B.Ú.É.K! + You've changed my Life - 54. rész

Sziasztok! :)

Azzal indítanám az idei év első bejegyzését, hogy nagyon boldog újévet kívánjak minden kedves olvasómnak! :) és ezúton köszönném meg nektek az elmúlt évet, minden kis kedves kommentet és jó szót, vagy éppen kritikát, amivel támogattatok, mosolyt csaltatok az arcomra, vagy éppen segítettétek az írást. Köszönöm! :) ♥ (remélem ezt a jó szokásotokat megtartjátok!)

Nos, hát akkor jöjjön egy kis összefoglaló az elmúlt évről, plusz néhány szösszenet, hogy mit várhattok az ideitől! Lássuk csak...
a 2013-as év az írás szempontjából hozott nekem hideget, meleget is. Néha nem volt ihlet, vagy éppen idő, vagy éppen kedv... de elképesztő mennyiséget írtam, számomra legalábbis hihetetlen, mint ahogy az is, hogy mennyien olvasgatjátok a történetetek, még ha csak kevesen is írnak véleményt róluk :)
A blogot nemsokkal a 2013-as év kezdete előtt nyitottam, egészen pontosan idén október 1.-én lett egy éves (amiről annak rendje és módja szerint megfeledkeztem :D), az idei évben pedig összesen 114 bejegyzést írtam nektek. Oké, ennyi elég is volt a számokból.
Idén véget ért "A szerelem nem ismer lehetetlent!" című történet, két évad, összesen 100 rész, és remélem sok vidám pillanat, amit az olvasása okozott Nektek :)
Sajnos kevés időm volt/van, amit az írásra tudtam/tudok szánni, de igyekszem! Remélem, 2014-ben is kitartóan viselitek majd a hülye kifogásaimat, amiért ritkán jönnek a frissek... de ígérem igyekezni fogok!
Ami várható:
  - You've changed my Life: nemsokára véget ér, mint ahogy ezt már említettem is. Második évad pedig nem lesz! Nehéz döntés volt ez számomra, hiszen nagyon megszerettem ezt a történetet, de ez így lesz jól.
  - The fight is far from over: ez a történet valamiért úgy érzem, nem lesz a kedvencetek. Nemsokára kissé depresszívebb irányt vesz a cselekményszál, de erről egyelőre ennyit, majd meglátjuk.

             + valamint terveim szerint várható egy új történet is, még nem kezdtem el írni, szóval ez elég nagy kérdés, hogy mikor érkezik. De ötlet már van... :)

Oké, mint látjátok, új év, de nincs új én, még mindig túl sok és fölösleges dolgot irkálok a bevezetésekbe, szóval akkor jöjjön 2014 első frisse: You've changed my Life - 54. rész! (kis érdekesség: tegnap volt pontosan 1 éve, hogy ennek a történetnek az első része felkerült az oldalra! :)
Jó szórakozást hozzá! :)

54. rész: Jenna kérése

Nem tudom mennyi időt tölthettem a húgomba kapaszkodva zokogva a konyhakövön, mire megelégelte.

- Gyere Míra, nem üldögélhetünk itt öröke, ráadásul minden tele van itt üvegszilánkokkal. Mi a frászt műveltél?

- Jace meglátogatott reggel, és hozott nekem egy kis ajándékot- böktem az állammal a csokor maradványai felé. Tudtam, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy megértse mi történt, hiszen az esküvőm minden egyes mozzanatát ő tervezte.

- Jaj szívem- csóválta a fejét- na gyere, ezzel majd később foglalkozunk- húzott ki a konyhából- inkább meséld el, hogy mi történt- ültetett le a nappaliban a kanapéra. Elmondtam neki szépen mindent, egészen attól kezdve, hogy tegnap este elmentek. Pierre látogatását, majd ahogy reggel Jace beállított, a vitájukat, és hogy hogyan hagytam őket faképnél. Némán hallgatta végig a beszámolómat, egy arcizma sem rándult, majd mikor végre befejeztem, mélyet sóhajtott.

- Gondolod, hogy még mindig szeretem Jace-t?- néztem rá. Ezt a kérdést én magam sem tudtam volna megválaszolni, így nem tudom mit vártam Jenna-tól.

- Nem hiszem. Csak valami állandóra és normálisra vágysz ebben a hülye, megkeveredett helyzetben. Mondjuk ez a két jelző aligha hozható össze Jace-el.

