Hosszú nyaralásos időszakok után, most egy kicsit úgy néz ki, hogy visszatértem, és egy darabig itthon is maradok! :) oké, nem tudom hogy ennek ki örül, ki nem... :D de a lényeg az, hogy itt vagyok, válaszolgattam a kommentekre mindenkinek (amiket egyébként nagyon szépen köszönök, édesek vagytok!♥), agyalok egy új kinézeten (nagy valószínűséggel TFIFFO-s fejléc lesz), és lassan az íráshoz is hozzá kell fogjak... na, de nem is fárasztalak most ezzel titeket, hoztam nektek frissként egy új részt a TFIFFO-ból, méghozzá a harmadikat! :)
Jó olvasgatást mindenkinek! ;)
3. rész: Éjszakai beszélgetés
Igen,
Pierre volt az, akibe beleütköztem. Némán néztem fel rá, és próbáltam valamit
leolvasni az arcáról, de megint csak azt a zavarral keveredő döbbenetet láttam
tükröződni a vonásában.
-
Pierre! Hát te?- szólaltam meg végül.
-
Nem tudtam aludni- felelte csendesen.
-
Ismerős az érzés. Kérsz egy teát?- ajánlottam fel.
-
Aha, az jó lenne, köszi.
És
csend. Nehezen bírtam már ezt. Vajon rákérdezzek-e? Gépiesen járt a kezem,
ahogy bekapcsoltam a vízforralót és elővettem a bögréket. Valahogy kissé
megnyugtatott az ismerős mozdulatok sorozata. Mikor kész lett a tea, Pierre elé
raktam a bögrét, és leültem vele szembe.
-
Köszönöm- motyogta, de rám se nézett.
-
Mi van veled Pierre?- bukott ki belőlem a kérdés. Egyszerűen nem tudtam tovább
visszafogni magam. Letettem a teámat, és megragadtam az asztalon lévő kezét-
nézz már rám!- kérleltem már szinte kétségbeesve. A tekintete, most még az
előbbieknél is zavartabb volt, már ha ez lehetséges. Sóhajtott, és végre
felnézett.
-
Nem értelek Liza- vallotta be.
-
Legalább akkor kölcsönös az érzés- kissé megnyugtatott az őszinte hangja. Tudtam,
hogy bármi miatt is ilyen velem, most őszinte lesz hozzám- miért viselkedsz
így?
-
Ennek egyszerű oka van, azt hittem, tudod- mondta szomorúan.
-
Nem, nem tudom. Magyarázd el, kérlek!
- Liz, én szörnyen sajnálom!- szólalt meg
hirtelen egy pici hallgatás után. A tekintete elgyötört volt, és szomorú-
nagyon bánt, ami történt, és nagyon szégyellem magam- hadarta. Én annyira
megdöbbentem, hogy meg sem tudtam szólalni- miattam el kellett jönnöd
otthonról, és ezek után te még mindig szeretettel tudsz hozzám szólni… miután
tönkre tettem az életed. Nem tudom, hogy vagy képes erre, és ez szörnyen
összezavar, én azt hittem…
-
Pierre! Fejezd ezt be!- fojtottam belé a szót- miket beszélsz itt össze-vissza?
Nem miattad kellett eljönnöm, és nem te voltál az, aki felforgatta az életem.
Én nem voltam elég erős ahhoz, hogy megbirkózzak azzal, ami a nyakamba szakadt
hirtelen.
-
De én állítottalak választás elé! Apa szerint én üldöztelek el…- rám emelte a
tekintetét, a szemében végtelen fájdalom…
-
Biztos csak hirtelen felindulásból mondta. Hisz tudod milyen.
-
Szóval nem haragszol rám?- kérdezte, én meg csak megráztam a fejem- tudod, sok
időt töltöttem az elmúlt 2 évben New Yorkban, de nem mertelek felhívni, pedig
nem egyszer megfordult a fejemben. Azt hittem, borzalmasan utálsz, és látni sem
akarsz többet… állandóan ezen kattogott az agyam, és szörnyen bántott ez az
egész!
-
Már hogy utálnálak? Pierre, a bátyám vagy!- álltam fel, megkerültem az asztalt,
és átöleltem.
-
Csodállak ezért Lizzy. Én a mai napig nem tudtam ezt saját magamnak
megbocsátani, benned pedig még csak fel sem merült, hogy hibáztass.
-
De felmerült. Csak hamar rájöttem, hogy valójában te nem tehetsz róla.
-
Már hogyne tehetnék, miattam…
-
Elég!- fojtottam belé ismét a szót- nem akarom, hogy ilyeneken rágódj, és amúgy
is eleget szenvedtél már emiatt. Sajnálom. Felejtsük el ezt az egészet. Én nem
haragszom, és szeretlek, az újságírók meg az egész média pedig elmehet a
pokolba!
-
Nem is tudod mennyit jelent ez nekem!- sóhajtott- azóta kínoz ez a dolog,
amióta eljöttél otthonról. Ha Jay nem beszél rá, magamtól talán soha nem tudtam
volna elég bátorságot gyűjteni, hogy ide jöjjek. Túlságosan féltem attól, hogy
nagyon dühös vagy, és…
-
Kérlek!- vágtam közbe- rossz hallgatni, hogy ennyi gondot okoztam neked.
-
Hidd el, kárpótol amiket az előbb mondtál. Meg se érdemlek egy ilyen jó tesót!
Elmosolyodtam,
és leírhatatlan boldogság töltött el. Végre lezártuk ezt az egészet Pierre-el!
