes nyögés közben levegő után kapkodtam. Majd Seb letolta a válláról a térdem, felegyenesedett, az egyik kezével a térdemet a csípőjénél tartotta, a másikkal a falon támaszkodott a fejem mellett. Az ajkai ismét megtalálták az enyémet, majd egy határozott csípőmozdulattal végre belém hatolt. Egy pillanatra elnyíltak az ajkain, majd egy másodperc múlva visszatapasztottam a számat az övére, vadul és követelőzve csókoltam őt. Először lassan mozgatta a csípőjét, de hamar magával ragadott minket a szeretkezés heve, egyre gyorsabb tempóra sarkallva. Csak a forró lüktetés éreztem, a valóságnak ez a tökéletes kis darabja erre az időre mintha minden mást kitörölt volna a fejemből. Nem akartam, hogy véget érjen. Tudtam, hogy Seb is így van vele, és hogy nem kell csalódjak ezúttal sem benne.

A csúcs felé közeledve már mindketten nehezen vettük a levegőt, majd elöntötte a forróság a testemet, magamhoz szorítottam Seb-et. Az élvezet szinte elkábított, a nyögéseink hangja összemosódott a fejemben, majd szép lassan elhalt. Egymást ölelve, kifulladva dőltünk a zuhanyzó hűvös csempefalának, és mindkettőnk arcára boldog, kielégült mosoly ült ki.  

- Szeretlek- szólalt meg Seb végül, a hangja kissé rekedtesen csengett.

- Én is szeretlek!- motyogtam bele a nyakába. Még egy darabig csak álltunk ott, egymást átkarolva, majd lemosakodtunk, elzártuk a vizet, és kiléptünk a zuhanyzóból. Nagyjából megtörölköztünk, majd Seb felvette a boxert, én pedig belebújtam a pólójába. Kézen fogva sétáltunk ki a fürdőből, át a hálószobába, és ledőltünk az ágyra.

- Igazad volt, erre tényleg szükségünk volt- sóhajtottam. A mellkasára hajtottam a fejem, ő közben pedig a hajammal játszadozott.

- A szexre?

- Nem arra gondoltam konkrétan, hanem a nyaralásra- nevettem el magam- de az sem volt rossz!

- Nem volt rossz!?- kérdezte felháborodva.

- Oké, tökéletes volt, te szex-isten! Jó lesz így?- vigyorogtam rá.

- Ha nem tudnám, hogy élvezted, még a végén azt hinném, hogy gúnyolódsz…

- De mivel tudod, ezért azzal is tisztában vagy, hogy szeretlek, más férfira nincs szükségem és nem is lesz soha, mert benned megvan minden, ami kell nekem!- ültem a hasára.

- Biztos vagy benne?- nézett rám komolyan.

- Igen!- jelentettem ki határozottan- talán úgy nézek ki, mint akinek kételyei vannak?

- Nem- mosolyodott el.

- Akkor jó!- válaszoltam, majd lehajoltam, hogy megcsókoljam- fel kéne hívnunk a srácokat, meg anyudékat, hogy biztonságban megérkeztünk!- jutott eszembe.

- Igazad van- bólogatott- ott van az éjjeliszekrényen a telefonom…- nézett az említett tárgy felé, majd rám.

- És?- néztem én is oda, majd kérdőn rá.

- Mindegy, majd felhívjuk őket később!- húzott le magához, majd fölém került.

- De hülyére fogják aggódni magukat!- tiltakoztam, és a szájára tapasztottam a kezem, miközben a telefonért nyújtózkodtam. Nem értem el, mert félig rajtam feküdt, és nem tudtam így feljebb csúszni az ágyon.

- Tudják, hogy nem a telefonálgatás fog először eszünkbe jutni…- csókolt meg ismét.

- Engedd, hogy felhívjam őket, utána a tiéd vagyok!- alkudoztam, amint szabad lett a szám.

- Jólvan- gurult le rólam sóhajtva. Magamhoz vettem a telefonom, majd kikerestem először Seb anyukájának telefonszámát. Benyomtam a „hívás” gombot, és a fülemhez emeltem a készüléket.

- Halló?- vette fel nagy sokára.

- Szia Lorrie- köszöntem neki mosolyogva- csak szólni akartunk, hogy rendben megérkeztünk, minden oké.

- Örülök neki! Szép a sziget?- kérdezte csevegő hangon.

- Öhm, igen! Már amennyit eddig láttunk belőle- tettem hozzá, mire Seb nevetésben tört ki mellettem- mert ugye most érkeztünk még csak…- magyarázkodtam.

- És amúgy sem nézelődni jöttünk!- mondta Seb fojtott hangon, hogy csak én halljam.

- Akkor jó! Szólok Sophie-nak is, hogy tudjatok vele beszélni. Már nagyon várta, hogy telefonáljatok!

- Köszönöm- válaszoltam Lorrie-nak, és „Látod, én mondtam!” pillantást vetettem Seb-re, de ő csak a szemét forgatta.

- Anyuuuuu!- csendült fel a vonal túlsó végéről a hiperaktív energiával túltelített hang.