- Tudom- sóhajtottam.

- Tudod mi tenne most jót neked?- kérdezte Jen, mire én csak megráztam a fejem, és várakozásteljesen pislogtam rá, hogy folytassa- hogy elterelődjön a figyelmed a saját problémáidról.

- Akkor mégis kinek a problémáival foglalkozzak?- nevettem fel.

- Mondjuk az enyémekkel- ajánlotta készségesen.

- Hát, ez nagyszerű ötlet, tényleg…- mondtam ironizálva, de még mindig nem tudtam abbahagyni a nevetést.

- Na de most komolyan. Én nem vicceltem! Várj, mindjárt elmagyarázom, hogy hogyan értettem!- intett türelemre- szóval ugye te leszel az esküvői tanúm, és…

- Én? Tényleg?- hatódtam meg.

- Hát ki más lenne!?- mosolygott rám Jen- de engedd, hogy végig mondjam! Szóval megígértem, hogy az én esküvőmet majd te szervezheted, cserébe hogy az agyadra mentem, amikor én szerveztem a tiédet… emlékszel?

- Az ígéretre nem, de ha te mondod- vontam vállat- az, hogy az agyamra mentél, az már inkább rémlik!- nevettem.

- Oké, szóval Seb-el arra jutottunk, hogy májusban szeretnénk összeházasodni!

- Óó!- hirtelen nem tudtam többet kinyögni. Nagyon örültem nekik, és Jen-nek igaza volt, teljesen meg is feledkeztem a saját problémáimról. Magamhoz öleltem, és komolyan küzdenem kellett, hogy visszatartsam a könnyeimet- csodálatos ez az egész, de sosem hittem volna, hogy előbb fogsz megházasodni, mint én!

- Nekem is még egy kicsit hihetetlen- nézegette mosolyogva az eljegyzési gyűrűjét- de azért hozzá lehet szokni az érzéshez!

- Oké, beszéljünk az esküvőről! Van valami konkrét elképzelésed, vagy bármi, amihez ragaszkodsz?- kérdeztem izgatottan.

- Nem- mondta ki egy kis gondolkodás után- csak egyetlen egy dolog van, amire meg szeretnélek kérni. Igazából mindent rád bízok, de sokat jelentene nekem, ha… ha ezt az egy dolgot megtennéd értem. Persze nemet is mondhatsz, de…- tétovázott kicsit.

- Bökd már ki!- bíztattam, de közben már elhatároztam, hogy akármi is lesz, megteszem. Hiszen ez a kis húgom esküvője lesz, és rajtam ne múljon, hogy minden meglegyen a boldogságához.

- Pontosabban ez inkább egy kicsit Seb kérése is, szóval közös. Arra gondoltunk, hogy a srácokkal együtt szervezhetnéd meg. Várj, mindjárt elmagyarázom, hogy mire is gondoltunk. Szóval hogy mondjuk az egyikőjük elkísérhetne kiválasztani a ruhát, valaki a helyszínt, valaki a díszeket, és így tovább…

- Ez jó ötlet!- bólogattam mosolyogva. Úgyis kevés időt töltöttem mostanában a srácokkal.

- Átjöhetnél valamelyik nap, hogy megbeszéljétek- javasolta Jenna- fél év van még májusig, a helyszínt le kéne foglalni, és…- kezdte el sorolni gondterhelt arcot vágva.

- Most akkor te szervezed, vagy én!?- vontam fel a szemöldököm.

- Jól van na, egy szót sem szóltam!- nevetett- tőlem áprilisban is nekiállhatsz a szervezésnek, de ha szar lesz, leverem rajtad!- fenyegetett meg.

- Úgy ismersz, hogy nem fogok megtenni mindent, hogy tökéletes legyen!?

- Tudom, hogy meg fogsz tenni mindent!- nyugtatott meg Jenna.

