The fight is far from over - 14. rész

Sziasztok! :)

Igazából már tegnap ki akartam rakni az új részt, de aztán későn értem haza, és végül már nem volt hozzá kedvem/energiám.. igen, elég vészes hogy ha már egy bejegyzést megírni sincs erőm :D de 9 órám volt a suliban, aztán még utána 5 órát dolgoztam, szóval.. igen, mondhatni fáradt voltam, amikor este 11kor hazaértem.
Na, de most nem ez a lényeg, hanem a mai friss, ami: TFIFFO 14. része! Jó olvasgatást! :)

14. rész: Most akkor együtt vagyunk? Igen! Nem? Nem tudom!

Valami esélyről magyarázott… ő… én… mi. De nem tudtam felfogni az egészet. Elvesztem abban a csókban. Ismét érezni akartam az ajkait az enyémen. Ha egy percre is belegondoltam volna, valószínűleg igen hamar rájövök, hogy ez nem jó ötlet. De nem tettem. Csak az arcához hajoltam, és megcsókoltam újra. Érzékelhetően meglepődött, de gyorsan kapcsolt, átkarolta a derekam, és szorosan magához húzott. Először lágyan csókolt, majd egyre szenvedélyesebben. Éreztem, ahogy neki is gyorsul a szívverése. Felemelt, én meg a lábammal átkaroltam a csípőjét. Az ágyhoz vitt, majd finoman letett. Szorosan öleltük egymást, nem akartam semmire se gondolni. Hiába tudtam, hogy nem helyes. Nem érdekelt egyszerűen. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak… de hirtelen eltűnt az ajka, csalódottan nyitottam ki a szemem.

- Lizzy…- zihálta- nehéz ezt megtennem, de… abba kell ezt hagynunk!

- Azt mondtad, szeretni akarsz- mondtam kétségbeesetten. Nem akartam ennek a pillanatnak véget venni, nem akartam ésszerűen cselekedni…- hát akkor szeress!- kapaszkodtam a nyakába.

- Tudod, nehéz ellenállni, mikor így kérsz tőlem valamit. De nem tehetem meg… azt mondtad, ha józanok lettünk volna, nem történt volna semmi köztünk- emlékeztetett- meg azt, hogy a szex nem jó kezdet egy kapcsolathoz.

Be kellett látnom, hogy igaza van. Sóhajtva vettem tudomásul, hogy felkel, és magára kapja a földön heverő pólóját. Én is öltözködni kezdtem. Legszívesebben elbőgtem volna magam. Mi a fene ütött belém? Kb. épp most ajánlottam fel neki magamat… de ő visszautasította. Talán tényleg rendesen akarja ezt csinálni? Talán tényleg kellek neki? Talán van esélye kettőnknek? Talán…?

Mikor felöltöztünk és kissé összeszedtük magunkat, elindultunk hazafelé. Kilépve a hotelből, megtorpantam.

- Chuck- szólaltam meg.

- Igen?- lépett oda rögtön hozzám- mi baj?

- Mit fogunk mondani Pierre-nek? El vagyunk tűnve, aztán együtt hazaállítunk, azért ő se hülye, és ha ezt megtudja…

- Ne aggódj-, puszilt homlokon- én vállalok mindent, ami jár ezzel.

- Nem akarom, hogy ebből ügy legyen- ráztam a fejem- nem mondjuk el neki- döntöttem. 

- Azt hittem, adsz egy esélyt kettőnknek…

- Én adok is.

- Akkor előbb utóbb Pierre-nek is tudnia kell erről, mert mint ahogy te is említetted, nem hülye, észre fogja venni- mutatott rá.  

- Tudnia kell arról, hogy lefeküdtünk egymással? Nem, nem hiszem!- ráztam a fejem.

- Ja, hogy így értetted.

Közben megérkezett a taxink.

- Miért, mit gondoltál?- kérdeztem nevetve, miután bemásztunk az ülésre.  

- Azt hittem, azt nem akarod elmondani neki, hogy együtt vagyunk- jelentette ki egyszerűen, és átkarolta a vállam.

- Miért, együtt vagyunk?- néztem rá komolyan.

- Igen- jelentette ki határozottan, majd megcsókolt.

- Várj!- toltam el- attól, hogy szexeltünk, akkor már rögtön együtt vagyunk!? Nem gondolod, hogy kissé elkapkodtuk ezt a dolgot?

Erre nagyon furán nézett rám.

- Talán ezen azelőtt kellett volna elgondolkodni, mielőtt lefekszünk egymással- emlékeztetett.

