The fight is far from over - 13. rész

Sziasztok! :)

Úgy akartam kezdeni ezt a mai bejegyzést, hogy "Most egy kicsit megborult a rend, ugyanis hétfő van, mégis TFIFFO részt hoztam Nektek..." de aztán rájöttem, hogy ez a rend - hiába is próbálkozom újra és újra- tulajdonképp a blogon itt már nem létezik :D nos, nem baj, egyszer talán ismét képes leszek normálisan hozni a fejezeteket, addig is pedig köszönöm a türelmeteket♥
Szóval, a mai friss pedig, a TFIFFO 13. része! Jó olvasgatást! :)

13. rész: Az ébredés kínos pillanatai…

Másnap reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, de amennyire szétcsaptuk magunkat, ezen nem is voltam meglepődve. Azon már inkább, hogy egy ágyban fekszem, bár talán még ez sem volt annyira furcsa. Na de az már egy picit, hogy fogalmam sem volt, hogy hol van ez az ágy :D na és hogy hogyan is kerültem oda… talány. Felemeltem a fejem, és körbepillantottam. Ruhák szétszórva, pár dolog leverve, egyszóval elég kaotikus állapotok uralkodtak. A szoba stílusából simán ki lehetett venni, hogy egy hotelban vagyok. Vagyok? Pontosítanom kell. Vagyunk! Ugyanis valaki átölelt hátulról, és édesen szuszogott. Igen, rögtön sejtettem, hogy ki is lehet az illető. A szívverésem azon nyomban felgyorsult… mi a fenét műveltünk tegnap éjjel?? Volt egy erős tippem, de magamban azon imádkoztam, hogy ne legyen igazam. Rém mérges voltam magamra, amiért hagytam, hogy ez megtörténjen…

- Chuck!- ébresztgettem őt finoman. Hagytam neki egy kis időt, amíg ő is sorba veszi a dolgokat, ahogy én is tettem- hol vagyunk?- kérdeztem tőle, mikor már úgy ítéltem meg, eléggé magához tért- és… mi történt? Te meg én…?

- Igen Lizzy, elég valószínű, hogy szeretkeztünk- mosolygott rám.

- Nagyon kérlek, ne tégy úgy, mintha ez olyan jó lenne!!- akadtam ki- Chuck Comeau, közölném veled, én nem az a lány vagyok, aki csak úgy bárkivel ágyba bújik!

- Nem is akárkivel tetted. És nem csak úgy.

- Ezt meg hogy értsem?- néztem rá zavarodottan.

- Ez nem csak sima szex volt- mosolygott ismét.

- Hanem?

- Azt nem tudhatom, hogy neked mit jelentett- bizonytalanodott el.

- De azt elmondhatnád, hogy neked mit- a szívem már olyan örült tempóban vert, hogy majd kiugrott a helyéről. Éreztem, hogy szédülök, de nem voltam biztos benne, hogy ez is a másnaposság mellékhatása. Halvány fogalmam sem volt, hogy mit fog erre válaszolni. Így csak vártam.

- Igazad volt aznap este. Ez így tényleg nem helyes. De azt szeretném, ha nem akadnál ki, tudod a szexhez is két ember kell, nem csak én akartam. Nem is tudom, mi ütött belénk… de nem tudtam mit kezdeni ezzel a vággyal, amit irántad érzek. Teljesen kikapcsolja a józan gondolkodásomat… akarlak téged.

- Már megkaptál- közöltem savanyúan. Egy pillanatig azt hittem, hogy talán többet jelentek neki, de a végén mégis ide lyukadtunk ki. Remek.

- Nem úgy, te kis buta- húzott magához- tudom, hogy ez így nem a legjobb kezdete egy kapcsolatnak… de én szeretném, ha velem lennél!

- Nos igen, eltaláltad!- nevettem fel hisztérikusan, és elhúzódtam tőle. Szükségem volt arra, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni, de erre az ő közelében esélyem se volt- nem a legjobb kezdet? El tudnál képzelni ennél kínosabb helyzetet? Mert én nem! És talán most jobb lenne, ha felöltöznénk, és hazamennénk…

- Lizzy!- kapta el a karom, és visszahúzott magához- kérlek!