Nagyon megérdemelte már, hogy megnyugodjon a lelkiismerete, 2 év bizony nagyon
hosszú idő, ha végig egy kérdésen rágódsz… és nekem is jól esett, hogy
tisztáztuk.
Még
beszélgettünk egy kicsit, elszürcsölgettük a teánkat, majd tekintve hogy
hajnali 4 volt, mindketten úgy döntöttünk, jobb ha megyünk aludni.
Ezek
után már nyugodtan aludtam. Rég nem történt velem semmi, ami ennyire boldoggá
tett volna.
Másnap
reggel ordítozásra ébredtem, és hallottam, hogy valakik fel-alá rohangálnak a
lakásban. Már épp ki akartam ugrani az ágyból, hogy megnézzem mi történik,
mikor eszembe jutottak az otthoni reggelek. Szinte kivétel nélkül így
kezdődtek… „Reggeli előtt nem akarok hullát látni, szóval még ne öljétek meg
egymást”- ezt mondta mindig apa. De igazából sose akartuk komolyan legyilkolni
egymást, csak hülyültünk, kergetőztünk, csikiztük egymást, párnacsatáztunk…
mikor mit. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a gyerekkorunk, és egyre jobban
örültem annak, hogy itt vannak a srácok.
Kimásztam
az ágyból, felvettem a köntösöm, és a konyha felé vettem az irányt. Csináltam
nekik reggelit, meg kávét.
-
KÁVÉÉ!- rohant be Jay, valószínűleg megérezhette a levegőben terjengő illatot.
-
Van valami kaja is!?- jelent meg Pierre is a nyomában.
-
Nektek is jó reggelt!- nevettem- ott a rántotta a tűzhelyen.
Persze
rögtön megrohamozták a kaját, egymást lökdösve, mint két óvodás.
-
Imádlak- közölte később Jay, teli szájjal természetesen.
-
Ezt most nekem mondod, vagy a rántottának?- kérdeztem nevetve.
-
Természetesen a rántottának- forgatta a szemét.
-
Akkor jó. Csináltam nektek kávét. Sok tej, két cukor, ha jól emlékszem?- tettem
hozzá mosolyogva.
-
Még azt is megjegyezted, hogy szeretem a kávét!- Pierre meglepetten- wow,
Chuck-nak ez majd 5 év alatt sem sikerült- röhögött.
-
Tényleg Pierre, mi van a srácokkal?- kérdeztem. Ismertem őket is, régen sokat
lógtunk együtt, meg szerettem hallgatni, ahogy próbálnak.
-
Készülünk kiadni a második lemezt- közölte Pierre büszkén- már megírtuk a dalokat,
most intézem a stúdiót.
-
Gratulálok. Itt veszitek fel a számokat New Yorkban? Mert ha igen, lakhatnátok
mind itt- ajánlottam- nagyon rég láttam a srácokat.
-
Akkor talán néha be kéne kapcsolnod a tévét!- viccelődött Pierre.
-
Igen, tudom hogy olyan híresek vagytok, hogy a csapból is ti folytok- forgattam
a szemem nevetve. Majd az órára pillantottam, és elkáromkodtam magam.
- Mi az?- nézett rám Jay értelmesen.
- Mi az?- nézett rám Jay értelmesen.
-
Órára kell mennem- feleltem- ti csak érezzétek itthon magatokat, adok kulcsot
hogy ha valamerre el akartok menni, be tudjátok zárni a lakást.
-
Nekem is mennem kell, megbeszélésem van, meg intéznem kell a stúdiót- Pierre.
-
Akkor azt hiszem, rám marad a dolgok azon része, hogy érezzem itthon magam-
mondta Jay- de ebbe ugye a mosogatás nem tartozik bele?- húzta a száját.
-
Azt mondtam, érezd otthon magad! Otthon se szoktál ilyesmiket csinálni…-
nevettem.
-
Jó, ez igaz…- ismerte be.
Pierre
még befejezte a kajálást, mindketten összeszedtük magunkat, majd együtt
indultunk el, felajánlotta hogy elkísér az egyetemig. Némán sétáltunk egymás
mellett, de ez most egyáltalán nem olyan kínos csönd volt, mint az éjjeli
beszélgetésünk előtt.
-
Lizzy- szólalt meg Pierre- lehetne egy kérésem?- megint azt a bizonytalanságot
láttam csillogni a szemében, és ez nem tetszett. Nagyon nem tetszett…
Szia.!
VálaszTörlésNaa...örülök, hogy megbeszélték a dolgokat és most már minden okés...Nem is gondoltam volna, hogy Pierre-t ennyire bántják a dolgok..
A reggeli ébresztést meg el tudom képzelni..:))
Most viszont ismét kíváncsivá tettél, hogy milyen kéréssel fordul majd Pierre Lizzy felé..:)
Yep..újra otthon..:)
puszi <3
Szia
Törléshát, muszáj volt már :) nem, és pont ez volt benne a "fordulat" :)
háát, a következő részből kiderül! ;) puszi♥
szia!
VálaszTörlésjó hogy megbeszélték a dolgokat, bár én még mindig kíváncsi lennék hogy pontosan mi is történt..:D
a vége nem hagy nyugodni, mint mindig találsz valami utat hogy egyre jobban várjuk a következő részt :D hát ez sikerült:))
puszi <3
Szia
Törlésazt nem gondoltam részletezni, mert nem az a lényeg. annyi az egész, hogy Lizzy-t nem hagyta élni a média, mert hogy ugye Pierre féltesója, neki meg ebből elege lett, és eljött. ennyi a sztori :)
igyekeztem, hiszen ismersz, haha:D
puszi♥