The fight is far from over - 17. rész

Sziasztok! :)

Ez az utolsó bejegyzésem idén, és ezt is kapkodva írom, mert elutazom ma (igen, 10 perc múlva indulunk, én pedig itt ülök pizsamában, és blogbejegyzést írogatok :D) de nem akartalak titeket friss nélkül hagyni :)
Szóval azt hiszem majd az újévi posztba sűrítem mindazt, amit ide terveztem, most csak annyit mondanék, hogy mindenki érezze jól magát a szilveszteri buliban, és vigyázzatok magatokra! puszi♥
Friss: TFIFFO - 17. rész

17. rész: Veszekedés

Felmentünk a tetőre, és az első, amit megpillantottam, ahogy ott fekszenek a medence melletti nyugágyakban.

- Pierre, David, Jeff!!- rohantam oda hozzájuk.

- Jesszus, mi van!?- Pierre ijedtében kiborult a nyugágyból, én meg ráugrottam, és össze-vissza ölelgettem- hugi, tudom hogy örülsz nekem, de leszállnál rólam!?

- Oh bocsi, persze. Csak már úgy aggódtam, hol az istenbe voltatok?!

- Mi végig itt voltunk fenn- szólalt meg Jeff.

- Nem volt kulcsunk, ti meg nem voltatok sehol- magyarázta tovább David.

- Aztán feljöttünk ide- fejezte be Pierre.

- Ti nagyokosok, nem jutott eszetekbe lejönni, hátha hazaértünk már!?- Chuck.

- Voltunk lenn pár órája, de még akkor se találtunk ott senkit.

- Biztos pont akkor jöttetek le, mikor elmentünk Seb-ért- nevettem.

- Tényleg, és ti merre voltatok? Úgy eltűntetek a klubból…- szegezte nekem a kérdést Pierre.

- Oh hát mi csak…- a torkomra forrt a szó. Hírtelen teljesen üres lett a fejem, semmit nem találtam, ami magyarázatként szolgálhatna. „Amúgy, elmentünk dugni egy hotelbe. És nektek milyen volt az estétek?” Nem hiszem, hogy ez lenne az, ami most ide illene, de jelenleg ez az egy mondat kattogott az agyamban…

- Lizzy találkozott valami ismerősével, és hívták el egy másik helyre, én meg mentem vele, mert nem akartam, hogy egyedül menjen- segített ki Chuck, tálalva Pierre-nek a kis mesét, ami nekem hirtelen kiment a fejemből.

- Ez rendes tőled- veregette meg Pierre Chuck vállát, én meg fellélegezhettem. Pierre semmit sem sejt… már csak Seb-nek kell tartani a száját, és nekünk bírni magunkkal, akkor nem lehet gond.

Lementünk a srácokkal a lakásba, csináltam nekik kaját (ezek hogy bírnak másnaposan enni?! Ezt szerintem soha nem fogom megérteni…) meg elmesélték, hogy nekik milyen estéjük volt.

- Tényleg Pierre, mi lett Carly-val?- kérdeztem, mert nagyon afelé terelődött a téma, hogy milyen volt a másik buli, „ahol voltunk”.

- Tudtad, hogy drogos a kis barátnőd?- húzta erre a száját Pierre. Igen, tudtam hogy ez se lesz a legjobb téma, de még mindig jobb, mintha véletlen kiderülne, hogy Chuck meg én lefeküdtünk egymással.

- Azt mondta, hogy volt elvonón- hazudtam.

- Nem tetszik ez nekem Liz. Ugye te nem szedsz semmit!?

- Pierre!- csattantam fel- mit képzelsz!?

- Ne haragudj, de nem akarom, hogy rossz társaságban legyél, és rákapj az anyagra!

- Neked elment az eszed!- forgattam a szemem- nem vagyok idióta, nem roncsolom magam ilyesmivel.

- Liz, nyugi- szólt rám Chuck, de ezzel csak még jobban felhúzott- a bátyád csak vigyázni akar rád.