- Mire Chuck? Mit akarsz még? Megkaptál! Nem elég? Hát sajnálom…- ugrottam ki az ágyból, és felrángattam magamra a bugyimat.

- Nem elég- kelt fel ő is, és megindult felém. Természetesen nem volt rajta semmi, én meg csak levegő után kapkodtam, és próbáltam nem elveszíteni a fejem. Csalódottan vettem tudomásul, hogy bármennyire is nem helyes, legszívesebben a karjaiba vetném magam, hagynám hogy öleljen, csókoljon, és hogy ismét megtörténjen köztünk minden, ami az éjjel megtörtént…

- Hallgass meg, kérlek!- jött oda hozzám. Felém nyújtotta a kezét.

- Ne érj hozzám!- léptem egy lépést hátra.

- Rendben- húzta vissza a kezét, bár láttam mennyire csalódott- talán az lenne a helyes, ha azt mondanám, hogy sajnálom ami történt. De tudod, nem akarok hazudni neked. Lehetek veled őszinte Lizzy?

- Megkérnélek rá- ezt hűvösen akartam kijelenteni, de igazából örültem, hogy egyáltalán meg tudok szólalni, még a hangom is remegett. A pillantásom a szájára szegeződött, próbáltam nem csak az ajkainak mozgását figyelni, hanem egyúttal a mondanivalója értelmét is felfogni.

- Nem sajnálom, ami történt. Inkább csak azt kívánom, bár józanok lettünk volna…

- Akkor nem történik meg- vágtam a szavába.

- Talán nem. De látod, pont ezt szeretném, ha megértenéd- lépett ismét egy lépéssel közelebb hozzám, de ezúttal nem tiltakoztam- azt sem bántam volna, ha nem így alakul. Mert már az is jó érzés, ha csak simán a közelemben vagy. Soha nem éreztem még így senkinél. Megfogtál, Lizzy. Nem tudlak kiverni a fejemből.

- Pedig jobban tennéd, ha megpróbálnád újra- nem tudtam megmagyarázni miért, de elfogott a kétségbeesés. Chuck és én? Működne ez? Vagy ez csak valamiféle buta fellángolás? Nem tudom! Nem tudtam, és időre volt szükségem ahhoz, hogy ezt átgondoljam…

- Miért kéne?- most már egész közel volt hozzám- ne nézz hülyének, Lizzy. Látom, ahogy rám nézel, érzem, hogy gyorsabban ver a szíved, ha csak hozzád érek, tudom, hogy téged sem hagy hidegen ez az egész, ami kettőnk között van…

Nem hagy hidegen? Nos, ennél finomabban már meg se lehetett volna fogalmazni. Egyenesen égtem a vágytól, hogy ismét a karjaiban tartson… nem, nem, nem! El kell ezt felejtsem… nagyon gyorsan! De vajon mit értett az alatt, hogy „ez az egész, ami kettőnk között van”?

- Mi van kettőnk között, Chuck?- kérdeztem elhaló hangon.

- Ez tőled függ, Lizzy- mondta lágyan- mit szeretnél, hogy mi legyen?

- Így elsőre mondjuk, egy kicsit több ruha…- mondtam bizonytalanul- így nem tudok tiszta fejjel gondolkodni- vallottam be pirulva. Erre szó nélkül megfordult, megkereste a boxerjét, és belebújt.

- Jobb?- nézett rám.

- Az isten áldjon meg, mind a ketten félmeztelenek vagyunk, hogyan is lehetne így komoly beszélgetést folytatni!?- nevettem el magam kínomban.

- Nekem nincs ellenemre a dolog- villantott egy pimasz kis mosolyt, amitől nekem a térdeim is elkezdtek remegni- figyelj Lizzy, nem értem, miért csinálsz ebből ekkora ügyet. Ami megtörtént, megtörtént, ezt már nem tudod visszacsinálni. És én nem kihasználni akarlak, csak szeretni, de te erre esélyt sem adsz- lépett oda hozzám, és megcsókolt- adj nekem egy esélyt! Egy esélyt… kettőnknek!