- Helyes- bólogattam, és fejben már valahol az étkészletek és a virágdíszek között voltam már elveszve…

Miután Jenna hazament, leszaladtam az újságoshoz, és megvettem az összes esküvői magazint, amit csak találtam, majd hazaérve egy üveg bor, a laptopom, a magazinok és egy jegyzetfüzet társaságában letelepedtem a kandalló elé a szőnyegre, és fel sem keltem onnan nagyjából 3-4 órán keresztül. A húgomnak igaza volt, annyira izgatott lettem a szervezéstől, hogy már eszembe sem jutottak a saját problémáim. Aznap este későn kerültem ágyba, másnap reggel pedig kellemetlen ébresztés várt rám…

A csengő fülsértően szólalt meg a reggeli csendben, én pedig nyöszörögve fordultam a másik oldalamra. Nem akartam kimászni a jó meleg takaró alól, és nem akartam tudni, hogy ki toporog a küszöbömön. de a hangos dörömbölés, és a mobilom csengése egy időben a bejárati ajtó csengőjével, már sok volt. Nagy nehezen felkeltem, és az ajtóhoz csoszogtam.

- Mi a bánatot csinálsz te itt, ilyenkor!? Felvered az egész házat, normális vagy?- pirítottam rá Richie-re, ahogy kitártam előtte az ajtót.

- Tegnap reggel 9, rémlik valami!?- tolt félre az útból mérgesen, majd bevágta maga mögött az ajtót- az egy dolog, hogy nem jössz el, de hogy még a telefont sem veszed fel, és amikor idejövök, két faszi üvöltözik egymással a lakásodban… Miranda, mi a szar volt ez!?

- Basszus!- káromkodtam el magam, ugyanis teljesen kiment a fejemből a Richie-nek tett ígéretem- ne haragudj!- néztem rá boci szemekkel.

- Tudod, hogy ezt most nem úszod meg ennyivel!?- láttam, hogy dühös egy kicsit, de szerencsére tisztában voltam azzal is, hogy nem tud huzamosabb ideig haragudni rám.

- Tudom- sóhajtottam- tényleg sajnálom Rich, de Pierre és Jace teljesen összekeverte a tegnapi napomat…- szabadkoztam.

- Pierre és Jace?- tűnt el a harag az arcáról- mit kerestek itt nálad?

- Ezt én is szeretném tudni- sóhajtottam- gyere, kapsz egy kávét, és közben elmesélem- indultam meg a konyha felé, de időközben rájöttem, hogy még mindig nem takarítottam fel a váza maradványait, amit tegnap összetörtem- öhm, inkább ülj le kinn a nappaliban, mindjárt hozom a kávét!- szóltam ki Richie-nek. Bekapcsoltam a kávéfőzőt, közben pedig igyekeztem nagyjából összeszedni a nagyobb üvegdarabokat. Persze amilyen béna voltam, pár helyen összevagdosta a kezemet a cserepek éles széle, de mire kész lett a kávé, legalább nagyjából rendben volt a konyha. Kivittem a bögrét Richie-nek, majd miután a kezébe nyomtam, letelepedtem mellé a kanapéra.

- Mit csináltál a kezeddel?- kérdezte, miközben a sebeket nézte, amikre igyekeztem egy zsepit szorítani, és elállítani a vérzést.

- Megvágtam véletlenül- feleltem kurtán.

- Kávéfőzés közben?- nézett rám hitetlenkedve. Ezen persze elnevettem magam, de mivel Richie nem nevetett velem, kénytelen voltam elmagyarázni a törött váza történetét. Persze nem értette meg elsőre, mert fogalma sem volt arról, hogy mi bajom a fehér liliommal…

- Aha, azt hiszem, már értem- bólogatott, mikor a félbeszakadt esküvő történetének a végére értem- sajnálom, hogy felzaklattak- húzott magához.

- Próbálok nem erre koncentrálni- döntöttem a fejemet a mellkasára- képzeld, a húgom férjhez megy, és én szervezem az esküvőt!- újságoltam lelkesen. Muszáj volt valami más témát feldobjak, mert a Jace-Pierre dilemma túlzottan lehangolt.

- Nem tudtam, hogy felcsaptál esküvő-szervezőnek!

- Csak egyszeri, és vissza nem térő alkalom- mosolyogtam.

- Na, és vannak már tervek?- érdeklődött Richie.

- Persze!- csillant fel a szemem, és ha egy kicsit is odafigyeltem volna rá, megláttam volna a szemében, hogy már megbánta, amikor feltette ezt a kérdést. De engem túlságosan elragadott a hév, és azon kaptam magam, hogy még egy óra múlva is lelkesen magyarázok a különböző asztali díszekről, és szalvétákról… de Rich egy szót sem szólt, csak mosolyogva bólogatott, kortyolgatta a kávéját, és figyelmesen hallgatta a soha véget nem érő beszámolómat…