- Ne magyarázz már te is! Különben meg, pont neked nem tudom mi a bajod!- villant rá a tekintetem.

- Más a két dolog, ne keverd össze!- figyelmeztetett, de már késő volt, Pierre arcára gyanakvó kifejezés ült.  

- Tudod mit!? Akkor inkább hagyjuk. Az egészet!- hagytam ott őket. Felidegesített, hogy Chuck így prédikál nekem, majd én azt tudom, hogy a bátyámmal hogy rendezzük le a dolgainkat, nem kellene neki ebbe beleszólnia. Ha van valami, amit nagyon rühellek, hát ez az, ha belepofáznak a dolgaimba. Még akkor is, ha nem akar rosszat…

Kimentem a teraszra, még Key hagyott itt egy doboz cigit, én meg nem dohányzok, de néha rágyújtok, ha nagyon felidegesítenek, mint pl. most.

Közben benn a srácok csak értetlenül pislogtak, nem vágták, hogy most mi van.

- Chuck, mi baja Lizzy-nek? És mire célzott azzal, hogy pont neked nem kéne magyaráznod?- fordult felé Pierre gyanakvóan.

- Fogalmam sincs- vágta rá Chuck- de asszem megkérdezem tőle, hogy mi van…- állt fel.

- Majd én- ugrott fel Pierre is. Egyikük se szólalt meg, csak bámultak egymásra. Chuck azon törte a fejét, hogy mivel magyarázhatná ki magát, Pierre meg azon, hogy vajon Chuck-nak mi köze lehet ehhez az egészhez.

- Oké srácok, akkor most üljetek szépen le, és mindenki nyugodjon meg- csitította a kedélyeket David- majd én kimegyek, és megkérdezem Lizzy-t, hogy mi van.

- De…- tiltakozott Chuck.

- Igaza van David-nek!- intette őt le Jeff- ti most mindketten idegesek vagytok, és Liz is, és nem akarjuk, hogy rossz vége legyen.

- Rendben- sóhajtott Pierre.

Én eközben odakinn már a második cigimet gyújtottam, és próbáltam lenyugodni és átgondolni a dolgokat, főleg Chuck-al kapcsolatban. Nem hiszem, hogy működne kettőnknek ez a dolog, ha már egy normális beszélgetést se tudunk lebonyolítani, az márpedig elég fontos egy kapcsolatban.

- Hé, te cigizel?- jött ki David, és kivette a kezemből.

- Ne már Dav, nem 13 vagyok már. Kérem a cigim!

- Akkor se tesz jót neked, akárhány éves vagy- közölte, majd elnyomta.

- De valahogy meg kell nyugodjak, és ha még te is bosszantasz, az nem segít sokat!- füstölögtem.

- Nem hiszem, hogy ennek ez a legjobb módja.

- Ha szeretnéd, vehetek be nyugtatót is…- közöltem flegmán.

- Nem ragaszkodom hozzá- válaszolt kedves mosollyal, én meg csak lestem, hogy hogyan tud velem ennyire türelmes lenni, mikor én itt bunkózok vele. Már megszoktam, hogy ilyenkor az emberkéknek általában elege lesz belőlem, és otthagynak. Hát, David nem.

- Tökmindegy- mondtam ismét nem törődöm módon, hátha mégis megunja.

- Engem tudod mi nyugtat meg mindig?- kérdezte mit sem törődve a közönyömmel.

- Nem- mondtam rá se nézve.

- A zene- mosolygott- várj egy percet- majd berohant. Utána néztem, de csak megvontam a vállam. Irtó mód rendes dolog volt tőle, hogy így próbálja csitítani a kedélyeket, meg minden, de nem igazán hittem, hogy én most bármilyen módon le tudnék nyugodni. Pár perc múlva visszatért egy gitárral a kezében.

- Na mi az, szerenádot kapok?

- Ne légy már ilyen undok- mosolygott rám- inkább ülj le, csukd be a szemed, és relax van- nyomott le az egyik székbe, majd játszani kezdett. Elég gyakran hallgattam a számaikat, de ez a dallam nem volt ismerős…