A szerelem nem ismer lehetetlent! - 59. *BEFEJEZŐ RÉSZ*

Sziasztok! :)

Tudom, mára ígértem ezt a posztot, hát be is tartom, nem tudom már tovább húzni... nehéz lenne leírni most, hogy mi kavarog bennem. Ugyan már hónapokkal ezelőtt befejeztem a történet írását, de most, hogy felteszem az utolsó részt, most érzem igazán azt, hogy itt a vége... 
Remélem Ti is ugyan úgy megszerettétek, Ti is ugyan annyi örömötöket leltétek benne, mint én magam az írásában. Biztos lesznek pillanataim, amikor hiányozni fog majd ez a sztori, de most úgy érzem, sikerült egy kerek befejezést összehoznom, ami méltó lezárás... hát, jó olvasást kívánok Nektek az utolsó részhez! :')

59. rész: *BEFEJEZŐ RÉSZ*

*** 16 évvel később ***

A montreali Bell Center zsúfolásig tömve volt, rajongók, ezrei, tízezrei töltötték meg a hatalmas arénát, egy tűt sem lehetett volna leejteni a tömegben. Szerencsére az öltözők és a színpadfeljáró környékét lezárták, és ügyeltek arra, hogy senki ne is jusson be, akinek semmi keresnivalója ott. Ahogy befelé sétáltam, engem is megállítottak a biztonsági őrök, de csak felmutattam a belépőkártyám, és tovább is engedtek. Mosolyogva haladtam el az első öltözőajtó előtt, amin a „New Generation – elő zenekar” felirat állt. Mielőtt a második ajtóhoz érhettem volna (Simple Plan –hirdette rajta a tábla nagy betűkkel) az kivágódott, és David jelent meg.

- Nem láttad Adam-et?- szegezte nekem a kérdést rögtön.

- Nem- ráztam a fejem- a te fiad, én vigyázzak rá?! Biztos a többiekkel van, nem?

- De, biztos. Csak indulás előtt eléggé izgult.

- Matt is. De majd kinövik- mosolyodtam el.

***

- Helló Montreáááááááál!!!- a tömeg hatalmas sikítozásban tört ki- készen vagytok egy hatalmas bulira!?- ismét sikítozás- nem hallom! Ki akar bulizni ma este velünk!?- a tömeg már-már dobhártyaszaggató hangerővel zúgott fel- fogadjátok szeretettel a Simple Plan ma esti elő zenekarát, a New Generation-t! A mikrofonnál Matt Lefebvre, a dobok mögött Adam Desrosiers, a gitároknál Ben Bouvier, Ryan Comeau és Tony Stinco!

Mi is egy emberként kiáltottunk fel, ahogy a fiúk a színpadra léptek. Izgultunk velük, helyettük, értük. A srácok különösen, hiszen látni a fiaikat a színpadon, ott, ahol egykor ők álltak kezdő bandaként, felfoghatatlan érzés volt nekik. De nem kellett aggódnunk, Matt-éknek volt kitől tanulniuk, hogy hogyan kell a hangulatot csinálni. Mire lejöttek a színpadról a tömeg már táncolt, énekelt.

- Jók voltatok!- pacsizott le egyenként a srácokkal Pierre, majd a fiát a végén magához ölelte.

- Kösz! De Matt elrontotta az egyik dal refrénjét- nevetett Ben.

- Jobban tennéd, ha a saját dolgodra figyelnél legközelebb!- morgott Matt.

- Hé, a gitárszólók tökéletesek voltak!- húzta ki magát Ben (na igen, az apja egóját örökölte :D)

- Nem hagynátok abba, jók voltunk és kész!- szólt rájuk békítően Ryan. Érdekes volt látni, hogy amíg a Simple Plan-ben Chuck volt az, aki állandóan békítgette a vitázókat, a gyerekeink bandájában a fia, Ryan tette meg ugyan ezt. Fura volt látni, ahogy felnőnek, és a srácok egyes szokásai, viselkedés mintái visszaköszönnek a fiúkban.

- Ideje mennünk, már türelmetlen a tömeg- jegyezte meg Jeff. És valóban, a rajongók már skandálták, hogy „Simple-Plan! Simple-Plan!”- ez volt az első nagy show-tok, ez csak a kezdet!- pacsizott le ő is a fiával, Tony-val. Majd a srácok eltűntek a színpadfeljáró felé.

