2013. július 24., szerda

The fight is far from over - 3. rész

Sziasztooook! :)

Hosszú nyaralásos időszakok után, most egy kicsit úgy néz ki, hogy visszatértem, és egy darabig itthon is maradok! :) oké, nem tudom hogy ennek ki örül, ki nem... :D de a lényeg az, hogy itt vagyok, válaszolgattam a kommentekre mindenkinek (amiket egyébként nagyon szépen köszönök, édesek vagytok!♥), agyalok egy új kinézeten (nagy valószínűséggel TFIFFO-s fejléc lesz), és lassan az íráshoz is hozzá kell fogjak... na, de nem is fárasztalak most ezzel titeket, hoztam nektek frissként egy új részt a TFIFFO-ból, méghozzá a harmadikat! :)
Jó olvasgatást mindenkinek! ;)



 3. rész: Éjszakai beszélgetés



Igen, Pierre volt az, akibe beleütköztem. Némán néztem fel rá, és próbáltam valamit leolvasni az arcáról, de megint csak azt a zavarral keveredő döbbenetet láttam tükröződni a vonásában.
- Pierre! Hát te?- szólaltam meg végül.
- Nem tudtam aludni- felelte csendesen.
- Ismerős az érzés. Kérsz egy teát?- ajánlottam fel.
- Aha, az jó lenne, köszi.
És csend. Nehezen bírtam már ezt. Vajon rákérdezzek-e? Gépiesen járt a kezem, ahogy bekapcsoltam a vízforralót és elővettem a bögréket. Valahogy kissé megnyugtatott az ismerős mozdulatok sorozata. Mikor kész lett a tea, Pierre elé raktam a bögrét, és leültem vele szembe.
- Köszönöm- motyogta, de rám se nézett.
- Mi van veled Pierre?- bukott ki belőlem a kérdés. Egyszerűen nem tudtam tovább visszafogni magam. Letettem a teámat, és megragadtam az asztalon lévő kezét- nézz már rám!- kérleltem már szinte kétségbeesve. A tekintete, most még az előbbieknél is zavartabb volt, már ha ez lehetséges. Sóhajtott, és végre felnézett.
- Nem értelek Liza- vallotta be.
- Legalább akkor kölcsönös az érzés- kissé megnyugtatott az őszinte hangja. Tudtam, hogy bármi miatt is ilyen velem, most őszinte lesz hozzám- miért viselkedsz így?
- Ennek egyszerű oka van, azt hittem, tudod- mondta szomorúan.
- Nem, nem tudom. Magyarázd el, kérlek!
-  Liz, én szörnyen sajnálom!- szólalt meg hirtelen egy pici hallgatás után. A tekintete elgyötört volt, és szomorú- nagyon bánt, ami történt, és nagyon szégyellem magam- hadarta. Én annyira megdöbbentem, hogy meg sem tudtam szólalni- miattam el kellett jönnöd otthonról, és ezek után te még mindig szeretettel tudsz hozzám szólni… miután tönkre tettem az életed. Nem tudom, hogy vagy képes erre, és ez szörnyen összezavar, én azt hittem…
- Pierre! Fejezd ezt be!- fojtottam belé a szót- miket beszélsz itt össze-vissza? Nem miattad kellett eljönnöm, és nem te voltál az, aki felforgatta az életem. Én nem voltam elég erős ahhoz, hogy megbirkózzak azzal, ami a nyakamba szakadt hirtelen.
- De én állítottalak választás elé! Apa szerint én üldöztelek el…- rám emelte a tekintetét, a szemében végtelen fájdalom…
- Biztos csak hirtelen felindulásból mondta. Hisz tudod milyen.
- Szóval nem haragszol rám?- kérdezte, én meg csak megráztam a fejem- tudod, sok időt töltöttem az elmúlt 2 évben New Yorkban, de nem mertelek felhívni, pedig nem egyszer megfordult a fejemben. Azt hittem, borzalmasan utálsz, és látni sem akarsz többet… állandóan ezen kattogott az agyam, és szörnyen bántott ez az egész!
- Már hogy utálnálak? Pierre, a bátyám vagy!- álltam fel, megkerültem az asztalt, és átöleltem.
- Csodállak ezért Lizzy. Én a mai napig nem tudtam ezt saját magamnak megbocsátani, benned pedig még csak fel sem merült, hogy hibáztass.
- De felmerült. Csak hamar rájöttem, hogy valójában te nem tehetsz róla.
- Már hogyne tehetnék, miattam…
- Elég!- fojtottam belé ismét a szót- nem akarom, hogy ilyeneken rágódj, és amúgy is eleget szenvedtél már emiatt. Sajnálom. Felejtsük el ezt az egészet. Én nem haragszom, és szeretlek, az újságírók meg az egész média pedig elmehet a pokolba!
- Nem is tudod mennyit jelent ez nekem!- sóhajtott- azóta kínoz ez a dolog, amióta eljöttél otthonról. Ha Jay nem beszél rá, magamtól talán soha nem tudtam volna elég bátorságot gyűjteni, hogy ide jöjjek. Túlságosan féltem attól, hogy nagyon dühös vagy, és…
- Kérlek!- vágtam közbe- rossz hallgatni, hogy ennyi gondot okoztam neked.
- Hidd el, kárpótol amiket az előbb mondtál. Meg se érdemlek egy ilyen jó tesót!
Elmosolyodtam, és leírhatatlan boldogság töltött el. Végre lezártuk ezt az egészet Pierre-el! Nagyon megérdemelte már, hogy megnyugodjon a lelkiismerete, 2 év bizony nagyon hosszú idő, ha végig egy kérdésen rágódsz… és nekem is jól esett, hogy tisztáztuk.