- Szia kicsim! Várj egy percet- mondtam neki, majd benyomtam a ki hangosítót, és letettem a telefont kettőnk közé az ágyra.

- Helló picúr!- szólalt meg Seb is.

- Apu! Jól vagytok?

- Persze, nemrég érkeztünk meg. Jól megvagytok a nagyiékkal?

- Aha! Ebéd után társasoztunk, holnap pedig elmegyünk korizni, papa megígérte.

- Jól van, azért vigyázz a papára! Jó legyél kicsim, letesszük most, jó?

- Oké- mondta kissé elszontyolodott hangon- érezzétek jól magatokat, sziasztok!

- Rendben, meglesz- vigyorgott rám Seb- szia manó!

- Szia, pusziljuk a nagyiékat is!- mondtam, aztán kinyomtam a hívást.

- Oké, megvagyunk a telefonálással- vette el tőlem a mobilt Seb, és félredobta.

- És a srácok?- pislogtam rá, mire ő csak lemondóan sóhajtott.

- Hívd fel őket, addig én rendelek valami kaját- puszilt meg, aztán felkelt mellőlem.

- Te nem akarsz velük beszélni?- szóltam még utána.

- Nem, majd a turnén beszélgethetünk még eleget- nevetett. Vállat vontam, majd keresztbe feküdtem a nagy ágyon, és ismét megnyitottam a telefon névjegyzékét. Úgy döntöttem, Chuck-ot hívom, neki mindig kézközelben van a telefonja. Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal, amíg kicsöngött, majd bekapcsolt az üzenetrögzítő. Remek… Jeff-et próbáltam meg másodszorra, őt még esélyesnek láttam, hogy felveszi, de be se volt kapcsolva a mobilja. David állandóan széthagyja a telefonját a lakás különböző pontjain, szóval vele nem is próbálkoztam. Végül Pierre-t sikerült elérjem.

- Helló haver! Na hogy vagytok? Megvolt már a szobaavató szex?- nevetett.

- Szia Pierre!- vigyorodtam el, mert most esett le neki, hogy nem Seb-el beszél.

- Óóó… szia Shirley! Úgy értettem, hogy izé… szép a sziget?

- Nem sokat láttunk még belőle…- nevettem most én.

- Na, helyes! Csalódtam is volna bennetek, ha előbb várost nézni mentek!

- Kapd be!

- Na, csak szépen beszélj velem!

- Persze, nehogy megbántódjon a kis érzékeny lelked- forgattam a szemem nevetve- na, de igazából csak azért hívtalak, hogy rendben megérkeztünk meg minden, de látom annyira azért nem aggódtatok…

- Tudtuk, hogy jól elvagytok, szóval tényleg nem. Nem is húzom az időtöket, gumit használjatok, aztán jók legyetek!

- Nem ígérem…

- Oh oké, örülünk hogy jól vagytok, de a részletekből kimaradnánk!- kiabálta Lachell a háttérből.

- Kapjátok be, nem is telefonálunk többet, egy hét múlva otthon vagyunk, na sziasztok!- nyomtam ki a hívást, és magam mellé dobtam a mobilt. Nevetve ráztam a fejem, majd felkeltem az ágyról, és a teraszajtóhoz sétáltam. Ahogy kiléptem a szabadba, az arcomba fújt a kellemes hűsítő szellő, a nap meleg sugarai simogatták a bőröm.

- Cica, milyen kaját rendeljek?- lépett ki a teraszra Seb is.

- Nekem mindegy- vontam vállat- nem igazán vagyok éhes.

- Hmm, oké… majd kitalálok valamit- nyomott egy puszit a vállamra, majd visszament.

Végül egy tál epret hozatott csak, de ez tökéletesen elég volt, ilyen melegben az ember nem is kíván többet.

Megetettük vele egymást, majd elhatároztuk, hogy lemegyünk a partra. nem volt nagy tömeg, mivel az ittenieknek ez az idő még nem strandolós, ők kissé más klímához vannak szokva, a turista szezon pedig még nem kezdődött el.

- Hé kicsim, láttam idefele jövet egy tök jó éttermet, elmehetnénk este, hm?- hajolt oda hozzám Seb, mikor épp a törölközőinken fekve napoztunk. Így késő délután már nem égetett annyira a nap, pont jó volt.  

- Nem akarunk inkább a teraszon vacsorázni?- toltam fel a napszemüvegem- olyan szép onnan a kilátás! A naplemente… naa, légyszi!- meresztettem rá nagy szemeket.

- Ahogy akarod- vont vállat-, viszont ha naplementében akarunk vacsorázni, akkor lassan felmehetnénk- állt fel, és lerázta a törölközőjéről a homokot.

- Oké- bólintottam, majd én is hasonlóképp tettem. Felém nyújtotta a kezét, mosolyogva kulcsoltam az ujjaimat az övébe, és kézen fogva sétáltunk fel a hotelhez. Amíg elmentem zuhanyozni, Seb rendelt kaját. Én jobban örültem volna, ha inkább jön velem fürdeni, de beletörődtem, hiszen lesz majd elég időnk még együtt.