- Tudom. Ne magyarázz, te is ugyan úgy benne voltál!

- Nem mondtam, hogy nem- válaszolt higgadtan- szóval, miért is nem tartod jó ötletnek ezt a kapcsolatot? Egyértelműen vonzódunk egymáshoz!

- Tudod Chuck, azt alkalmi szexnek hívják, amit azok csinálnak, akik vonzódnak egymáshoz. Egy kapcsolathoz pedig annál egy kicsit több kell!

- Szerintem nekünk simán megvan ez a „több”- hajolt hozzám, és végig csókolta a nyakamat- megteheted, hogy nem mondod ki szavakkal, de le tudod-e tagadni azt, ami nyilvánvalóan látszik?

Nem volt elég, hogy megint felizzott bennem a vágy, még ilyen zavaros értelmű szövegekkel is fáraszt… nem volt türelmem végig gondolni, hogy mit jelent, amit mondott. Nem is akartam semmivel sem foglalkozni most. Kapcsolat vagy kaland? Mi lesz ennek a vége?  És mit fogsz szólni Pierre? Mindezek a kérdések most igazán hidegen hagytak, és az esetleges következményekkel sem akartam számolni. Csak Chuck-ot akartam.

A hajába túrtam, és szenvedélyesen megcsókoltam, visszacsókolt, ugyan olyan türelmetlenül, ahogy én tettem, de mégis éreztem egy pici vonakodást.

- Liz- szakította félbe ismét a csókot-, ha csak nem akarsz itt, a taxiban szeretkezni, ezt most jobb, ha abba hagyod…- suttogta a fülembe zihálva.  

- Ki mondta, hogy nem akarok?- persze ezt azért nem gondoltam komolyan, de számomra most a helyszín nem volt túl érdekes.

- Kérlek- nyögte elgyötörten- ne csináld ezt velem! Így is elég nehéz visszafognom magam, ne tedd ezt nekem még nehezebbé…  

Sóhajtva visszahúztam a nyakát ölelő karjaimat, de azért hozzábújtam.

- Mit akarsz mondani Pierre-nek?- kérdezte egy kis idő múlva.

- Hogy érted?- néztem rá zavarodottan.

- Azt mondtad, nem akarod elmondani neki, ami köztünk történt, tehát gondolom hazudni fogsz. És nem ártana, ha beavatnál, hogy mit fogsz mondani, mert elég fura lenne, ha nálam is rákérdez, és mindketten más mesével állunk elő.

- Nem értem, miért vagy úgy oda, amiért nem akarom neki elmondani! Ez az egész a te érdekedben van, mert gondolom szükséged van még minden testrészedre.

- Csak nem akadna ki annyira, elvégre felnőtt nő vagy, el tudod dönteni, hogy kivel, mikor, mit csinálsz…

Erre csak hisztérikusan felnevettem.

- Ezt úgy mondod, mintha ez most az én döntésem lett volna, hogy szexeljünk!

- Jó, na… vannak kivételes alkalmak, amikor nem tudod eldönteni- vigyorgott- akkor kénytelen vagy az érzéseidre hagyatkozni.

- Hát persze- hagytam rá- szóval, a következő a sztori, ha Pierre kérdi: összefutottam ismerősökkel, ők hívtak máshova partyzni, te meg eljöttél velem, hogy ne menjek egyedül… jó lesz?

- Örülnék, ha inkább megmondanánk neki, hogy együtt vagyunk- húzta a száját.

- De nem vagyunk!- figyelmeztettem.

- Nem?- ez még inkább nem tetszett neki.

- Egyelőre még nem- tettem hozzá mosolyogva- végig kell ezt még gondoljuk. Hagyj nekem egy kis időt, kérlek- váltottam komolyra.

- Én nem akarok gondolkodni rajta. De ha neked idő kell… amire érdemes, arra tudok várni- nyomott egy puszit a számra.

Majd megállt a taxi, mi meg kiszálltunk. Felmentünk lifttel, majd az ajtó előtt megtorpantam.

- Te Chuck- néztem rá- a többieknek nem volt kulcsuk a lakáshoz…

- Komolyan?- tört ki belőle a nevetés.

- Ez nem vicces- mondtam, de én is egy kicsit nevettem. Majd kinyitottam az ajtót, azért körülnéztünk benn, hátha volt annyi esze valamelyiknek, hogy eltegye a pótkulcsot indulás előtt, és így esetleg bejutottak, de nem voltak sehol.

- Hol lehetnek ezek a hülyék!?- sóhajtottam aggodalmasan.