Még beszélgettünk egy kicsit, elszürcsölgettük a teánkat, majd tekintve hogy hajnali 4 volt, mindketten úgy döntöttünk, jobb ha megyünk aludni.
Ezek után már nyugodtan aludtam. Rég nem történt velem semmi, ami ennyire boldoggá tett volna.
Másnap reggel ordítozásra ébredtem, és hallottam, hogy valakik fel-alá rohangálnak a lakásban. Már épp ki akartam ugrani az ágyból, hogy megnézzem mi történik, mikor eszembe jutottak az otthoni reggelek. Szinte kivétel nélkül így kezdődtek… „Reggeli előtt nem akarok hullát látni, szóval még ne öljétek meg egymást”- ezt mondta mindig apa. De igazából sose akartuk komolyan legyilkolni egymást, csak hülyültünk, kergetőztünk, csikiztük egymást, párnacsatáztunk… mikor mit. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a gyerekkorunk, és egyre jobban örültem annak, hogy itt vannak a srácok.
Kimásztam az ágyból, felvettem a köntösöm, és a konyha felé vettem az irányt. Csináltam nekik reggelit, meg kávét.
- KÁVÉÉ!- rohant be Jay, valószínűleg megérezhette a levegőben terjengő illatot.
- Van valami kaja is!?- jelent meg Pierre is a nyomában.
- Nektek is jó reggelt!- nevettem- ott a rántotta a tűzhelyen.
Persze rögtön megrohamozták a kaját, egymást lökdösve, mint két óvodás.
- Imádlak- közölte később Jay, teli szájjal természetesen.
- Ezt most nekem mondod, vagy a rántottának?- kérdeztem nevetve.
- Természetesen a rántottának- forgatta a szemét.
- Akkor jó. Csináltam nektek kávét. Sok tej, két cukor, ha jól emlékszem?- tettem hozzá mosolyogva.
- Még azt is megjegyezted, hogy szeretem a kávét!- Pierre meglepetten- wow, Chuck-nak ez majd 5 év alatt sem sikerült- röhögött.
- Tényleg Pierre, mi van a srácokkal?- kérdeztem. Ismertem őket is, régen sokat lógtunk együtt, meg szerettem hallgatni, ahogy próbálnak.
- Készülünk kiadni a második lemezt- közölte Pierre büszkén- már megírtuk a dalokat, most intézem a stúdiót.
- Gratulálok. Itt veszitek fel a számokat New Yorkban? Mert ha igen, lakhatnátok mind itt- ajánlottam- nagyon rég láttam a srácokat.
- Akkor talán néha be kéne kapcsolnod a tévét!- viccelődött Pierre.
- Igen, tudom hogy olyan híresek vagytok, hogy a csapból is ti folytok- forgattam a szemem nevetve. Majd az órára pillantottam, és elkáromkodtam magam.
- Mi az?- nézett rám Jay értelmesen.
- Órára kell mennem- feleltem- ti csak érezzétek itthon magatokat, adok kulcsot hogy ha valamerre el akartok menni, be tudjátok zárni a lakást.
- Nekem is mennem kell, megbeszélésem van, meg intéznem kell a stúdiót- Pierre.
- Akkor azt hiszem, rám marad a dolgok azon része, hogy érezzem itthon magam- mondta Jay- de ebbe ugye a mosogatás nem tartozik bele?- húzta a száját.
- Azt mondtam, érezd otthon magad! Otthon se szoktál ilyesmiket csinálni…- nevettem.
- Jó, ez igaz…- ismerte be.
Pierre még befejezte a kajálást, mindketten összeszedtük magunkat, majd együtt indultunk el, felajánlotta hogy elkísér az egyetemig. Némán sétáltunk egymás mellett, de ez most egyáltalán nem olyan kínos csönd volt, mint az éjjeli beszélgetésünk előtt.  
- Lizzy- szólalt meg Pierre- lehetne egy kérésem?- megint azt a bizonytalanságot láttam csillogni a szemében, és ez nem tetszett. Nagyon nem tetszett…

4 megjegyzés:

  1. Szia.!
    Naa...örülök, hogy megbeszélték a dolgokat és most már minden okés...Nem is gondoltam volna, hogy Pierre-t ennyire bántják a dolgok..
    A reggeli ébresztést meg el tudom képzelni..:))
    Most viszont ismét kíváncsivá tettél, hogy milyen kéréssel fordul majd Pierre Lizzy felé..:)
    Yep..újra otthon..:)
    puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      hát, muszáj volt már :) nem, és pont ez volt benne a "fordulat" :)
      háát, a következő részből kiderül! ;) puszi♥

      Törlés
  2. szia!
    jó hogy megbeszélték a dolgokat, bár én még mindig kíváncsi lennék hogy pontosan mi is történt..:D
    a vége nem hagy nyugodni, mint mindig találsz valami utat hogy egyre jobban várjuk a következő részt :D hát ez sikerült:))
    puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      azt nem gondoltam részletezni, mert nem az a lényeg. annyi az egész, hogy Lizzy-t nem hagyta élni a média, mert hogy ugye Pierre féltesója, neki meg ebből elege lett, és eljött. ennyi a sztori :)
      igyekeztem, hiszen ismersz, haha:D
      puszi♥

      Törlés