The fight is far from over - 10. rész

Sziasztok! :)

Ma is jelentkezem az ígért frissel, és személy szerint rém büszke vagyok magamra, hogy be tudtam tartani a "határidőt". Az írással is lassan-lassan haladgatok, szóval minden jó :)
Köszönöm szépen azoknak, akik írtak kommentet az előző bejegyzéshez, sokat jelent nekem!♥
És akkor a mai friss: TFIFFO - 10. rész. Tudom, nem igazán illik ilyet mondani(/írni) a saját írásomra, de talán az egész sztoriból ez az egyik kedvenc részem... ne kérdezzétek miért, nem tudnám megmondani! Remélem, Nektek is tetszeni fog! :)

 10. rész: Fogalmam sincs, mi történik!

Zavaromat egy mosollyal próbáltam leplezni, de azért nem kerülte el a figyelmem, hogy Ő is épp ugyan annyira zavarba jött mint én, már ha nem jobban. Bámultunk egymásra, és egyikünk sem nyúlt újra a kilincs felé. Valami vibrált köztünk a levegőben, és úgy éreztem, még mindig forró a bőröm, ahol hozzámért.

- Ne haragudj, Lizzy- szólalt meg végül, a hangja kissé rekedtes volt.

- Semmi… semmi baj- még mindig gyorsabban vettem a levegőt.

Nem tudtam volna magyarázatot adni a történtekre. És arra sem, hogy mitől ez a hirtelen vágy és forróság, ami elöntött. Azon kaptam magam, hogy a képzeletemben már meztelenül ölelkezünk… jézusom, hát teljesen elment az a kis maradék eszem is?? És miért pont most?? Miért pont Ő?? Próbáltam kiverni az előbbi képet a fejemből… nem szokásom csak így megkívánni valakit, sőt. Ez inkább Pierre-re jellemző. Bár, elvégre rokonok vagyunk… teljesen új, és idegen volt számomra ez a fajta lángolás. Nem szerelem, ez csak testi vágy, ezzel nyugtattam magam. Hiszen már mióta nem voltam senkivel. Igen, ez biztos csak attól lehet- legalábbis ezt hajtogattam magamban, és igyekeztem nem Rá nézni. De azért kíváncsi lettem volna, hogy az Ő fejében mik játszódnak le. A kilincshez nyúlt, és kinyitotta a teraszajtót.

- Csak utánad- szólalt meg egy kis mosoly kíséretében. Egy „köszönöm”-öt elmotyogva kiléptem a kissé hűvös éjszakába. Reméltem, hogy ez majd megnyugtat, kitisztítja a fejem, és végre a szívem is visszaáll a normális tempóra. De erre azt hiszem hiába vártam. Szerettem volna mondani valamit, egy könnyű csevejjel elütni ezt a kínos szitut, de hiába találtam meg vele mindig is a közös hangot, most semmi értelmes nem jutott az eszembe. Megfordultam, hátha az arcáról le tudok olvasni valamiféle érzelmet, de nem számítottam arra, hogy közvetlen mögöttem áll. Rám emelte a pillantását, mélyen egymás szemébe néztünk. Legnagyobb meglepetésemre, amennyire ki tudtam venni a vonásaiból, neki is hasonló dolgok járhattak a fejében, a szemében ugyan azt a vágyat láttam tükröződni, amit én is éreztem. Kezdtem kissé elveszíteni a fejem. Elvesztettem a kontrolt a gondolataim felett, a fantáziám egyre messzebbre szárnyalt, nem tudtam neki megálljt parancsolni. Az agyam a leglehetetlenebb kérdésekkel állt elő… vajon milyen érzés lenne a karjaiban lenni? Hogyan csókol? Tudni akartam. Érezni akartam. Ahogy a bőre az enyémhez ér, az ajkát az én ajkamon… ez őrültség! Próbáltam nagy levegőket venni, hogy meg tudjak nyugodni, de csak az Ő illatát éreztem, és ez nem segített sokat.

- Mit keresel itt az éjszaka közepén?- minden próbálkozásom ellenére a hangom kissé remegett. Igyekeztem valami semleges témával előállni, kezdett zavarni a csönd kettőnk között.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

- Hát én… nem tudtam aludni- egész nyilvánvaló volt a válasz, és nem igazán tudtam, miért folytatjuk ezt az értelmetlen beszélgetést.

- Tudod Lizzy… tényleg hiányoztál- váltott hirtelen témát egy mosoly kíséretében. Nem igazán tudtam felvenni a beszélgetés fonalát, de azért megpróbáltam összekaparni valami épkézláb választ.

- Ezt már mondtad- mosolyodtam el én is.

- Mit tegyek, ha egyszer így van? De elég sokat változtál…

- Nem tudom, ezt most jó vagy rossz értelemben mondod-e – szólaltam meg, de igazából csak az időt próbáltam húzni ezzel. Hátha valami csoda folytán újra tudok majd tiszta fejjel gondolkodni.  

- Már hogy mondhatnám rossz értelemben? Régen is szép voltál, de mostanra gyönyörű nő lett belőled, és ezt te is tudod- simított ki egy hajtincset az arcomból. Elöntött a forróság, ahogy ismét hozzám ért, és amennyire sikerült megnyugodjak a kis beszélgetésünk alatt, ez most mind szertefoszlott. Kerek szemekkel bámultam rá, a szám kiszáradt, a torkomban gombócot éreztem, és nem tudtam kinyögni egy árva szót sem. De mit is mondhatnék erre?

- Ne haragudj- húzta vissza a kezét.

- Miért is kéne haragudjak?

- Nem állt szándékomban így letámadni ezzel, vagy bármi. Csak azt akartam, hogy tudd, hogyan is érzek…

- És, hogyan?- pillantottam fel rá. 

- Kedvellek… nagyon. Utólag visszatekintve, talán mindig is kedveltelek. De az én szememben mindig is csak Pierre húga voltál, és egy nagyon jó barát, és sosem jutott eszembe másként tekinteni rád.

- Még mindig Pierre húga vagyok- emlékeztettem-, de ha eddig nem, hát most miért?

- Nem tudom- rándított egyet a vállán- egyszerűen csak attól a perctől, hogy megláttalak a reptéren…

- Nehogy szerelmet vallj- szóltam közbe ijedten.

- Ott még azért nem tartok- nevette el magát.

- Akkor, hová akarsz ezzel kilyukadni?- kérdeztem. Sóhajtott, de nem válaszolt rögtön- szóval?- néztem rá kérdőn.

- Csak próbáltam volna diplomatikusan elmagyarázni, mennyire kívánlak… de ez elég nehéz, ha az ember nem tud tiszta fejjel gondolkodni- jelent meg egy kínos mosoly az arcán.  

Hiába igyekeztem visszatartani, elnevettem magam. Kérdő pillantást vetett rám, de anélkül is értettem, hogy mire vár választ, hogy kimondta volna.

- Tetszik a megfogalmazás- magyaráztam. Komolyan elgondolkodtam egy percig azon, hogy elmondjam-e, hogy én is hasonlóan érzek? De aztán inkább meggondoltam magam- tudod, ez így nem helyes. Legjobb lesz, ha mindketten visszamegyünk aludni, és majd holnap, tiszta fejjel megbeszéljük ezt…- javasoltam.

- Azt hiszem, igazad van- sóhajtott- hát akkor… jóéjt Lizzy- azzal belépett ez erkélyajtón, én pedig félig a hidegtől, félig a vágytól remegve bámultam utána a sötétbe.