- Sophie-ék is itt vannak?- fordult hozzám Matt.

- Persze, a nővéred ki nem hagyta volna az első koncertedet!- mosolyogtam.

- Biztos Alex-el nyalják egymást valahol!- nevetett Tony.

- Anthony Stinco!- szólt rá Lachell- moderáld magad! A bátyád és Sophie kapcsolata nem rád tartozik!

- Hagyd csak Lach, szerintem amúgy igaza van- csitítottam vigyorogva. Tony kissé szabad szájú gyerek volt, de nagyon is nyitott, és ennek én rettentően örültem. Szerencsére nem tett benne sok kárt a szülei válása… igen, Lily és Jeff sajnos elváltak, Lily lelépett, és Jeff-nek itt maradt a 3 gyerek. De nem kellett őt féltenünk, eleinte kicsit padlón volt ugyan, de hamar talpra állt. A gyerekek meg így is hatalmas családban nőttek fel… bár Alex már nem volt annyira gyerek, idén töltötte be a 21-et.

- Szuperek voltatok!!- szaladt be egy barna hajú kislány az öltözőbe, és a bátyja, Ryan nyakába ugrott.

- Köszi Emma!- ölelgette meg, majd letette a húgát- anya és Hannah?- érdeklődött Melanie, és a másik húga után Ryan.

- Mindjárt jönnek- felelte Emma.

- Hé, a srácok már elkezdték, nem is akartok tombolni egy Simple Plan koncerten!?- jelent meg Dannie a kislányával, Julie-val.

- Láttunk már elég SP koncertet- legyintett Lachell nevetve. De azért odaálltunk a színpad széléhez. Oké, nem igazán fértünk oda mind, szóval inkább a gyerekek álltak oda. Lachell, Melanie, Dannie és én pedig hátrébbról figyeltük őket, és a férjeinket a színpadon.

- Hihetetlen, hogy milyen gyorsan múlik az idő…- sóhajtott Lachell.

- Ne is mond, Sophie jövőre nagykorú lesz, a fiam pedig egy punk-rock banda frontembere…!  

- Emlékeztek még a meglepetés esküvőnkre Chuck-al?- nosztalgiázott Melanie- jövő hónapban lesz 17 éve… Ryan, Hannah és Emma pedig olyan gyorsan nőnek! Már Emma is 7 éves…

- Julie is 9 már, pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy pici baba volt. Adam pedig tiszta apja, most éppen szőkére akarja festetni a haját… agyrém ez a gyerek!- nevetett Dannie.

- Minek mentél hozzá egy lökötthöz!?- viccelődött Lachell.

- Pont te kérded?- vonta fel a szemöldökét Dannie- megérthetnéd a helyzetem, hiszen a tiéd is hasonló!

- Néha úgy érzem, hogy még mindig 20 évesek vagyunk! Legalábbis pont olyan gyerekesen viselkedtek!- nevettem.

Miután a srácok befejezték a koncertet, most kivételesen nem osztogattak aláírást, mert meg akartuk ünnepelni a sikert. A gyerekek első olyan koncertje volt, amit ekkora tömegnek adtak, és a közönség egyenesen imádta őket. Egyértelműen elindultak azon az úton, amit az apjaik is bejártak. Egy interjúban felmerült a kérdés, hogy nem bánom-e, hogy Matt is zenész lett? De nem, nem bánom. Látom a fiamon, hogy ez teszi boldoggá, ez az, amit csinálni akar. Miért zavarna akkor?

Sophie pedig pszichológiát tanul az egyetemen, és együtt van Alex-el, Jeff legnagyobb fiával. Eleinte valamiért nem nagyon tetszett nekünk a dolog, mert nem akartuk, hogy viszály legyen, ha esetleg szakítanak, de kitartottak egymás mellett, már másfél éve együtt voltak, és boldognak tűntek. 

Sebastien-nel nemrég ünnepeltünk a 15. házassági évfordulónkat, és meg kell mondjam, minden sokkal jobban alakult az elmúlt években, mint ahogy bármelyikünk remélni merte. Jeff-ék válását leszámítva semmi nem volt, ami bezavart volna a tökéletes összképbe, és ez is már csak egy egyre halványodó árnyék volt.

Mindent összegezve: boldogan éltük az életünket, ami közel sem volt probléma és nehézségmentes, de a hibái tették olyan tökéletessé!

**VÉGE**