The fight is far from over - 12. rész

Sziasztok! :)

Sajnálom, hogy ismét kicsit eltűntem, de tényleg nagyon sok a dolgom! Szerencsére most szünet lesz a jövő héten, szóval talán most kissé nyugisabb napok elé nézek. Bár mindig ezt hiszem, aztán kiderül, hogy mégsem...:D
Kis kárpótlás gyanánt ma is hoztam egy részt, és (remélhetőleg) holnap is lesz egy YCML-es friss! :)
Jó szórakozást a TFIFFO 12. részéhez! :)

12. rész: Bulizunk!

- Kész van mindenki, indulhatunk!?- kiabált Pierre a nappaliból.

- Még neeem!- ordított vissza David, a többiek szintén full hangerőn válaszoltak, hogy pillanat és jönnek, vagy épp már meg is jelentek.

- Mondd, ti így kommunikáltok!?- jöttem ki idegesen a fürdőből.

- Miért, hogyan kéne?- nézett rám értelmesen Pierre.

- Mondjuk nem kéne úgy üvölteni, hogy az összes ablak betörjön?!

- De hát mit csináljak, tudod ezek süketek- védekezett Pierre.

- Van lábad, menj oda, aztán kopogj be. Nehéz lenne?- forgattam a szemem.

- Igen- röhögött Pierre- DAVID!! Kész vagy már?!- üvöltött ismét.

- Te nem vagy normális, kiszakad a dobhártyám! Te ütődött…!- szitkozódtam.

- Jobb, ha hozzászoksz- nevetett Jeff, de olyan csúnyán néztem rá, hogy a torkára forrt a nevetés.

Közben rájöttem, hogy már mindenki majdnem kész, én meg köntösben ordibálok az idióta bátyámmal, szóval inkább beletörődtem, hogy sose volt normális, de ezek szerint már nem is lesz, és elmentem öltözni. A hajam meg a sminkem már kész volt, szóval csak belebújtam a ruhámba, amit már kiválasztottam. Fekete, pánt nélküli ruha volt, és igen rövid. Felvettem hozzá egy csini magas sarkú cipőt, majd gyorsan belepillantottam a tükörbe. Még picit átfésültem az ujjaimmal a hosszú barna hajam, megigazgattam a ruhám, és elégedetten vettem szemügyre a tükörképem.

- Lizzy, jössz már?- kopogott be Pierre.

- Jé, ide tudtál jönni ahelyett, hogy ordítasz mint a sakál?- léptem ki meglepetten az ajtón- egyébként igen, kész vagyok- mosolyogtam.

- Wow, hát ezért megérte várni- mért végig Chuck, majd neki is mosolyra húzódott a szája.

- Tényleg jól nézel ki Lizzy- forgatott körbe Pierre, de azért Chuck kapott tőle egy rosszalló pillantást, de nekem nem úgy tűnt, hogy ez igazán érdekli őt.

Majd mindenkinek sikerült elkészülnie, és indultunk is. A kedvenc clubom mellett döntöttem, ott mindig jó bulik szoktak lenni, és ismerve Pierre-t meg a srácokat, nekik való hely. Mire odaértünk, már egy csomó ember állt sorba, de erre számítani lehetett.

- Erre, srácok!- tereltem őket a VIP bejáró felé.

- Hogy akarsz te ott bejutni?- méregette Jeff a két ajtós szekrény méretű biztonságiakat.

- Megoldom, ne félj!- kacsintottam rá.

- Édes vagy hugi, de ide egy kis női báj nem elég- próbált visszahúzni a karomnál fogva Pierre.

- Nem is- ráztam a fejem- szia Dominic!- mentem oda az egyik biztonságihoz.

- Hello kislány! Hol hagytad Keylat és Jane-t?- köszönt nekem mosolyogva, és lehajolt, hogy puszit nyomjon az arcomra.  

- Nincsenek most itt. A bátyámmal jöttem, meg pár haverral. Ugye, megoldható…?

- Persze, gyertek!- intett a srácoknak, és bevitt minket a hátsó bejáraton. Nos igen, elég sűrűn járunk ide, így ismertem az egész személyzetet, a biztonságiakat, a pultost, mindenkit :D

- Apuék tudják, hogy ekkora partyarc lettél, hogy már VIP-nek számítasz New York egyik legmenőbb klubjában!?- viccelődött Pierre.

- Majd elmondom nekik holnap, amíg te a wc fölött imádkozol az életedért, és fogadkozol, hogy soha többet nem iszol ennyit!- nyújtottam rá a nyelvem.

Bent már nagyban tombolt a buli, jó hangos zene, részeg emberek (egyelőre még szalonképes állapotban), jó hangulat, és töméntelen mennyiségű pia.

- Igyunk egy kört, mit szóltok!?- javasoltam, és mivel mind bólogattak, megindultunk a bárpult felé. Hát, az egy körből mondjuk nem egy kör lett, közben én üdvözöltem pár ismerős arcot, a srácok elmászkáltak erre-arra, csajozni, táncolni, és amelyik visszajött, azzal mindig innom kellet egyet, szóval nem voltam már szomjas egy idő után.

- Maddie!- hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot- partyzunk, partyzunk? Majd reggel összeszedlek a bárpult alól!  

- Carly! Legutóbb is én vittelek haza!- emlékeztettem nevetve, majd megöleltem. Jóban voltunk, de kissé fura lány.

- Igyunk egyet- javasolta, mire bólintottam- Jane és Key is itt vannak valamerre?- nyújtogatta a nyakát a tömeget fürkészve.

- Nem, én…- kezdtem el magyarázni, mikor Pierre megölelt hátulról, vagyis inkább rám dőlt, ő is már kissé részeg volt.

- Oh, már értem!- nevetett Carly- ki a szerencsés?

- Félre érted, ő a bátyám- ráztam a fejem nevetve.

- Bemutathatnáál minket egym… egymásnak!- bökdösött Pierre.

- Carly – Pierre, Pierre – Carly- toltam oda a bátyámat a barátnőm mellé. Had legyenek el. Hasonló természetük volt, Carly is kedvelte az egy éjszakás kalandokat, csak úgy, mint Pierre. Jóban lesznek, úgy érzem :D

Körbe néztem, hogy merre vannak a többiek. David épp közeledett a bárpult felé, integetni kezdtem neki, mint egy hülye, hogy jöjjön oda.

- Lizzy!- dőlt rám ő is, és áradt belőle a pia szag- úgy érzem, hogy… hogy, te méég nem ittáál e… eleget!- magyarázta.

- Igazad van! Ezen segíteni kell! – nevettem, bár nekem is kissé nehezemre esett már normálisan beszélni. Majd vele is ittunk még egy kört- menjünk táncolniii!- jutott eszembe, és már ráncigáltam is David-et.

- Na de a whisky-m!

- Te részeges állat, mindig csak a pia! Gyere máár!- húztam.

Táncoltunk, majd előkerült Chuck, meg Jeff valami csajjal. Velük is ittunk még. Már mindenki eléggé bepiált, de még bírtuk a pörgést, mentünk vissza táncolni. Seb-et nem igazán tudtuk, merre van, Jeff eltűnt a nőjével, és a Pierre-Carly páros is felszívódott. Nem igazán tudtam követni, hogy ki kivel hol van és mit csinál, szóval az sem igazán rémlett, hogy David mikor keveredett el mellőlünk. Kettesben maradtunk Chuck-al. Az éjszaka történtek után nem igazán beszélgettünk, inkább kerülgettük csak egymást. Bár, most részegen ezzel kevésbé foglalkoztunk. Eltompult a józan gondolkodásunk, és csak felerősödtek az egymás iránti vágyaink… tudtam már akkor is, hogy ennek nem lehet jó vége, de a részeg énemet ez hidegen hagyta.

Ittunk még egy vodka-narancsot, majd mentünk táncolni. Átkarolta a derekam, én pedig szorosan hozzásimultam. Kezdtem ismét elveszíteni a fejem. Minden érintése ugyan olyan erővel hatott rám, mint tegnap éjjel. A szívem vadul dobogott, szerettem volna kettesben maradni vele.

- Gyere Lizzy- minta csak kitalálta volna, mi jár a fejemben, vagy csak neki is hasonló gondolatai támadtak, megfogta a kezem, és húzni kezdett ki a tömegből.

- Hová megyünk?- kérdeztem minden tiltakozás nélkül, de annál izgatottabban.

- Csak gyere…!- kacsintott rám.